Nagyvárad után a következő megállónk Kolozsvár volt. És mivel a szállásunk a Fellegváron volt, itt is hasonlóan pazar kilátásban volt részünk, és nem is indíthattuk volna mással a napot, mint hogy megnézzük a napfelkeltét.
A hotelben elfogyasztott finom reggeli után fel is kerekedtünk, hogy felfedezzük a várost világosban is. Előző este ugyanis a becsekkolás után lesétáltunk még a főtérre, hogy megvacsorázzunk, így pár dolgot már volt szerencsénk sötétben látni. Amikor este elindultunk lefelé már tudtam, hogy a visszafelé út nem éppen lesz kedves a sok-sok lépcső miatt... Hazafelé összeszámoltam, hogy 260 lépcső vezet fel a folyóparttól a szállodáig.
Természetesen az első program a Fellegvári panoráma kiélvezése volt. Erről viszont nem sikerült értékelhető képet készíteni, mert ködpárában úszott az egész város, ráadásul ellenfényben... Miután kigyönyörködtük magunkat, és próbáltuk kitalálni melyik épület mi lehet, és mi legyen a nap további programja elindultunk lefelé a hosszú lépcsősoron a belváros irányába.
Első megállónk a Főtér volt, egészen pontosan a Mátyás szobor és a Szent Mihály templom. Sajnos a templom épp felújítás alatt állt, így nem tudtunk bemenni, csak kívülről csodálhattuk meg Erdély második legnagyobb gótikus templomának monumentális méreteit.
Az útileírásokban olvastam, hogy Kolozsváron 10-kor nyitnak a vendéglátóhelyek, és éjfélig vannak nyitva, ha nem még tovább. Nos úgy tűnt, mintha tízig a város sem ébredne fel... Ugyanis fél 10-kor alig lézengetek páran a főtéren, és tényleg szinte minden zárva volt....
Úgy gondoltuk a leglogikusabb ha a főtér után egyből a Házsongárdi temetőt vesszük célba. Sajnos kicsit elszámoltuk magunkat, mivel pont halottak napján sikerült ezt a kis kirándulást megejtenünk, így aznap nem ez volt a város legnyugodtabb helye. Nekem nagy kedvenceim a szép temetők, Bolognában és Firenzében is a temető volt a lelkemhez legközelebb álló hely a szép szobraival és a meghitt nyugodtságával. Na ezt itt most nem tudtam elmondani, mivel elég sokan nyüzsögtek a sírok körül az ünnep miatt. Ettől függetlenül azonban tetszett, és így is találtam igazán szép, szívet melengető részleteket.
A temetőt elhagyva a Román Nemzeti Opera és az Istenszülő elszenderedése katedrális érintésével tértünk vissza a belvárosba.
A főtérről pedig a füvészkertbe vezetett az utunk. Tartottunk ugyan kicsit tőle, hogy november 1-jén vajon nyitva lesz-e, de bíztunk a szerencsénkben, és nem is kellett csalódnunk. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ebben a városban ez volt a kedvenc helyem. Nyugalom és béke honolt mindenhol, mivel alig volt pár látogató aznap. Óriási maga terület, amit be lehet járni, de ősz lévén sajnos nem volt túl sok virág, a színes fák viszont annál szebbek voltak.
Még egy kilátó is van a park legmagasabb pontján, azonban a panoráma, ami a körülbelül három emeletet és sok lépcsőfokot leküzdve a szemünk elég tárul nem túl izgalmas. Viszont az alatta lévő padon üldögélve és az ebédünket fogyasztva volt szerencsénk találkozni egy nagyon aranyos kis mókussal.
Talán a kedvenc helyem mind közül a pálmaház lett az óriási zöld növényekkel. Úgy vettek körül az élénk, élettel teli zöld levelek, mintha egy esőerdőben lennék.
Miután kellőképpen kikapcsolódtunk a füvészkert meghitt nyugalmában kicsit megszomjaztunk és meg is éheztünk, így a belvárosba visszafelé menet beültünk egy első látásra igazán szimpatikus étterembe, aminek nagyon hangulatos kiülős kerti része is volt. Az uzsonnánkat pedig nem is akármilyen szőrös négylábú társaság kíséretében fogyaszthattuk el... Először csak egyet láttunk, aztán hirtelen kettő, három, majd végül hat vagy hét szürke csíkos macska sertepertélt az asztalok körül finom falatokat kunyerálva a vendégektől.
Miután feltöltöttük az energia raktárainkat sétáltunk egyet a nagy parkban is a Stadionnál, és szépen lassan ránk is sötétedett. Így az aznapi további programunk kimerült egy újabb korsó sör és vacsora elfogyasztásában az egyik eldugott belvárosi kocsmában. Mert természetesen nekem a főtéren lévő vendéglátó egységek sosem felelnek meg, én az autentikus, turisták által kevésbé látogatott, nem olyan frekventált helyeken lévő éttermeket, kocsmákat szeretem.
Összességében nagyon tetszett a város, igazán hangulatos, és rengeteg beülős hely közül választhat az ember, ha szeretne meginni egy finom forró kávét, vagy éppen ízletes hideg sört. A belváros este tele van emberekkel, és biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a neki leginkább tetsző kocsmát, vagy éttermet, ahol kikapcsolódhat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése