Lázbérci víztározó majdnem körtúra

Május elején egy napsütéses szombati napon Dédestapolcsányban volt dolgunk, ezért a kellemeset összekötve a hasznossal egy Lázbérci-víztározó túrát terveztem. Több alkalmazással leterveztem és tökéletes ötletnek tűnt a víztározó körbesétálása. Mindössze 10 km, elhanyagolható mértékű szintemelkedéssel.... 

Az Upponyi-hegységben lévő, festői szépségű Y-alakú mesterséges tó, a Lázbérci víztározó 77 hektáron terül el, Uppony és Dédestapolcsány között. A víztározó Észak-Magyarország egyik legnagyobb víztározója, 1967-ben hoztak létre mesterségesen a Bán-patak völgyének lezárásával. Víztömege 6,2 millió m³, területe az 1975-ben létrehozott Lázbérci Tájvédelmi Körzet része.

Csodálatos gondolat volt, hogy sétát tegyünk a tó körül, csak egy kis hiba volt benne, a víztározót nem lehet körbesétálni, hiába mutatja úgy a térkép... Erre pedig útközben kellett bizony rájönnünk. Tény, hogy nem olvastam ennek utána a túra előtt, de most sem igazán találok sehol említést arra vonatkozóan, hogy a tavat ne lehetne körbesétálni. Szó mi szó igaz arról sem, hogy lehetne...

A Dédestapolcsányi oldalon álltunk meg, és innen indultunk el a tó északi oldala mentén, az "Y alsó ágán" ahol eddig nem jártunk még. Eleinte nagyon kis vadregényes szűk ösvényen vezetett az út a tó partja mentén a sűrű fák között. Több helyen is annyira szűk volt a hely, hogy alig tudtuk egymás mellőzni a szembejövő forgalommal. A tó partközeli része pedig telis-tele volt hatalmas halakkal, csak úgy tobzódtak a sekély vízben a napsütésben. 

Egy ideig még kiépített szalonnasütő helyek is voltak, aztán egyszer csak egyre szűkebb lett az ösvény, és kezdett inkább csak vadcsapássá változni. Egyre nehezebb volt követni, és egyre meredekebb lett a hegyoldal is, amiben vezetett. Nagyjából 1 km gyaloglás után fogyott el szinte teljesen az út a keskeny vadcsapásokat leszámítva. Nagy dilemmában voltunk mitévők legyünk, és azon gondolkoztunk vajon rossz helyen keressük-e az ösvényt, vagy nincs is... Végül amellett döntöttünk, hogy átvágunk a hegyoldalban a tó túloldalára, az "Y felső ágára" és csak reméltük, hogy ott jobb lesz a part menti szakasz, ez az oldal ugyanis rendkívül meredek volt... Szerencsére pár perc alatt felértünk a tetőre, és a túloldalon jóval kedvesebb, lankásabb hegyoldallal találtuk magunkat szemben, amin könnyűszerrel leereszkedhettünk a túloldalra. 

A túloldalon azonban megtudtuk egy ott horgászó úrtól, hogy a gáton nem igazán szabad közlekedni, erre tábla is figyelmeztet és őr is van. Igazából eléggé meg is volt lepődve vajon hogyan kerültünk mi oda a vízmű privát horgász partjára... Valószínűleg simán átsétálhattunk volna a gáton, ha már a "rossz oldalon voltunk", de jobbnak láttuk nem kockáztatni, így tettünk egy "kisebb" 2,5-3 km-es kitérőt, megkerültük a vízerőművet, és a Bán patakot, és a bánhorváti úton közelítettük meg a tó kényelmesen járható északi oldalát.

A túloldalon a gátnál biztonsági őr felügyelte a rendet, de ha nincs ott szerintem mi ott sem mertünk volna átmenni a kordonon... Pedig gyalogosan szerencsére szabadon lehet ott közlekedni, de ez a táblákból nem igazán derül ki. Innentől már sima ügyünk volt, csak végig kellett sétálni az északi majd a déli oldalon, és vissza is jutottunk az autónkhoz a kisebb kaland után.

A tó környéke hihetetlenül csendes és nyugodt volt, tele kiépített pihenőhelyekkel. Azt hiszem ez volt az egyik személyes kedvencem, ide le is mentünk megpihenni és elmajszolni az ebédünket.

távolban a gát, amin elvileg nem lehet közlekedni

Az északi oldalon dózer út vezet, az Upponyi szoroshoz elérve pedig rendkívül nagy késztetést éreztem, hogy felmásszunk még a Kalica-tetőre is, mert biztos szép lett volna akkor a kilátás a tóra... Azonban összeszedtem minden akaraterőm, és lemondtam most erről a programról, hogy emberi időben érjünk haza. 

Távolban a Kalica-tető keresztje

Holdviola

A déli oldalra átérve már beton úton haladhatunk, amire autóval csak behajtási engedéllyel lehet ráhajtani, de gyalogosan és kerékpárral szabadon látogatható. Itt is lépten-nyomon kiépített fedett pihenőhelyek szegélyezik a tópartot, amit kis használnak a turisták. 

Ilyesmi meredekségű hegyoldal részben másztunk fel, hogy levágjuk a járhatatlan szakaszt

Nézzétek el nekem, hogy nem vagyok ornitológus... Nekem ezek a túlparti fákon fészkelő madarak szürke gémeknek(?) tűntek, és rendkívül hangosak voltak... Ez a szakasz csak úgy zengett a rikácsolásuktól.

Nagyjából ez volt  a pont, ahol a szembe parton még járható volt az út... 

Lehetőség van helyben horgászengedély kiváltására is, a part akkor is tele volt horgászokkal, amikor ott jártunk. A víz minőségének biológiai védelme érdekében a víztározóba rendszeresen telepítenek pontyot, amúrt, csukát, süllőt és pisztrángot.

Ha szeretnétek körtúrát tenni a tó körül, akkor az alábbi útvonalat ajánlom (itt nem fogtok semmilyen nehézségbe botlani):

A túra hossza: 15 km

Szintemelkedés: kb 500 méter

Engem teljesen elvarázsolt a víztározó és környéke, kicsit úgy éreztem magam, mintha Plitvicébe csöppentem volna, csak pár vízesés hiányzott még a teljes Plitvice élményhez élményhez... Ha több időnk lett volna biztos, hogy felmászunk a Kalica-tetőre vagy az Eszkala-tetőre is megcsodálni onnan a kilátást.... Legközelebb azt hiszem ezek lesznek a célpontjaink, ha erre járunk.