Idén először rendhagyó módon Attila évzáró bükki túrát szervezett a kis társaságunknak, és ezúttal a Tátra több mint 2000 méter magas csúcsai helyett a Bükk 900-asait vettük célba.
Bánkútról a Fehér Sas panziónál volt a találkozó egy napsütéses szombat reggel fél 8-kor, és innen indultunk el a körtúránkra, aminek keretében egy újabb (a második) kéktúra szakaszt és három új geoládát pipálhattunk ki. Nagy örömömre Dorka kutyus is csatlakozott aznap a csapathoz. A túránk első célpontja pedig Nagymező volt, ahova a betonozott sárga kerékpár jelzésen indultunk el.
 |
| Fotó: Tamás |
 |
| Fotó: Tamás |
Azt szeretem ebben a kis társaságban, hogy hülyeségért nem kell a szomszédba menni... Éppen ezért minden túra alkalmával akad olyan helyzet, amin halálra tudjuk magunkat nevetni, és lehet emlegetni a következő alkalmakkor. Természetesen most is voltak ilyen pillanatok kezdve azzal, hogy találtunk egy fát, ami úgy nézett ki, mintha egy pávián fenék nőne ki belőle. Ezt pedig nyilvánvalóan nem lehet szó, de inkább tett nélkül hagyni, így Tamásnak nem is kellett több, egyből indult is, hogy felpattanjon rá.
Nagymezőn megejtettünk egy nagyobb pihenőt, előkerültek a tízórai szendvicsek, na meg a pálinkás üveg is. Mindenki feltöltődött egy kis friss energiával, Dorka kutyust is beleértve, és újult erővel indultunk tovább az előttünk álló sok-sok kilométernek és szintemelkedésnek.
Nagymezőről a kéktúra jelzését követtük egészen a Cserepes-kői barlangig. Csípős hideg volt aznap reggel, a falevelek még délelőtt is zúzmarásak voltak. A nap viszont mindenki örömére csodásan sütött egész nap, kivételesen nem hoztam esőt a társaságra.
Az út során a Zsidó réten is keresztülhaladtunk, ahol elég bizarr állati maradvánnyokkal is találkoztunk... Elsőre elég ijesztő volt a dolog, inkább nem is akartam belegondolni vajon mi ette meg ezt az állatot, és leginkább az vajon hol van most. De természetesen itt sem telt el fél perc és máris a viccelődés ment, hogy oldjuk a feszültséget. Nem sikerült rájönnünk milyen csontokat láttunk, és ki volt vajon egykor a gazdájuk...
 |
| Fotó:Orsi |
 |
| Fotó: Tamás |
 |
| Fotó: Attis |
Tettünk egy kis kitérőt a kék jelzésről Három-kőre, hogy innen is megcsodáljuk a mesés panorámát. Itt volt az első fárasztóbb rész a túrán, kb negyed órás emelkedő rész vezet fel Három-kő 904 méteres csúcsára. Mikor felértünk én egyből az itteni geoláda keresésre indultam, többször is jártunk már itt, de valahogy mindig elfelejtettem, hogy utánanézzek vajon van-e itt láda. Nem túl nehéz megtalálni egyébként, a leírás tökéletes, az instrukciókat követve gyerekjáték rábukkanni a kis műanyag dobozra.
 |
| Fotó: Orsi |
 |
| Fotó:Tamás |
Sajnos most sem volt teljesen tiszta az idő, így a távolban csak homályba burkolózó csúcsokat láthattunk, de így is nagyon szép volt a kilátás. Ismét egy nagyobb pihenő következett, újratöltöttük az energia raktárakat, hogy újult erővel vághassunk neki a Tar-kőre vezető útnak. Annak ott a távolban, szemközt Három-kővel. Ugyanazon a szakaszon ereszkedtünk vissza a táblával jelzett elágazásig, hogy innen a kék túra jelzését követve egy kb 20-25 perces emelkedő szakaszon jussunk fel Tar-kő 950 méteres csúcsára.
Ezúttal nagyon felkészült voltam a geoládákat illetően ezért tudtam, hogy Tar-kőnél is van egy, aminek a felkutatását szintén nem hagytam ki. A többiek nem egészen értették mit is csinálok, miért kóválygok az út mellett tanácstalanul fák oldalát nézegetve, és köveket emelgetve... De elmagyaráztam, hogy nem vagyok teljesen agyalágyult, csak egy kincskeresős játékot játszom...
A kötelező csoportkép Tar-kőn sem maradhatott el, a kisebb pihenő és némi gyümölcs, édesség elfogyasztása után pedig nekivágtunk a Cserepes-kői barlanghoz vezető útnak. Tar-kőről egy hosszabb lejtős szakasz vezet lefelé egészen az Őserdőig, amit sajnos csak engedéllyel lehet látogatni, így be nem mehettünk. Az Őserdőtől viszont ismét egy nem túl kedves emelkedő rész várt ránk egészen a Cserepes kői barlangig.
A barlangnál lévő ládát kerestem a legtovább, pedig nem túl nehéz megtalálni, mert tényleg nagyon szem előtt van... Éppen ezért kerestem én kicsit messzebb, az úttól... Már éppen mikor kezdtem feladni a keresgélést, mert jóformán mindenki csak rám várt, akkor végre megpillantottam azt a bizonyos követ, ami alatt ott lapult a kis műanyag doboz. A kód dokumentálása után gyorsan pecsételtem egyet a kéktúra füzetembe is, mert egy újabb szakaszt pipálhattunk ki ezzel a túrával, ami a Bánkút -Cserepes kői barlang. Ismét nem túl hosszú szakaszt mondhatunk a magunkénak, de ezzel együtt már kemény 16 km-t tejesítettünk, és két kisebb szakaszt. :D
A barlangot elhagyva már mindenki szeme előtt csak a Fehér-Sasban fogyasztandó finomságok lebegtek, a jó hideg sör, és az ízletes vacsora. Itt tértünk le a kéktúra jelzésről, és a zöld négyszöget követtük tovább, majd a piros bicajos jelzést és a kék keresztet egész vissza Bánkútig Olasz-kaput, a Hármas-kúti üdülőt és a Csurgói erdészházat érintve. Ezen a szakaszon már Dorka kutyus is kellően elfáradt, és az egyik pihenőnél még bánatos kutya nézést is elővette, hátha megsajnálja valaki és ölben vissza vissza a panzióig.
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb: 7-8 óra volt
A túra hossza: A térkép szerint kb 22 km (a túrázós alkalmazás 25 km-t mért)
Szintemelkedés: kb 750 méter
Nem mondom, hogy a legkönnyebb túráim egyike volt, de kétség kívül megérte a fáradalmakat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy mindenkinek jól csúszott a hideg sör (már annak, aki ihatott), és a finom vacsora is percek alatt elfogyott... Az már csak a hab volt a tortán, hogy még egy festői szépségűs naplementének is a tanúi lehettünk, amíg a vacsorára vártunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése