Népek tavasza - Kossuth 28

Itt a március, a jó idő, a napsütés, kezd végre kivirulni a természet, így mivel mással is tölthettük volna az ajándék szabadnapot, mint egy jó kis teljesítménytúrával, a népek tavaszával. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, mert szerencsére nyoma sem volt a hosszú hétvégére ígért nagy esőnek.  Azt hiszem nem lett volna kellemes a 28 km-t és 800 méter szintemelkedést sárban tapicskolva végigküzdeni. Péntek reggel háromnegyed 8 körül érkeztünk a regisztráció helyszínére, Királyasztalhoz és 8 előtt 5 perccel kezdetett neki a kis csapatunk túránknak.

Királyasztaltól a zöld jelzésen ereszkedtünk le a Csanyik-völgy bejáratához, majd a piros jelzésen indultunk el felfelé a meredek kaptatón a Szeleta-tető irányába. Bár a kötelező programban nem volt benne a Molnár szikla felkeresése, mi kimentünk oda is, a szép kilátás miatt, na meg hogy felvéssük a Bükk szirtjei igazolófüzetünkbe is a megfelelő kódot. Itt pihentünk is kicsit, de tényleg csak szusszanásnyit, és folytattuk is tovább az utat a piros jelzésen egészen az első kódos igazoló pontig, ami a Lencsés nyergen várt minket.

Bükk szirtjei igazolópont - Molnár szikla

A nyeregre felérve hol napsütés, hol felhők fogadtak minket, mindenesetre inkább volt jó idő, mint rossz, aminek nagyon örültünk. Kicsit sajnálom, hogy így március közepén még elég kopár a természet, a fák még nem borultak zöld lombokba, és nem lehet annyit gyönyörködni a természet szépségeiben. De végül is megvan ennek is a maga előnye egy teljesítménytúrán... Így legalább nem éreztem késztetést, hogy 5 méterenként megálljak minden egyes bokornál képeket készíteni. :)

Mondjuk a hóvirágokat azért nem hagytam ki, megálltam kicsit, amikor Csókás felé megláttunk jóformán egész rétnyi fehér virágot, és kattintottam róluk pár képet. Na sok időm nem volt, mert hajtott a tatár... :D Vagyis a túravezető motivátorunk, Peti, aki eltervezte, hogy 7 óra alatt teljesítjük a távot, mert neki 3 órára végeznie kell.

A második igazolópontot Csókáson találtuk, itt már pecsétet kellett begyűjteni az igazoló lapra, és bezsebelhettünk némi cukorkát is a szervezőktől frissítő gyanánt. :D Innen pedig szinte megállás nélkül suhantunk tovább Magos-kő irányába.

Magos-kőn ismét beiktattunk egy kisebb szünetet, de jóformán csak azért hogy nekem legyen időm leánykökörcsineket fotózni... :D Csodaszép példányok sorakoztak nagy csoportokban a domboldalon. Egyszerűen mesébe illő látvány volt, ahogy a nagy kékeslila bimbók lengedeztek a tavaszi szélben.

Bükk szirtjei igazolópont - Magos-kő

Magos-kőről mi kicsit módosítva az eredeti útvonalon a negyedik ellenőrző ponthoz indultunk Örvény kőre Szentlélek helyett. Ezzel mindössze annyit nyertünk, hogy hamarabb letudtuk a túra nehezét, és a fárasztó emelkedőket. 

Örvény-kőnél ismét szusszanásnyi pihenő következett, megcsodáltuk a mesés kilátást a Lázbérci-víztározóra, és ha tiszta idő lett volna akár még a Magas Tátrát is láthattuk volna. Sajnos ez most nem jött össze, mert elég felhős volt az égbolt, de így is pazar látványban volt azért részünk a Jókai emlékműnél.

Bükk szirtjei igazolópont - Örvény-kő

Örvény-kőről leérve a Szentléleki fogadóhoz vetetett az utunk a harmadik igazolóponthoz. Itt végre volt lehetőségünk új erőre kapni egy finom kávé mellett, pihenés képen megnézni a pálos kolostor romjait, és bónuszként még egy nagyon cuki border collie kutyussal is barátkozhattunk. 

A szentléleki pihenő nagyon jól esett, itt már megkönnyebbülten jelenthettük ki, hogy túl vagyunk a nehezén, innen már jóformán csak vissza kellett újra ereszkedni a Csanyikba az északi oldalon végig a sárga jelzésen. Az ötödik ellenőrzőpont a Nyulászi vadászháznál várt minket, itt is szinte csak átsuhantunk a pecsét begyűjtése közben, és meg sem álltunk egészen Andó-kútig.

Andó-kútnál ismét pecsételős ellenőrző pont várt minket, és egy nagyobb szusszanásnyi pihenő, kis relaxáció, lábnyújtóztatás és némi kalóriabevitel után nekivágtunk az utolsó pár kilométernek is. bevallom itt kicsit alternatív útvonalat választottunk, mert nem mentünk vissza a sárga jelzésre, hanem a kisvonatsín mentén mentünk egy darabig, és onnan tértünk rá újra a sárga a jelzésre, majd az út végén a zöldre, ami visszavezetett minket egészen a Királyasztalig.

A kitűzött célt végül sikerült teljesíteni, 7 óra 2 perc lett a menetidőnk, és 4-kor már itthon ebédelhettünk... Délután 5-kor pedig már aludtunk is. :D Nem kicsit fáradtunk el, de megérte, ismét feszegettük a határainkat, de még bőven lehetne hova fejlődni. Nagyon sokan indultak például futva a leghosszabb távon is, én a 28 km-t és a 800 méter szintet nem mertem volna bevállalni futva az biztos... Így viszont végre volt lehetőségem újra fotózni. Bár nagyon megtetszett a futva teljesítménytúrázás is így "kemény" két túrával a hátunk mögött, de azt nagyon sajnálom benne, hogy akkor csak a telefonommal tudok fényképezni... Múlt héten például másodjára voltunk Bükkszentkereszten futva teljesítménytúrázni, és az emelkedőkön való szitkozódásokat leszámítva nagyon nagyon éleztem azt is.

A Kossuth 28-ös túra számszaki adatai, és pontos útvonala:

Továbbra is csak biztatni tudok mindenkit, hogy ha van lehetősége próbálja ki a teljesítménytúrákat, mert szuper kezdeményezés. :) Olyan jó látni, amikor ennyi ember egyszerre megmozdul, tesz az egészségért és a jó időben a friss levegőn együtt sportol.