A pénteki napunk elég mozgalmasra sikeredett a Brac szigetén töltött nyaralásunknak, ugyanis ekkor "pótoltunk be" mindent, amire addig nem szakítottunk időt. Így korán keltünk, és hamar útnak is indultunk, hogy kihasználjuk az utolsó előtti napunkat.
Az első megállónk Ložišća volt, ami már Mircába menet is nagyon tetszett nekem. Most megálltunk és sétáltunk ebben a kis faluban is kicsit. Emberek szinte alig voltak, és még vendéglátó egységet sem igazán láttunk. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért nekem nagyon tetszett a hely hangulata, és a nyugalom ami belőle áradt. Olyan szűk utca visz rajta keresztül, hogy egyszerre csak egy irányba haladhat a forgalom, és a település mindkét végén jelzőlámpa irányítja a forgalmat, hogy éppen melyik irányban szabad haladni az autóknak.
A kis séta után a sziget déli része felé vettük az utunkat és a Blaca kolostorhoz autóztunk. Párszor kicsit megbolondult a GPS és nem igazán tudta merre is kellene mennünk, de végül csak odataláltunk a parkolóba, egy "kellemes" 10-15 perces poros földúton való kocsikázás után. Elég jó idő volt, perzselő hőség és tűző nap... De mi "szeretünk" ilyen időben túrázni, úgyhogy nekivágtunk a kb 2 km-es kis sétának a völgyben a kolostorhoz. Szerencsére több szakaszon is árnyékot adó fák között vezetett az út, és alig volt több háromnegyed óránál, így nem kellett szenvednünk. A kolostorba viszont végül nem mentünk be, hanem inkább másra költöttük a belépő árát.
Miztán visszaértünk a kocsihoz a kolostortól a következő célpontunk Brac legmagasabb pontja, a Vidova Gora volt. Nagy szomorúságomra szinte egészen a "csúcsig" fel lehet menni autóval, így nagy túra nem volt idejutni... De a kilátás azért kárpótolt, és az így megtakarított időt másra tudtunk fordítani. Szuper panoráma nyílik innen a szemközt lévő Hvar szigetre és a sziget legnépszerűbb apró kavicsos strandjára Blora is, ami sok hajóút célpontja és tele van szerte Horvátországból ide érkező turistával. Eredetileg az volt a tervünk, hogy lemegyünk mi is egyet fürdeni, de végül a fentről is jól látszódó tömeg elrémisztett minket.
Ezt az akciót látva megnyugodtam kicsit, hogy én tök normális vagyok, csak kiállok/ülök sziklák szélére, de legalább nem állok kézen a szikla peremén... :D Minden elismerésem az apukáé, aki látszólag nagyon lelkesen fényképezte a kislányt több helyszínen is a mutatvány közben. Remélem elkészült a tökéletes insta kép...
Mivel Bolra nem mentünk le, de mihamarabb szerettünk volna a tengerpartra jutni a nagy melegben, ezért Pučišća lett a következő állomásunk. A város peremén egy nagy ingyenes parkolóban álltunk meg, innen sétáltunk le a központba, és egy kisebb kavicsos partrészen strandoltunk is egyet. Sokkal szimpatikusabb volt ez a strand, mint a Bol, mert szinte alig voltak emberek, akiket kerülgetni kellett volna. Pučišća híres a fehér márványáról, amit itt bányásznak, ezért rengeteg ajándéktárgyat lehet itt kapni az utcai árusoknál.
A kis pihenő után úgy terveztük, hogy megnézzük a Lovrecina öblöt, de akkora kocsisor volt a lefelé kanyargó úton, hogy inkább Dolt vettük célba, ami a bicajtúrán kimaradt. A házigazdánk azt ajánlotta ugyanis, hogy Postriából menjünk fel Dolba, Spilistkábol pedig Skripbe. De akkor örültünk, hogy Postriáig eljutottunk, így kimaradtak. Most viszont bepótoltuk a mulasztást, és sétáltunk egy nagyot Dolban, tényleg kár lett volna kihagyni ezt a kis települést, mert igazán hangulatos és nyugodt kis falu, de ő sem igazán bővelkedett vendéglátóhelyekben...
Dol után az utolsó állomásunk Skrip volt. Na ha ide fel kellett volna tekernem bicajjal, akkor lehet meg is halok, szóval örültem, hogy nem hallgattunk a házigazdára, és nem indultunk el ide a bicajtúrán. Kedves kis falu volt ez is, hangulatos kis temetővel és templommal, kevés turistával. Épp azon gondolkoztunk, hogy nem is nagyon láttunk az utcán árusokat, pedig szerettünk volna venni bort vagy olíval olajat, amikor egy tenyeres-talpas csak horvátul beszélő néni leszólított minket és elkalauzolt a pincéjébe, hogy vegyünk bort... Vagy legalábbis mi azt hittük bort. Rá is beszélt minket két üveg jó drága valamire, amiről utólag kiderült, hogy az egyik fűpálinka volt, a másik pedig valami nagyon édes erős borféle. Nos nem ez volt a legjobb üzletünk a nyaralás alatt, de velünk mindig történik valami hasonló, ezért meg sem lepődtünk...
Azt hiszem most sikerült egész mozgalmas, ugyanakkor pihentető nyaralást összehoznunk, aminek minden percét imádtam. Kicsit furcsa volt, hogy ezúttal nem vándorolunk 2-3 naponta, és nem kelünk minden nap hajnalban, de hamar megbarátkoztam azért ezzel az életérzéssel is.
Ha uticélt kerestek Horvátországban, és szeretnétek egy nyugodt, ugyanakkor látnivalókban gazdag nyaralást, akkor bátran ajánlom Brac szigetét, mert nem tudtok vele hibázni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése