Amióta először találkoztam a Bükk 900 online teljesítmény túrával a Turista magazin hasábjain azóta dédelgetett és féltve őrzött vágyam, hogy megmérettessük rajta mi is magunkat... Tudtam, hogy ketten esélytelen megcsinálnunk, mert ha nincs "felügyelet" én sajnos hajlamos vagyok elkényelmeskedni a túrát és úton-útfélen minden bokorban megállni fotózni, ezáltal idővákumba kerülni és megfeledkezni az idő múlásáról... Felvetettem hát a kis teljesítmény túrázós csoportunkban az ötletet, és szerencsére a fiúkat nem kellett sokáig győzködni, benne voltak a buliban. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű menet, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy ennyire nehéz. Jártam már több tátrai csúcson, és vettem már részt pár teljesítménytúrán, de ez az online verseny mind a Tátrai csúcshódításokon, mind az eddigi teljesítménytúráimon túltesz... Jól fel kell kötnie a gatyáját annak, aki teljesíteni szeretné.
Röviden ejtenék pár szót a versenyről, hogy mindenki képben legyen miről is van szó pontosan... Az egész kihívás lényege, hogy 12 óra alatt meghatározott 20 db 900 méter feletti bükki csúcsot kell felkeresni. A verseny nincs időponthoz kötve, bármikor teljesíthető, mivel a csúcsok felkeresését telefonunk és internetkapcsolat segítségével igazoljuk, amikor csúcsoszlopon elhegyezett QR kódot leolvassuk. Ennek köszönhetően nagyon rugalmas, és kényelmes a kihívásban való részvétel. Az alapötlet a Bükk 900 jelvényszerző túramozgalom újragondolása, ahol a csúcsokon elhelyezett bélyegzők és egy igazolólap segítségével tudjuk bizonyítani a teljesítést, ott nincs időkorát, akár több napot rászánhatunk a túrázásra. A dolog pikantériája abban rejlik még, hogy sok csúcsra nem hogy jelzett, de leginkább semmilyen út sem vezet, továbbá pontosan kijelölt útvonal sincs, csak javasolt csúcssorrend. A táv így 20 km-től akár 30 km-ig is terjedhet attól függően ki mennyire bevállalós és tér le a jelzett utakról, hogy toronyiránt induljon el egy-egy csúcs meghódítására. És ha ez nem lenne elég természetesen a szintemelkedés sem piskóta, az 1500 métert is meghalad(hat)ja útvonaltól függően.
A cím talán árulkodó és nem mondok vele újat, ha azt írom a kemény fába vágott fejszénk beletört az első próbálkozásba. Annak ellenére, hogy igyekeztünk a lehető legjobban felkészülni hamar rá kellett jönnünk, hogy az igyekeztünk kevés volt. A többszörös futva teljesítő csúcstartó Zay Dávid egyik strava útvonalát terveztük követni a túrán, mert úgy gondoltuk ez a bejáratott karika biztos sikerre vezető lesz. Úgy gondoltuk talán könnyebbség, ha legalább az útvonalat és a rövidítéseket nem nekünk kell rögtönöznünk. Felkészülés címszóval előző este én többek között nagyjából egy órát töltöttem azzal, hogy átgondoljam mi az ami feltétlenül szükséges az útra, hogy ne cipeljek magammal felesleges dolgokat, de ne is hagyjak itthon semmit, amire szükségem lehet... Igyekeztem csak a lehető legszükségesebb dolgokat bepakolni a hátizsákomba, de így is elég nehéz lett főként a sok folyadék (ami így sem lett volna elég) és elektronikai kütyük miatt. A fényképező gépre például nem is vittem nagy objektívet, ezzel is spóroltam a cipelendő holmikon, de gép nélkül csak nem vághatok neki egy ilyen szépnek ígérkező túrának... :D
Szombat reggel fél 9 körül el is indult három fős kétlábú csapatunk, és négylábú bajtársunk Boris kutyus Bánkútra, hogy meghódítsa a 20 csúcsot... Regisztráltuk a profilokat, elindítottuk az eseményregisztrációt és háromnegyed 10 körül le is csippantottuk az első QR kódot a Bánkúti turistaház falán, amivel kezdetét vette a kihívás. Elindítottuk a GPS-t Dávid útvonalával és célba is vettük az első igazoló pontot a Bálványon. Az út itt még jelzett turistaúton vezetett és könnyen követhető volt. Mindannyiunk járt már itt ezért nem volt nehéz dolgunk, így nagyjából 20 perc alatt el is értük a csúcsot a zöld + jelzésen. Gyors pecsételés a "retro Bükk 900-as csúcsai" igazolólapra, pár korty folyadék és indultunk is tovább a meredek hegyoldalban lefelé, át a tisztáson a Csurgói erdészház irányába.
Innen egy darabig a sárga jelzést követtük, majd átvágtunk egy ösvényen az erdőben a Faktor réti Madonna irányába rátérve a kék jelzésre. A problémáink itt kezdődtek, mert először lendületből elindultunk rossz irányba, majd még a GPS-t nézve sem igazán tudtuk, hogy pontosan merre kell mennünk. Végül pár perc hezitálás, és kóválygás után elindultunk egy "szimpatikus" részen toronyiránt felfelé a térdig érő aljnövényzetben, kidőlt fákat kerülgetve a csalánosban. A meredek emelkedőt leküzdve végül felértünk a Fodor-hegy csúcs oszlopig és jöhetett a második csúcs lecsippantása is, valamint a bélyegzés az igazolófüzetbe. Kis pihenő után pedig indultunk is tovább úgy, ahogy érkeztünk, toronyiránt lefelé a hegyoldalban egy másik irányba.
Az erdőből kiérve a Hármas kúti üdülőnél találtuk magunkat, ezért visszafelé indultunk a sárga jelzésen, hogy kitaposott úton induljunk a Nagy István erőse csúcs begyűjtésére. Megegyeztünk, hogy ezt nem toronyiránt közelítjük meg, hanem azon az úton, amit a természetjáró alkalmazás mutat. Igaz kitérőt jelentett, de nem akartunk egy újabb árkon-bokron keresztül vezető csúcstámadást. Na itt is sikerült benéznünk valamit és kicsit tovább menni, mint indokolt lett volna, mert nem vettük észre hol vezethet a keskeny kis út a csúcsra. A kisebb kitérő és ennek köszönhetően egy bagolyles után ismét elindultunk toronyiránt felfelé, amerre az útnak kellett volna lennie, és pár méter dzsindzsa után meg is találtuk az ösvénynek csak erős túlzással nevezhető kis utacskát, ami az csúcsjelző oszlophoz vezetett. Csippantottunk, bélyegeztünk, majd egymásra és a jelzett részidőkre nézve megállapítottuk így a harmadik csúcs után, hogy nem sok esélyt látunk rá, hogy a jelen aljnövényzeti körülmények miatti lassú tempóban be tudnánk gyűjteni mind a 20 csúcsot. Osztottunk, szoroztunk, meg hánytuk-vetettük az eddigi tapasztalatokat, és arra jutottunk, hogy 2 óra alatt a 3 csúcs nem valami biztató eredmény, és túl sok jóra nem számíthatunk a maradék 17 esetében sem, ezért fájó szívvel, de elengedtük a teljesítést.
Megegyeztünk abban, hogy a nyugati régiót kihagyjuk, elindulunk dél felé, és pár csúcsot teljesítünk még. Azonban annyira belefáradtunk a vereségbe (én legalábbis mindenképpen), hogy végül csak Tar-kőt kerestük fel először a kék + majd a kék / jelzést követve, megkerülve az Őserdőt. Itt megpihentünk, kibeszéltük a tapasztalatokat, és hogy legközelebb mit kellene másképp... Mert hogy lesz legközelebb, ez nem volt kérdés...
Tar-kő viszont egyszerűen mesés volt, a szikla tele volt színpompás virágokkal, és a szikrázó napsütésnek hála a szemünk elé táruló panoráma is igazán pazar volt. Lábunk alatt terült el a Bükk déli vonulata, hegyek völgyek, ameddig a szem ellát. A szivárványszínben pompázó virágmező növényei pedig hangos madárcsicsergés közepette lengedeztek az enyhülést hozó lágy szellő fuvallatában. Emlékeimben kutatva nem is tudom volt-e már rá példa, hogy ilyen szép időben legyek ezen a csodás helyen, így hálát adtam azért, hogy ilyen fantasztikus időt fogtunk ki, és csak élveztem a természet zenéjét és a szellő simogatását az arcomon.
A pihenőt követően az Országos Kék túra jelzését követve tértünk vissza Bánkútra és pihentünk meg egy jó kávé kíséretében a Fehér Sas panzióban. A feladás ellenére is sikerült 20 km-t beletenni a lábainkba, és egy szuper napot eltölteni a természetben. Így egyikünk sem bánta meg, hogy nekivágtunk a kihívásnak annak ellenére, hogy nem sikerült teljesíteni.
Sok mindent tanultunk a próbálkozásból, amik remélem hasznunkra lesznek egy későbbi nekirugaszkodáskor.
- Például, hogy kutyát nem viszünk, mert csak hátráltat, lévén hogy nem egy huskyról van szó, aki könnyedén végigrohan ezen a terepen. (Hogyan fogjuk szegény Boriszra, hogy feladtuk a kihívást című rovatunkat olvasták.... :D)
- Hogy az esőben gazdag tavasz után nem biztos, hogy olyan jó ötlet nekiindulni a magas aljnövényzetben toronyiránt a csúcsoknak. Valószínűleg jobban jártunk volna egy kora tavaszi időponttal, amikor még nem burjánzik így a természet.
- Hogy a nagy meleg sem a barátunk, mert sok folyadékra van szüksége a szervezetnek. Valószínűleg nem is lett volna elég az a kb fejenként 3 liter amivel elindultunk. Ebből a szempontból is jobb talán egy korábbi vagy éppen későbbi időpont és a nem a nyári hőség.
- Hogy célszerűbb korábban indulni, mert sétálva nagyjából 10 órával számolhatunk "kényelmes" tempóban. És ha délelőtt 10 körül indulunk el, akkor nem akaródzik majd este 8-ig túrázni...
- Hogy a GPS track nem biztos hogy elég, hanem célszerű felkeresni előbb az összes csúcsot 2-3 részletben és nem vakon nekiindulni a 20-ból nagyjából 17-nek... Amiről azt sem tudjuk hol van és hogy lehet oda feljutni.
- De mindenképpen az a legpraktikusabb ha van egy olyan személy a csapatban, aki már vakon tudja az útvonalat az összes rövidítéssel, és a többieknek csak követniük kell, és arra koncentrálni hogy túléljék a túrát. :D Ezúton keressük lelkes hegyi vezetőnket, aki végigkalauzolna minket a legoptimálisabb útvonalon... A fényképes önéletrajzokat és motivációs levelet várjuk a megadott e-mail címen... :D
Nem mondom, hogy jól esett a lelkemnek feladni a kihívást, de igyekeztünk reálisak maradni, és a számok azt sugallták, hogy ehhez aznap kevesek voltunk saját felkészületlenségünkből adódóan. Ugyanakkor legalább megpróbáltuk... Túl sokan eddig sem jutnak el. Vasárnap délelőtt komoly statisztikát készítettem diagramokkal a sikeres indulások adatiból, hogy lássuk mikor lehet a legjobb időpont újra nekivágni, és nagyjából milyen részidőkkel számolhatunk. A férjem ennyit fűzött hozzá megszállott adatgyűjtésemhez: "Ettől csak hasznosabban tölthetnéd az idődet..." :D Eddig is felnéztem arra a maroknyi (kb 40) emberre, aki a kihívás elindulása óta (2017. november) teljesítette azt, de ezek után pláne óriási respect, mert tényleg nagy teljesítmény. :)
A túra hossza: 19 km
A túra időtartama: kb 6 óra
Szintemelkedés: hullámvasút, nem tudom pontosan mennyi lett a vége
Aki igazi kihívásra vágyik, az azt mondom vágjon bele ebbe az online teljesítménytúrába, mert vesztenivalója nincs. Ha nem is sikerült elsőre teljesíteni annyi biztos, hogy csodás helyeken járhat az ember és kellemesen tölti a szabadidejét a természeteben, a jó levegőn. :)
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Bálvány |
Innen egy darabig a sárga jelzést követtük, majd átvágtunk egy ösvényen az erdőben a Faktor réti Madonna irányába rátérve a kék jelzésre. A problémáink itt kezdődtek, mert először lendületből elindultunk rossz irányba, majd még a GPS-t nézve sem igazán tudtuk, hogy pontosan merre kell mennünk. Végül pár perc hezitálás, és kóválygás után elindultunk egy "szimpatikus" részen toronyiránt felfelé a térdig érő aljnövényzetben, kidőlt fákat kerülgetve a csalánosban. A meredek emelkedőt leküzdve végül felértünk a Fodor-hegy csúcs oszlopig és jöhetett a második csúcs lecsippantása is, valamint a bélyegzés az igazolófüzetbe. Kis pihenő után pedig indultunk is tovább úgy, ahogy érkeztünk, toronyiránt lefelé a hegyoldalban egy másik irányba.
Az erdőből kiérve a Hármas kúti üdülőnél találtuk magunkat, ezért visszafelé indultunk a sárga jelzésen, hogy kitaposott úton induljunk a Nagy István erőse csúcs begyűjtésére. Megegyeztünk, hogy ezt nem toronyiránt közelítjük meg, hanem azon az úton, amit a természetjáró alkalmazás mutat. Igaz kitérőt jelentett, de nem akartunk egy újabb árkon-bokron keresztül vezető csúcstámadást. Na itt is sikerült benéznünk valamit és kicsit tovább menni, mint indokolt lett volna, mert nem vettük észre hol vezethet a keskeny kis út a csúcsra. A kisebb kitérő és ennek köszönhetően egy bagolyles után ismét elindultunk toronyiránt felfelé, amerre az útnak kellett volna lennie, és pár méter dzsindzsa után meg is találtuk az ösvénynek csak erős túlzással nevezhető kis utacskát, ami az csúcsjelző oszlophoz vezetett. Csippantottunk, bélyegeztünk, majd egymásra és a jelzett részidőkre nézve megállapítottuk így a harmadik csúcs után, hogy nem sok esélyt látunk rá, hogy a jelen aljnövényzeti körülmények miatti lassú tempóban be tudnánk gyűjteni mind a 20 csúcsot. Osztottunk, szoroztunk, meg hánytuk-vetettük az eddigi tapasztalatokat, és arra jutottunk, hogy 2 óra alatt a 3 csúcs nem valami biztató eredmény, és túl sok jóra nem számíthatunk a maradék 17 esetében sem, ezért fájó szívvel, de elengedtük a teljesítést.
Megegyeztünk abban, hogy a nyugati régiót kihagyjuk, elindulunk dél felé, és pár csúcsot teljesítünk még. Azonban annyira belefáradtunk a vereségbe (én legalábbis mindenképpen), hogy végül csak Tar-kőt kerestük fel először a kék + majd a kék / jelzést követve, megkerülve az Őserdőt. Itt megpihentünk, kibeszéltük a tapasztalatokat, és hogy legközelebb mit kellene másképp... Mert hogy lesz legközelebb, ez nem volt kérdés...
Tar-kő viszont egyszerűen mesés volt, a szikla tele volt színpompás virágokkal, és a szikrázó napsütésnek hála a szemünk elé táruló panoráma is igazán pazar volt. Lábunk alatt terült el a Bükk déli vonulata, hegyek völgyek, ameddig a szem ellát. A szivárványszínben pompázó virágmező növényei pedig hangos madárcsicsergés közepette lengedeztek az enyhülést hozó lágy szellő fuvallatában. Emlékeimben kutatva nem is tudom volt-e már rá példa, hogy ilyen szép időben legyek ezen a csodás helyen, így hálát adtam azért, hogy ilyen fantasztikus időt fogtunk ki, és csak élveztem a természet zenéjét és a szellő simogatását az arcomon.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Tar-kő |
A pihenőt követően az Országos Kék túra jelzését követve tértünk vissza Bánkútra és pihentünk meg egy jó kávé kíséretében a Fehér Sas panzióban. A feladás ellenére is sikerült 20 km-t beletenni a lábainkba, és egy szuper napot eltölteni a természetben. Így egyikünk sem bánta meg, hogy nekivágtunk a kihívásnak annak ellenére, hogy nem sikerült teljesíteni.
 |
| A karamellás jegeskávé, nagyon jól esett a melegben 19 km megtétele után |
Sok mindent tanultunk a próbálkozásból, amik remélem hasznunkra lesznek egy későbbi nekirugaszkodáskor.
- Például, hogy kutyát nem viszünk, mert csak hátráltat, lévén hogy nem egy huskyról van szó, aki könnyedén végigrohan ezen a terepen. (Hogyan fogjuk szegény Boriszra, hogy feladtuk a kihívást című rovatunkat olvasták.... :D)
- Hogy az esőben gazdag tavasz után nem biztos, hogy olyan jó ötlet nekiindulni a magas aljnövényzetben toronyiránt a csúcsoknak. Valószínűleg jobban jártunk volna egy kora tavaszi időponttal, amikor még nem burjánzik így a természet.
- Hogy a nagy meleg sem a barátunk, mert sok folyadékra van szüksége a szervezetnek. Valószínűleg nem is lett volna elég az a kb fejenként 3 liter amivel elindultunk. Ebből a szempontból is jobb talán egy korábbi vagy éppen későbbi időpont és a nem a nyári hőség.
- Hogy célszerűbb korábban indulni, mert sétálva nagyjából 10 órával számolhatunk "kényelmes" tempóban. És ha délelőtt 10 körül indulunk el, akkor nem akaródzik majd este 8-ig túrázni...
- Hogy a GPS track nem biztos hogy elég, hanem célszerű felkeresni előbb az összes csúcsot 2-3 részletben és nem vakon nekiindulni a 20-ból nagyjából 17-nek... Amiről azt sem tudjuk hol van és hogy lehet oda feljutni.
- De mindenképpen az a legpraktikusabb ha van egy olyan személy a csapatban, aki már vakon tudja az útvonalat az összes rövidítéssel, és a többieknek csak követniük kell, és arra koncentrálni hogy túléljék a túrát. :D Ezúton keressük lelkes hegyi vezetőnket, aki végigkalauzolna minket a legoptimálisabb útvonalon... A fényképes önéletrajzokat és motivációs levelet várjuk a megadott e-mail címen... :D
Nem mondom, hogy jól esett a lelkemnek feladni a kihívást, de igyekeztünk reálisak maradni, és a számok azt sugallták, hogy ehhez aznap kevesek voltunk saját felkészületlenségünkből adódóan. Ugyanakkor legalább megpróbáltuk... Túl sokan eddig sem jutnak el. Vasárnap délelőtt komoly statisztikát készítettem diagramokkal a sikeres indulások adatiból, hogy lássuk mikor lehet a legjobb időpont újra nekivágni, és nagyjából milyen részidőkkel számolhatunk. A férjem ennyit fűzött hozzá megszállott adatgyűjtésemhez: "Ettől csak hasznosabban tölthetnéd az idődet..." :D Eddig is felnéztem arra a maroknyi (kb 40) emberre, aki a kihívás elindulása óta (2017. november) teljesítette azt, de ezek után pláne óriási respect, mert tényleg nagy teljesítmény. :)
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb 6 óra
Szintemelkedés: hullámvasút, nem tudom pontosan mennyi lett a vége
 |
| Túránk strava útvonala Petinél |
Aki igazi kihívásra vágyik, az azt mondom vágjon bele ebbe az online teljesítménytúrába, mert vesztenivalója nincs. Ha nem is sikerült elsőre teljesíteni annyi biztos, hogy csodás helyeken járhat az ember és kellemesen tölti a szabadidejét a természeteben, a jó levegőn. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése