Felsőtárkány túra a Bükk déli forrásai nyomában

Az idő előre haladtával kezdenek fogyni a közelben lévő megkeresendő kódok, így két hete egy Felsőtárkány környéki forrásvadász túra mellett döntöttem. Az útvonalat szépen leterveztem, csodálatos körtúra, 5 kód felkutatásával, és egy bónusz kóddal útközben az autóút mentén. Úgy gondoltam mi sem egyszerűbb pár forrás megkeresésénél, azok olyan egyszerűen mentek eddig is. Nos kevés szivatósabb kódgyűjtő túránk volt még ennél... Történetesen a 6 kódból 4-et csak sűrű káromkodások közepette sikerült nagy nehezen megtalálni.




Hereg rétnél álltunk meg az menti parkolóban, és innen indultunk az első, Lénárt névre hallgató forrás felkeresésére. Hogy a story teljes legyen itt megemlíteném, hogy út közben idefelé jövet már megálltunk egyszer, hogy Juhász kutat megkeressük, ami az autóútmentén található, de nem jártunk sikerrel... 



Tehát elmondhatjuk, hogy már a nulladik pontban problémáink adódtak még a túra elkezdése előtt. Majd jött ez a forrás ami természetesen szintén nem közvetlenül a jelzett út mellett van... Ennek köszönhetően nagyjából 10-15 percig bolyongtam a jelöletlen út út mentén, hogy vajon hol lehet a nyamvadt forrás... Nagy nehezen megtaláltam az éppen hogy csak csordogáló kis vízfolyást a dzsumbuj kellős közepén, amit természetesen még csak látni sem lehet arról az útról ahonnan mi indultunk el a keresésére... :D 

Bükk forrásai igazolópont - Lénárt forrás


A kis kitérőt és némi bosszankodást magunk mögött hagyva a kék kereszt jelzés mentén indultunk tovább, és nemsokára fel is tárult előttünk Három-kő és Tar-kő fenséges sziklaorma, ahogy méltóságteljesen uralták a látképet. Na itt nem győztem eleget sóhajtozni, ugyanis sosem jártam még erre, és teljesen más volt ebből a szemszögből látni a kék "bükki óriást". Nem igazán tudtam betelni a látvánnyal, és egyre csak azt hajtogattam mennyire más innen ez a két csúcs, és mennyi tetszik nekem ez az új perspektíva.








Miután sikerült feldolgoznom az élményt, hogy teljesen más szögből láthattam két nagy kedvencemet indultunk is tovább, hogy az Imó-kői forrásbarlangnál begyűjtsük a második kódunkat. (Reményeim szerint több sikerrel, mint az előzőt...) Az út folyamatosan lejtett, és  a kék kereszt jelzésről egy éles bal kanyarral tértünk le a kék pötty jelzésre a kereszteződésben, hogy leereszkedjünk a Lök-völgyben található Imó-kőhöz. 







Végre ért egy kis sikerélmény is, ugyanis a barlang jól látható helyen volt, még jelzés is vezetett hozzá, pedig az útról is tökéletesen észrevehető. Az Imó-kői barlang Imó-kő déli oldalán helyezkedik el, és az az érdekessége, hogy bejáratából tör elő az időszakos Imó forrás. Ottjártunkkor természetesen éppen nem volt aktív a forrás. Így csak az elképzelés jutott nekünk, hogy hogy is nézhet ki, amikor abból a hatalmas barlang nyílásból víz tör fel a földfelszínre. Begyűjtöttük a barlang kódot, szerencsére az sem volt most kivételesen elbújva valami kidőlt fán. Kacérkodtam a gondolattal, hogy felmenjünk a szikla tetejére is, de a barlang melletti kis ösvény nem tűnt túl biztatónak, így ejtettük a témát. Miután tovább indultunk lefelé a völgyben természetesen már láttuk, hogy egész más út vezet fel, de akkora már lebeszéltük magunkat erről a kalandról mondván, hogy nem lehet különösebben érdekes onnan a kilátás.


Bükk barlangjai igazolópont - Imó-kői forrásbarlang






A Samassa forráshoz vezető kereszteződésig ereszkedtünk lefelé a völgyben, majd jobbra vettük az irányt, hogy tegyünk egy "kis" kitérőt és begyűjtsük a Samassa-forrás kódját is. Emlékeimben ez alig pár 100 méteres kitérő volt, ahogy visszaemlékeztem a túra letervezésére... Sajnos nem éppen voltak helytállóak az emlékeim, sőt mi több azt az "aprócska" részletet figyelembe sem vettem, hogy egy egész nagy huplin kell átmenni ahhoz hogy a forráshoz jusson az ember. Amikor elkezdett emelkedni az ösvény kezdett kicsit gyanús lenni, hogy ez nem csak egy kedves kis kitérőcske lesz. Aztán amikor megláttuk, hogy miután megmásztuk ezt a nem kicsi huplit jócskán kell még lefelé is menni na akkor azt mondta az uram, hogy ő most inkább megvár itt engem ezen a kidőlt fán ücsörögve. Tudtam, hogy mindkettőnknek jobb lesz ha így lesz, ezért sebesen indultam is egyedül lefelé a lejtőn, hogy a forrás nyomába eredjek, mert sok volt már a rovásomon.



Nos ez sem volt egy egyszerű menet, minden kósza kis vízfolyást forrásnak véltem, és próbáltam keresni honnan erednek. 4G természetesen nem volt, így a térképem sem működött, nem tudtam vajon mennyit kell még lefelé mennem. Nagy nehezem végre meglett egy házikó, a Samassa kulcsosház, itt már tudtam hogy jó nyomon kell lennem, de annyira töketlen voltam,  hogy itt is percekig bolyongtam mire megleltem a forrást és a kódot... Nos ezt sem mondanám éppen egy bővizű feltűnő forrásnak, de végül csak meglett.  


Bükk forrásai igazolópont - Samassa-kút

A forrás körüli mocsáros terület tele volt mocsári gólyahírrel, így legalább annyi örömöm volt a káromkodások közepette, hogy miután meglett a kód gyönyörködtem kicsit a hatalmas "bokor" virágokban és fotóztam őket. Ezután pedig sebesen indulhattam is vissza a meredek emelkedőn a lassan tűkön ülő férjemhez, aki már kezdett aggódni vajon mi lehet velem, de térerő híján ugyebár fel sem tudott hívni... A "kis" kitérő egyébként 2,2 km és közel 200 méter szint oda-vissza.



A turista jel festő vicces kedvében lehetett... 




A kitérőnk után ott folytattuk tovább a túrát, ahol megszakítottuk, a kék sáv jelzésen indultunk tovább délnek, hogy aztán Borostyán-kő felé rátérjünk a sárga jelzésre. Nos igen ez volt a terv... De ember tervez és a figyelmetlenség meg átírja a programot. Megálltunk a nagy kereszteződésben, hogy akkor most végül is merre kell nekünk menni, de mivel ismételten nem volt mobilnet így csak a papír alapú térképre tudtam hagyatkozni és természetesen mit Isten nyilván rossz irányt választottam. Mentségemre szóljon, hogy a másik irányban egy gramm jelzést nem láttunk... Amikor már jó ideje tartottunk arra, amerre, akkor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem azon az úton vagyunk, mint ahol lennünk kellene a terveim alapján... Realizáltuk, hogy Tamás-kút irányába tartottunk éppen, ami bajnak éppen nem volt baj, csak nem igazán ez volt az elképzelés. Így lett a szépen eltervezett körtúrából egy háromágú valami... :D



Tamás-kútnál felírtuk az újabb kódot. Ez újra sikerélmény volt, mert egyből ott volt az út mellet a forrás és nem messze tőle a pad melletti fán a kód is. Innen Pazsag-kút irányába indultunk tovább a kék jelzést követve továbbra is. Gyökeres tetőig egy elég meredek emelkedőn haladtunk felfelé, de utána már kényelmes beton úton kezdtünk el ereszkedni lefelé a Pazsag erdészház irányába.

Bükk forrásai igazolópont - Tamás-kút







Pazsag-kúttal ismét meggyűlt a bajunk, mert csak kóvályogtunk, mint gólya fos a levegőben, hogy merre lehet pontosan a forrás. Először lementünk az erdészházig, hogy talán ott van annak a közelében... Nem volt. Aztán visszamentünk a kék és sárga jelzések a kereszteződéséig, hogy ott lesz, de nem volt... Aztán leereszkedtünk az út melletti mélyedésbe és nagy nehezen ott sikerült végre megtalálni a fém ketrecbe zárt kutat a kóddal.






Bükk forrásai igazoló pont - Pazsag-kút
Innen már nem volt más dolgunk, mint visszasétálni az autóhoz a Hereg-réti parkolóba, Tamás-kútig az ide is megtett úton jutottunk vissza, majd onnan újra a kék kereszt jelzést követve érkeztünk vissza  a kocsihoz. Az utolsó feladatunk Juhász-kút megkeresése volt útban hazafelé (ami ugyebár egyszer már nem jött össze idefelé jövet). Hoztuk az aznapi formánkat, és itt is kóvályogtunk kicsit oda-vissza autóval, mire meglett az út (Miskolc felé tartva) jobb oldalán a meredek hegyoldalban lévő forrást jelző fa kereszt... Forrásnak viszont nagyjából nyoma sem volt... De a nap végül is keretes szerkezetet kapott, szitkozódásokkal kezdtem és azzal is végeztem... :D

Bükk forrásai igazoló pont - Juhász-kút

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: kb 5 óra volt több tévelygést is beleszámítva, amíg a forrásokat kerestük.
A túra hossza: kb 12,5 km 
Szintemelkedés: kb 600 méter



1) Lénárt forrás / 2) Imó-kői forrásbarlang / 3) Samassa-kút / 4) Tamás-kút / 5. Pazsag-kút / 6) Juhász-kút

Amit meg tudok állapítani a túra után, hogy a Bükk déli forrásai nem annyira lopták be magukat a szívembe, de ez valószínűleg inkább az én bénaságomon múlt. A túra maga jó volt, csak mehetett volna gördülékenyebben a források megtalálása.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel, a #keménymag-gal, valamint a Béres-Péceli Tátra túra teammel tett külföldi és belföldi utazásainkról, túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->