Az év első túrának nevezhető kirándulása egész komolyra sikeredett, nagyjából 25 km-ig meg sem álltunk. Sokszor jártam már Bükkszentkereszten, de Miskolcról gyalog még soha... Na most ezt is kipróbálhattam Petinek hála. Nos röviden összefoglalva autóval sokkal-sokkal kényelmesebb eljutni ide, mint gyalog Komlóstetőről... :D De kellenek a kihívások, és a túra élmények, az erdő pedig varázslatos volt aznap, így minden percét élveztem a túrának. Na jó Bükkszentlászlón már kezdtem kicsit nyűgös lenni, mert elég fáradt voltam, és a térdem is elkezdett fájni, de csak sikerült hazaérnünk még sötétedés előtt, a fájdalmak pedig másnapra elmúltak.
A túra Komlósról indult jelöletlen ösvényeken kelve át az erdőn, hogy Mexikó-völgyből végre rátérhessünk a jelölt turista útra, a kohász kékre, vagyis a kék kereszt jelzésre. Az utunk hatalmas zúzmara lepte fenyőfák tövében vezetett a keskeny ösvényen, én pedig nem győztem gyönyörködni a minket körülvevő a hatalmas porcukor lepte óriásokban. Az út viszonylag meredek volt, de kisebb pihenőkkel, vagy kényelmes tempóban nem okoz nagy megerőltetést.
Erre a fenyvesre egyébként pont előző nap lettem figyelmes, amikor Diósgyőrben autóztunk. Akkor is csak pislogtam mekkora fenyőfák lehetnek ezek ott a hegyoldalban és nekem ezek hogy nem tűntek fel eddig... Sosem jártunk még ezen az ösvényen, de biztos vagyok benne, hogy fogunk még, mert engem teljesen elvarázsolt, ahogy magamat apró hangyának érezve masírozhattam az óriás tűlevelűek szegélyezte ösvényen... A varázslatos fenyvest azonban idővel felváltották lombullató fák, és a téli csodavilág így még közelebb került hozzánk, ahogy az erdő teljesen kifehéredett a megannyi kisebb-nagyobb ágat borító zúzmarától. A fenyvest elhagyva viszonylag sík terepre érkeztünk, és megerőltetés nélkül élvezhettük a minket körülvevő mesevilágot.
Tettünk egy kisebb kitérőt az Irén forráshoz is a kék pötty jelzésen, de ezt nyugodtan kihagyhattuk volna, mert inkább csak megszívattuk magunkat vele. A kitérőnek hála beletettünk még egy kis szintet az amúgy sem egyszerű kis túrába, mert először leereszkedtünk a völgybe, majd természetesen fel is kellett jönnünk onnan onnan. De hát szeretjük mi a kihívásokat, így elfért ez a kis botlás is aznapra.
A kék kereszt jelzést legközelebb a Gulicska irányába hagytuk el a zöld sáv jelzésen, hogy újabb kóddal gazdagodhasson a Bükk szirtjei igazolófüzetünk. Az ösvény elég meredek, és szűk, de szerencsére nem túl hosszú az idevezető út. Nem számítottunk túl sok kilátásra a köd miatt, és ebben nem is kellett csalódnunk, természetesen tejköd fogadott minket a sziklaszirten is.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Gulicska |
Viszont Gulicskáról visszafelé tartva a kék jelzésre a köd kezdett felszakadozni, még a nap is kisütött, és megmutatta magát a csodás kék ég is egy kis időre.
A következő kitérőnk a Hajnalka forráshoz vezetett a piros pötty jelzésen, hogy feljegyezhessek egy újabb kódot a Bükki források igazolófüzetbe is.
 |
| Bükk forrásai igazolópont - Hajnalka forrás |
Egészen különleges időjárási körülmények között találtuk magunkat a Fehér-kő-lápai turistaház közelében, ugyanis egyszerre sütött a nap, és volt köd is... Sosem láttam még ilyet, de varázslatos volt az élmény, amit átélhettünk. Felettünk szikrázó a napsütésben, előttünk pedig ködfátyol mögé rejtőzött tájban gyönyörködhettünk.
Fehér-kő sziklaszirtjére is tettünk egy kis kitérőt, hogy az itteni Bükk szirtjei kódot is bezsebelhessük. Jártunk már itt többször is, de még azelőtt, hogy ismertem volna a kihívást, így a kódot sosem jegyeztük fel ottlétünkkor. Szerencsére a sziklához vezető kitérő nem volt olyan meredek, mint a Gulicskára vezető szűk kis ösvény, így sokkal gyorsabban megjártunk és nem volt olyan fárasztó. Itt sem volt azonban szebb a kilátás, tökig köd fogadott minket itt is.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Fehér-kő szikla |
A Fehérkő-lápai turistaházban megpihentünk egy kicsit egy forró kávé kíséretében, hogy újult erővel folytathassunk a túrát, és a még előttünk álló nem kevés kilométert. Mire befejeztük a feltöltődést a házikóban a köd ismét sűrűsödni kezdett.
Lápáról a piros, majd a piros-sárga jelzést követve értünk Bükkszentkeresztre a Kis-dél lábához. Az időjárási körülményekre való tekintettel, vagyis a finoman szólva is tökig érő köd miatt a kilátóba előzetes terveinkkel ellentétben nem mentünk fel, mert nem láttuk értelmét. Útközben érintettük Orosz-kutat is, ahol a fán lévő kód szinte olvashatatlanra fakult... Pontosabban fogalmazva elmentünk mellette, mert épp nem figyeltem... De makacsságomnak hála amíg a fiúk szusszantak egyet a Kis-Dél lábánál én visszasiettem, hogy megkeressem a forrás kódját...
 |
| Bükk forrásai igazolópont - Oroszkút |
A piros, majd a sárga pötty jelzést követve értük el a Hősök-forrását, ahol ismét fejtörést okozott a kód megtalálása... Ezúttal ugyanis nem fán volt felfestve, ahol én kerestem, hanem a forrás kőépítményére volt egy kis kerek fém plecsni felerősítve a kóddal, amit én észre sem vettem, mivel nem ilyet jelet kerestem... De Petinek hála ez is meglett, pedig én már feladtam, hogy kódot találjunk a forrás körüli a sok kidőlt fán.
 |
| Bükk forrásai igazolópont - Hősök-forrása |
A Hősök-forrásától egy kis ideig a sárga jelzést követtük majd jelöletlen erdei utakon keltünk át Bükkszentlászló irányába, hogy időt és kilométereket spórolva a falu felett futó erdészeti úton érjük el a települést. Innen pedig az autóúton közelítettük meg a piros jelzést, ami elvitt egészen Komlóstetőig. Csábító volt a gondolat, hogy Lászlón felszálljunk a buszra, de csak körülményesebb lett volna visszajutni az autónkhoz Komlóson, így marad a gyaloglás a hátralévő útszakaszra is.
A túra számszaki adatai:
A túra hossza: 7 órát vett igénybe kisebb pihenőkkel (Gulicska, Fehér-kő, Lápai turistaház)
A túra hossza: kb 24-25 km
Szintemelkedés: kb 1000 méter fel és le
 |
| 1. Gulicska / 2. Hajnalka-forrás / 3. Fehér-kő szikla / 4. Orosz-kút / 5. Hősök forrása |
 |
| Peti Strava linkje |
Ismét szuper "kis" túrát tudhatunk magunk mögött, tele élményekkel, és varázslatos látnivalókkal, a hatalmas fenyőfákkal, zúzmara lepte erdővel és napsütéses ködfátyollal. Egyhamar nem hiszem, hogy vállalkozok újra erre a körre, de a fenyvesbe biztos visszatértünk, ha leesik az első rendes hó az éven...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése