Murowaniec menedékház körtúra

Idén jó korán elkezdődött nekem a "téli szünet", a karácsony előtti héten már a jól megérdemelt szabadságomat tölthettem, így a tavalyihoz hasonlóan most is kihasználtuk a lehetőséget és az ünnepek előtt kimentünk Zakopánéba pár napra kikapcsolódni kicsit.





A Zakopánéból induló télen is biztonságosan teljesíthető völgytúrák nagy részét már volt alkalmunk bejárni, de a térképet és a Magas Tátra túrakalauzt felcsapva azért találtunk még új célpontokat. Így esett a választásunk a Kuznicéről induló Murowaniec menedékházhoz vezető útvonalra. A szállásunkról kocsival mentünk a II. János Pál körforgalomhoz, ahol a parkoló jegy megváltása után indultunk el gyalog a kb 25 percnyire lévő Kuznicéhez, a túra kezdőpontjához. Olyan jó idő volt aznap, hogy már a Kuznicéhez vezető út felénél levettünk magunkról egy réteg ruhát... 



A Gáspár csúcsra induló felvonó állomásához vezető lépcsőtől balra tovább haladva találjuk a sárga turistajelzés belépő kapuját, ahol a fa bódénál kell megvásárolni a jegyünket. A kapun áthaladva mi egyből fel is vettünk a e-bayről rendelt egyszerű kis gumis-láncos hágóvasunkat, aminek a segítségével sokkal egyszerűbb volt haladni a letaposott, csúszós havon.



Kb 10-15 perc meredekebb erdős rész után ki is értünk a Lengyel-Jávor-völgybe, ahol egy kedves, fenyőfákkal szegélyezett tisztáson haladhattunk tovább a mesés tájban gyönyörködve. 






A völgy enyhén emelkedő kedves része, kb 1,5 km hosszú, az út végén viszont egy éles jobb kanyart véve meredekebb emelkedő következik, majd egy bal kanyar után ismét sűrű erdős részre érünk, ahol már komolyabb kaptatót kell leküzdenünk. Ezen felérve azonban szép kilátás fogad minket, a völgy felé magasodó hegyekkel. Ezen a szakaszon már nagyon jól jött a hágóvas, aminek a segítségével nem csúszkáltunk az emelkedőn, hanem teljesen biztonságos volt minden lépésünk, és nem kellett még azzal is foglalkoznunk, hogy hova lépjünk, hogy ne csússzunk vissza. 









A sárga jelzésen a lépcsős ösvényen tovább haladva egyre szebb kilátásban lesz részünk, megpillanthatjuk a Giewont vonulatát is nem a megszokott szögből. Egészen  a sárga jelzés végéig meredek úton kell haladnunk, azonban innentől már minden fáradtságunkért kárpótol a szemünk elé táruló káprázatos panoráma. A fenyőerdőket pedig szép lassan felváltják a törpe fenyvesek ahogy egyre magasabbra jutunk az ösvényen.








Lassan el is érjük a Király-púpi nyerget, ahol a sárga és a kék jelzés egyesül. Innen pedig a kék jelzést követve jutunk el  Király réten keresztül a menedékházhoz. Ezen a szakaszon óriás hegycsúcsokkal szegélyezett mesebeli panoráma vár ránk, mintha csak a mennyországban lennénk. Innentől az emelkedő is szelídül, és bármerre nézünk hófödte hegycsúcsokat látunk a szikrázó napsütésben.  








A Király-réten áthaladva már csak egy negyed órás lejtős szakasz választ el minket a Gąsienica-szécsen álló menedékháztól. A szécsen áll még több kisebb fa házikó is, amik a havas tájjal igazi karácsonyi képeslapra illő látványt nyújtanak.









Természetesen a menedékházban megpihentünk egy kicsit, egy forralt bor és almás süti társaságában. Kiélveztük a meleget, és hogy végre ülhetünk a közel 3 órás túra után, hogy aztán újult erővel indulhassunk visszafelé. A menedékház viszont sajnos nem túl "nem lengyel turista" felhasználóbarát, semmi sincs kiírva angolul... Valamint beletelt pár percembe, mire sikerült megértenem az angolul nem beszélő nénitől, hogy a forralt boromért vissza kell mennem ahhoz a pulthoz, ahol fizettem, és nem tőle kapom meg, aki a kávét készítette...  




Amikor kijöttünk a menedékházból már közel sem az a napsütéses idő várt minket, mint mikor bementünk. Csúnya felhők gyülekeztek, és sajnos a hegyek is eltűntek  a láthatárról.






Visszafelé a Boczán hegyen át, a kék jelzésen ereszkedtünk le, hogy legyen olyan monoton a túra. A hegyen szép volt a panoráma, azonban az erdőbe beérve nem volt túl izgalmas az út hátralévő része, de legalább végig lefelé mentünk, és nem volt emelkedő. Pár gondatlan pillanatig megfordult a fejemben, hogy felmehetnénk még a Nosalra is, de hamar elhessegettem a gondolatot, amikor kiszámoltam, hogy már jóformán sötétben érnénk fel, és amúgy sem látszik semmi a felhőtakaró miatt. Ezért az okos döntésért aztán megveregettem a vállam, és az elágazásnál, ahol le kellett volna kanyarodnunk inkább továbbmentünk a parkoló felé.






A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: nekünk kb közel 7 óra volt, sok fotózással, és egy nagyobb pihenővel a menedékháznál (a fizetőkaputól felfelé kb 3 óra, lefelé kb 2 óra + Kuznice - parkoló oda és vissza fél-fél óra)
A túra hossza: kb 13 km (parkolótól parklóig)
Szintemelkedés: összesen kb 700 méter 


Nem ez a legkönnyebb Zakopánéból induló túra, viszont kétségkívül nagyon szép, és megéri a befektetett erőfeszítéseket. Nagy pozitívuma, hogy visszafelé mindössze negyedóra emelkedőt kell leküzdeni egyből a menedékházból kijőve, és onnantól már csak lefelé kell száguldoznunk. :) Én személy szerint ki nem állhatom az olyan túrákat, ahol a visszafelé úton is komoly emelkedőket kell leküzdeni...  A kilátás pazar, a hegycsúcsok közelsége pedig varázslatossá teszi a hangulatot a túra során. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy egyszer járja be ezt az útvonalat, remélem mi is visszatérünk még ide, és akár csúcsot is hódítunk egyszer... 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->