Rég terveztük már, hogy kirándulunk egyet a Lázbérci-víztározónál, és március első hétvégéjén végre be is iktattuk ezt a programot. Dédestapolcsányban volt dolgunk, így összekötöttük a kellemeset a hasznossal, sétáltunk egyet a tóparton, és ha már ott voltunk felsétáltunk a Kalica-tetőre is.
Nem volt aznap túl jó idő, pedig én napsütésben sütkérezős pulóveres túrát terveztem... De hát ember tervez Isten végez, maradt a dzseki és a felhős égbolt egy kis széllel fűszerezve. Az évnek ez a szaka talán a legkevésbé izgalmas természeti látnivalók szempontjából, éppen ezért nem is szeretem annyira... A hó már elolvadt, csak ritkán van igazán meleg, szép napsütéses idő, és a természet is éppen hogy csak ébredezik téli álmából, a fák még nem zöldellnek és a talajt is csak az elszáradt avar borítja még. Ez viszont nem szegte kedvünket a kirándulásban és tettünk egy kellemes kis túrát a tó környékén.
A víztározó déli, dédestapolcsányi oldalán parkoltunk le a sorompó előtt, és innen indultunk utunkra. A kéktúra jelzését követve sétáltunk végig a part mentén a tó egész hosszában, és meglepődve tapasztaltuk, hogy lépten-nyomon piknik padokba botlunk az út alatt. Rossz idő lévén nem igazán voltak piknikező emberek, de még így is egész sokan sétálgattak, futottak, bicajoztak de még görkoriztak a betonozott úton.
A tó mentén haladó út körülbelül 3,5-4 km hosszú, és a végéhez elérve találjuk az elágazást, amin jobbra kanyarodva feljuthatunk Kalica-tetőn található kereszthez. Itt az alábbi képen ahhoz a hegy tetején lévő lentről nagyon picinek tűnő kereszthez. Az útbaigazító tábla emlékeim szerint kb 45 percet írt a felfelé vezető út hosszára, de tempós sétában nekünk ez nagyjából fél órába telt. A leküzdendő szintemelkedés körülbelül 400 méter a 2,5 km-es erdei úton a kék háromszög jelzést követve.
A tetőre érve a szemünk elé táruló kilátás igazán pazar, megcsodálhatjuk Uppony községet, a szemben elterülő magaslatokat, és a víztározót is. Rengeteg gyönyörű képeket láttam már erről a helyről őszi pompájában, amikor a fák lombja ezernyi színben játszik a háttérben elterülő tó kék víztükrével, ezért is vágytam ide már régóta. Meglepetésemre még ebben a borongós, késő téli időben is meg tudta mutatni a természet szépségét ez a hihetetlen nyugodtságot árasztó hely. De biztos vagyok benne, hogy visszajövünk még ide olyankor, amikor már feléledt a természet és zöldellenek a fák, vagy éppen amikor már téli álmukra készülve színes őszi ruhába öltöztek.
Lefelé toronyiránt egyenesen mentünk le a hegyről, mert mint kiderült ott is vezet út, csak azt nem jelezte a nyomtatott térkép, csak a természetjáró alkalmazás. Felfelé nem mertünk erre indulni, nehogy ne jussunk fel, de lefelé már ezen a gerincen vezető jól követhető úton hagytuk el a magaslatot. Felfelé nem biztos, hogy kellemes lett volna ez az irány, mert meredek és sziklás az út, de lefelé kifejezetten jólesett a rövidítés. A tópartra leérve, ugyanazon az útvonalon tértünk vissza az autóhoz, mint amin érkeztünk.
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb 3,5 óra volt, több kisebb pihenővel, sok bámészkodással
Az útvonal hossza: kb 11 km
Szintemelkedés: 430 méter
Ha a környéken jártok és tehetitek mindenképpen látogassatok el ha másra nem is, egy kellemes kis sétára a tó mentén. De ha időtök engedi hódítsátok meg bátran a csúcskeresztet is, mert nem fogjátok megbánni a fáradalmakat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése