Őzike-szikla körtúra

A decemberi Zakopanei kiruccanásunk alatt volt alkalmunk még egy kiadósabb túrára, ráadásul olyan helyre látogattunk el, ahol eddig még nem voltunk. Ezúttal nem terveztem meg itthon előre minden nap programját, hanem csak előző nap felcsaptuk a turistakalauzt, valamint a térképet és ad-hoc módon választottunk úti célt. Ez pedig nem más lett, mint az Őzike szikla (Sarnia Skala), amit a Palánkos-völgyön át közelítettünk meg, és a Fehér-völgyön keresztül hagytunk el.



Csodás napsütésre ébredtünk aznap, ami plusz motivációt adott a túrához a nagy hidegben. A reggeli után gyalog indultunk a szállásunkról a Palánkos völgy (Dolina Strążyska) bejáratához, és én már az odafelé vezető úton is lélegzetvisszafojtva csodáltam a méltóságteljes alvó lovagot.




A tátrai belépő megváltása után indultunk el a Palánkos-völgyben vezető óriási hófödte fenyőfákkal szegélyezett piros jelzésű úton. A bejárattól közel egy órás sétával értük el az enyhén emelkedő turistaúton a palánkos-rétet. 







A rétről ismét majdnem teljes pompájában csodálhattuk meg a Giewontot, és kis pihenő után tovább is indultunk a sárga jelzésű úton kb 10-15 percnyi sétára lévő akkor majdnem teljesen befagyott Siklawica-vízeséshez.


Ezt a szuper vagány neszeszert pedig egy kedves kolléganőmtől kaptam, és azt hiszem megtaláltam a rajta szereplő táj tökéletes valóságbeli megfelelőjét a Palánkos-rét személyében.





A vízeséshez tett kitérő után visszatértünk a réten található elágazásig, és a fekete turistaúton folytattuk tovább túránkat az Őzike-sziklához. Innen már komoly emelkedő várt minket, és a kedves kis lankás útnak nyoma sem volt. Eleinte sűrű erdőben haladtunk felfelé, majd a fákat felváltották az alacsonyabb törpefenyők kilátást engedve a környező magaslatokra. Körülbelül 1 óra alatt értük el az újabb elágazást, ami a sziklához vezetett.





A sziklához vezető úton ismét mesés látványban volt részünk, újra feltűnt a szemünk előtt (vagyis inkább a hátunk mögött) a lovag alakja, ami plusz erőt adott az út folytatásához. Az utolsó szakaszon már nagyon jól jött a hágóvasunk is, aminek a hiányában nem is tudom hogy küzdöttük volna fel (de leginkább le) magunkat a csúszós sziklákon. Sokan megoldották mondjuk enélkül, de nézni is rossz volt őket, ahogy csúszkálva jöttek le visszafelé az úton.




A "csúcson" csodás panoráma fogadott minket, az igencsak alacsonyan járó nap pont abban a kb 10 percben bújt ki a két szikla közül, amíg fent voltunk, így pár percig sütkérezhettünk végre a meleg napsütésben. A hely földrajzi adottságai miatt sajnos attól kezdve, hogy beléptünk a völgybe végig árnyékban kellett sétálnunk, mert egy csepp napfény sem jutott át a hegyek mögül, pedig egész nap szikrázó napsütés volt egész Zakopánéban.








Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, ami a szikláról tárult a szemünk elé, és elfogyasztottuk az ebédünket, elindultunk visszafelé, hogy legyen időnk még a városban is sétálni egyet sötétedés előtt. Már felfelé is nagyon tetszett erről az útról a látvány, és épp nem járt arra senki, úgyhogy muszáj volt lőnünk itt pár közös képet a Giewonttal a háttérben. A férjem pedig elég vicces kedvében volt éppen... Úgy gondolta jól fog kinézni az időzítős sorozatfelvételen, ha a tudtom nélkül hirtelen ellök a hóba...  Nos tényleg nagyon mókás volt, érdemes megfigyelni mindkettőnk arckifejezését a képeken.


Aztán persze készült egy normális kép is... 


A vörös nyeregbe, az elágazáshoz visszatérve ismét a fekete úton folytattuk tovább a túrát kelet felé. Ezúttal meredek lejtővel találtuk magunkat szembe, ami a hágóvas nélküli turistáknak bizony komoly kihívást jelentett a csúszós úton. A Fehér-völgybe (Dolina Białego) vezető út elágazásához érve, letértünk a fekete jelzésről, és a völgyben kanyargó sárga turistaúton haladtunk tovább. 



Eleinte fenyővel sűrűn benőtt keskeny ösvényen ereszkedtünk lefelé, majd az út egyre szélesebb lett, és a Fehér-patak mentén, többször keresztezve azt értünk ki a nemzeti park bejáratához.









A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: nekünk kb 5 óra volt kényelmes tempóban, két nagyobb, és több kisebb pihenővel
A túra hossza: kb 9 km
Szintemelkedés: kb 580 méter


Sosem voltam még ilyen közel az alvó lovaghoz, és egyszerűen megbabonázott a látvány egész úton, ahogy egyre közelebb és közelebb kerültünk Zakopáne szent hegyéhez. Régóta szeretnék ide feljutni egyszer, és most még inkább így éreztem, és remélem lesz erre alkalmam a jövőben. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát, mert igazán látványos, és azt a kb 1 óra hegymenetet leszámítva nem is túl megterhelő. A táv nem hosszú, a szintemelkedés mondjuk nem kevés, de hát valamint valamiért ugye?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel, a #keménymag-gal, valamint a Béres-Péceli Tátra túra teammel tett külföldi és belföldi utazásainkról, túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->