Balatonparti parti - Badacsonyi partraszállás és Keszthelyi kastélyozás

A jól sikerült prágai kirándulásunk után gondoltunk egy bátrat és szerveztünk egy balatoni kiruccanást a boglári céges üdülőbe május közepén. Az időjárást illetően nagy szerencsénk volt, ugyanis a szombati badacsonyi és keszthelyi kirándulásra mesés időt fogtunk ki, hét ágra sütött nap, és bőven elég volt a rövid ujjú póló és a farmernadrág kombó.

Péntek este érkeztünk meg Balatonboglárra a közel 6 órás kissé hosszúra nyúlt buszút után, de túllendültünk ezen a kis kellemetlenségen és el is kezdtük tervezgetni a másnapi programot. Már Miskolcon megegyeztünk abban, hogy a társaság szeretne hajókázni, ezért utánanéztünk hogy közlekednek a sétahajók a hétvégén és meg is lett a végleges programterv.  Fonyódról hajóztunk át Badacsonyba majd egy kis sétát követően Keszthelyen töltöttük a nap nagy részét a Festetics kastély felfedezésével.

Délelőtt fél 10-kor érkeztünk a fonyódi kikötőbe, és annyira rendesek voltak a hajón dolgozók, hogy bár már épp indultak volna menetrend szerint megvárták, hogy jegyet vegyünk és így nagy örömünkre a korábbi hajóval el tudtunk menni, és több időnk maradt az északi part felfedezésére.

Körülbelül fél órás kicsit szeles, de annál szebb kilátású napsütéses hajókázást követően kötöttünk ki  az északi parton. A hajóra érdemes meleg ruhával készülni, mert hiába a jó idő, ha a hajó orrában szeretnénk gyönyörködni a pazar kilátásban, akkor bizony számítanunk kell a frizuraborzoló nagy szélre. Pár perces nézelődés, sziesztázás és sétálgatás után indultunk el egy jó pohár bor felkutatására a badacsonyi pincesorra egy jó kis retró csavaros vanília-csoki fagyi kíséretében (én legalábbis).

Be is tértünk az első szimpatikus és nyitva lévő pincébe, ahol mindenki kedvére választhatott szájízének megfelelően a fehér és vörös, valamint édes és száraz nedűk közül. Én egy helyi specialitást, a badacsonyi kéknyelű mellett tettem le a voksom. Eléggé tanácstalan voltam, ezért megkértem a pultost, hogy ajánljon nekem ő valamit. Idézem: "Fehér száraz borok közül én a kéknyelűt ajánlom (és már töltötte is), na nem azért, mert ez a legdrágább, hanem mert helyi kuriózum, csak ezen a vidéken készítik..." Az elfogyasztott pohárka ízletes bor után jókedvűen cammogtunk le a buszunkhoz, hogy Keszthelyen folytassuk tovább a kirándulást.

Keszthelyre érve nem is lehetett volna más programunk, mint a kastély és a kastélykert felfedezése. Amíg kitaláltuk milyen belépőt vegyünk sétáltunk egy nagyot az ingyenes kastélykertben. Sajnos a szökőkutak még nem üzemeltek, de a virágok ezernyi színben pompáztak a mérnöki precizitással megtervezett virágágyásokban, ami igazán vidám ugyanakkor elegáns külsőt kölcsönzött a parknak. A gondosan nyírt fű pedig úgy zöldellett, mintha csak arra akart volna rávenni, hogy egy nagy kockás piknikpléden belehemperegjen az ember. Gondolom az ilyen partizánakciók elkerülése végett van annyi pad elhelyezve a takaros kis utak mellett.

Végül az alap jegy mellett döntöttünk, így bebarangolhattuk a Festetics kastély mesésen berendezett bemutatótermeit és könyvtárát, valamint a hintókiállítást is. A kastélyban szebbnél szebb korhű bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett számos szobában ámulhatunk és bámulhatunk milyen előkelő pompában élhettek az egyes korok kastélylakói. Volt szerencsénk pár teremben némi kiegészítő információhoz is hozzájutni a teremfelügyelő hölgyektől. Például, hogy az én egyik kedvenc zöld szobámban a falon nem tapéta, hanem nagyon drága korabeli falikárpit található, ami  ráadásul mintájában teljesen megegyezik a sötétítőfüggöny anyagával.

Ki ne akarná ebben a csodás kék szobában elfogyasztani a délutáni teát?

Aztán ebben a mesés zöld szobában megenni a tea utáni süteményt.

kilátás a hátsó kertre

Miután körbejártuk az összes létező pazar szépségű szobát újra a kastélykertben találtuk magunkat. Jólesett a kastély vastag falú hideg helyiségeiben barangolás után kicsit megmelegedni a napsütésben. Festetics kastély kétségkívül magával ragadó hely, a múzeum dolgozói sok energiát fektettek a korhű berendezési tárgyak felkutatására, és összeválogatására, hogy igazán ízléses ugyanakkor kicsit sem giccses enteriőröket alkossanak meg, amik betekintés nyújtanak az elmúlt korok hangulataiba. 

Mivel a társaság a hosszú kastélytúra után már igencsak éhes volt, így Keszthely sétáló utcája felé vettük az irányt, hogy egy finom ebéd után nézzünk valami szimpatikus helyen. Nos 14 embert nem olyan egyszerű összehangolni, sok a különböző igény mind az ételek, mind az árak, és a fizetési módok tekintetében. Körülbelül negyedórás ténfergés és kóválygás után azért sikerült egy olyan helyet találnunk, ami mindenkinek megfelelt. Nekem igazán kedvemre való volt a választott fogás, így tele bendővel, jóllakottan térhettem vissza a kastélykertbe az ebédszünet után.

Egy jó gombóc eper fagyi fagyi azért lecsúszott még az ebéd után... 

Kissé fáradtan, és az ebéd után pilledten érkeztünk vissza a kastélykertbe, ahol egy lovas bemutatót láthattunk. Majd miután úgy ítéltük meg kellően szemügyre vettük az ugráló paripákat felkerestük a hintókiállítást, hogy kimaxoljuk a megváltott belépőnk árát. Tucatnyi izgalmasabbnál izgalmasabb hintót és lovaskocsit láthattunk a kiállításon, volt ott minden a gyerek hintótól kezdve a halottas hintón át a szánokig... Az egyik kolléganő még ismeretterjesztő kiselőadást is tartott a hintókról.

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy igazán kellemes napot töltöttünk el Badacsonyban és Keszthelyen, és mindenképpen érdemes felkeresni mind a Festetics kastélyt, mind Badacsonyt, ha az ember a Balaton északi partján jár. De akkor is, ha a délin, mert egy kellemes hajókázással egybekötve még tartalmasabb programot kerekíthetünk belőle. Igazán jól esett újra látni ezt a meseszép kastélyt, mert ha emlékezetem nem csal egy általános iskolai tábor alkalmával jártam itt utoljára nagyjából 16 évvel ezelőtt... A kastélykertről és a nagy szökőkútról a hátsó parkban voltak  még emlékképeim, de a kastély belsejéről már abszolút nem... Így még inkább jó élmény volt feleleveníteni a megkopott emlékeket.