Tordai-hasadék körtúra

Kolozsvár után kicsit magunk mögött hagytuk a nagyvárosi forgatagot, és a természet felé vettük az irányt, a következő megállónk ugyanis a Tordai-hasadék volt. A képek és a leírások alapján úgy gondoltam a Szádelői völgyhöz hasonló élményben lesz részünk, és nem is kellett csalódnom, ugyanis az eddig látott helyek közül tényleg arra hajazott a legjobban ez a mesés meredek sziklafallal övezett patakvölgy. 


Délelőtt fél 11 körül érkeztünk meg a parkolóba kisebb nehézségek után, ugyanis a GPS valamiért úgy gondolta, hogy a rossz minőségű földút szimpatikusabb neki a betonnál, és belevitt minket kicsit a slamasztikába, mint a mackót a málnásba. Ezen a kis kellemetlenségen túllendülve összeszedtük a cuccainkat (másokhoz képest sokkal többet, ez már akkor is fura volt...) és elindultunk a hasadék bejárata felé. A beton útról balra jelzi a tábla a völgyet, majd egy kis erdős rész után ezen a hídon átkelve jutunk el a jegyárusító bódéig, ahol jelképes összeget fizetve engednek át a kapun, és még egy térképet is adnak, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni. 





Eleinte egész széles úton, fákkal övezett ösvényen tudunk haladni, azonban pár 100 méter megtétele után, az út kezd egyre szűkebbé válni, és egyre közelebb kerülünk a két oldalról fölénk magasodó sziklafalakhoz is. 




Hol a patak egyik, hol a másik oldalán halad az utunk, így kénytelenek vagyunk a függőhidakat segítségül véve többször is átkelni rajta. A szurdok belseje felé haladva pedig egyre közelebb kerülünk a helyenként több száz méter magas sziklafalak öleléséhez, ami a hegymászók közkedvelt gyakorlóhelye. Amikor ott jártunk láttunk is egy tanuló csoportot, valamint épp akkor letáborozó profi mászókat is.




A szurdok második felében még egy rövid drótkötéllel biztosított szakasz is volt, ahol kiélhette az ember a kalandvágyát.  Innentől pedig igen vadregényes tájon vezetett az út hátralevő része.











A völgy végén az út újra kiszélesedik, és egy rétre érünk, ahol kicsit megpihenve eldönthetjük milyen úton térünk vissza a parkolóba. Három alternatíva közül választhatunk, a legegyszerűbb (és egyben legunalmasabb), vagyis ugyanarra amerről jöttünk nálunk fel sem merült. Azt kellett eldöntenünk jobbra, vagy balra folytatjuk tovább az utunkat és mászunk fel a sziklafal tetejére. Mivel a fények szempontjából a bal oldal volt praktikusabb, ezért arra indultunk. Csak egy kis bökkenő akadt, valahogy át kellett kelnünk a patakon, de nem találtunk a közelben semmilyen hídszerű képződményt, ezért egy kövekkel kirakott részen vágunk át.  Én mondjuk inkább csak imbolyogtam, de végül csak sikerrel jártam, és átküzdöttem magam a kemény kb 1,5 méter széles vízfolyamon.


A neheze viszont csak innen kezdődött, kb 1 órás masszív hegymenet, a meredek emelkedőn. Többször is meg kellett állnunk kicsit pihenni, és pont egy ilyen pihenőnél hívott minket a szállásadónk, hogy mikor érkezünk. Mondtuk, hogy kb 2-3 óra múlva, mert épp a hasadéknál vagyunk. "Ó, akkor biztos most kezdjük a túrát." Mondtuk, hogy nem, már éppen felfelé tartunk... Mint utólag kiderült a turisták azon kis (szerinte kb 2%-ához) tartozunk, akik nem csak oda-vissza végig mennek a völgyön, hanem fel mennek a sziklafal tetejére is. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen kevés kiránduló választja ezt a visszautat, bár tény, hogy csak két emberrel találkoztunk felfelé menet, az a kettő viszont futott!!!! Hát minden elismerésem az övék volt. :)







A tetőn elénk táruló kilátás viszont minden fáradtságért kárpótolt... Na jó akkor még nem egészen éreztem így, de egy nagyobb pihenő és az ebéd elfogyasztása után már tudtam értékelni a mesés panorámát. És a legszebb az volt az egészben, hogy tényleg egy teremtett lélek sem volt ott rajtunk kívül... 











A fennsíkot elhagyva fákkal sűrűn benőtt erdős részen haladt lefelé az út a meredek lejtőn. Ha nem lett volna elég a fárasztó hegymenet felfelé, lefelé a térdet nem kímélő lejtővel kellett megküzdeni. Az erdő viszont mesés bronz színbe volt öltözve, és néhol még szép kilátás is akadt.





A túra számszaki adatai:

Túra időtartama: nekünk kb 5 óra volt pihenőkkel
Túra hossza: kb 6 km
Szintemelkedés: kb 420 méter


Ha a közelben jártok semmiképpen se hagyjátok ki a Tordai-hasadékot. Ha csak egy kisebb sétára vágytok, nincs sok időtök, vagy nem bírjátok a nagy terhelést, akkor oda-vissza kb 2, maximum 3 óra alatt teljesíthető a völgytúra oda-vissza. Ha viszont bátrabbak vagytok, és bírjátok a gyűrődést, akkor mindenképpen válasszátok valamelyik fenül vezető visszautat. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->