Szádelői völgytúra



Még május végén volt alkalmunk egy csodás napsütéses vasárnapon ellátogatni a magyar határtól alig pár percre fekvő Szádelői völgybe túrázni egyet. Korán indultunk, hogy még a turista tömeg odaérjünk, így 9 órakor parkoltunk le a völgy bejáratánál lévő parkolóban, amikor még csak 1-2 autó lézengett ott, és olyan korán volt, hogy parkolásért sem kellett fizetnünk, mert nem volt kinek. A körtúránk útvonala végig az átlós zöld sávval jelzett tanösvényen vezetett, mindössze a kilátóponthoz és a Szádelői menedékházhoz tértünk le a tanösvényről.


A völgy bejáratától eleinte széles aszfaltúton lehet haladni a kedvesen csordogáló patak mellett, azonban a tágas út egy idő után néhol egészen összeszűkül, és felénk tornyosuló óriási sziklák övezetében vezet.










Először  a kitáblázott Szádelői menedékházhoz tértünk le a tanösvényről (sima zöld jelzés), hogy igyunk egy jó kávét. Társaságnak pedig kaptunk bónuszként egy nagyon kedves, barátkozós kutyust is. 



A kis kitérő után (ami körülbelül pár száz métert jelent) újra visszatértünk a tanösvény átlós zöld sávjára, amihez a betonútról egy kis fa hidacskán kellett átkelni a patak túlsó oldalára. Innen már egy jóval meredekebb földúton haladtunk felfelé a csodaszép kilátást ígérő sziklára. Bevallom őszintén nekem csak a cél lebegett a szemem előtt, mert aznap nagyon rosszul viseltem az emelkedőt. Viszont a jó hír, hogy a kaptatós rész nem túl hosszú. Nem emlékszem pontosan mennyi idő alatt jutottunk túl rajta, de biztos nem volt több fél óránál. Az emelkedő tetejére felérve újra le kell kicsit térni a tanösvényről, hogy elérjük a kilátópontot, oda ugyanis a zöld háromszög jelzés vezet. Itt érdemes megpihenni kicsit, és gyönyörködni a lábaink alatt meredeken aláomló sziklák között fekvő hasadékra nyíló meseszép panorámában.







Miután kicsit regenerálódtunk az emelkedő okozta fáradalmak után és kigyönyörködtük magunkat a pazar kilátásban tovább indultunk. Nem sokkal később egy csodás zöld tisztásra értünk a fennsíkon,  amit néhány perc séta után a meredek sziklaperem és ismét a völgyre nyíló lélegzetelállító panoráma követett. 



Itt is találkoztunk egy nagyon helyes kutyussal, aki szerintem nem annyira élvezte, hogy 30 fokban ilyen nagy bundával kell hegyet másznia... A sok "Úr isten milyen szép!", "Te jó ég, hát ez csodálatos!" felkiáltás és körülbelül 100 elkattintott fotó után kerekedtünk fel ismét, hogy befejezzük a túra utolsó térdet nem kímélő szakaszát. 














A sziklaperemről lefelé vezető út rendkívül meredek, ezért térdproblémások sajnos erős megterhelésre és térdfájásra készülhetnek. Térdfájás ide vagy oda, én nagyon örültem, hogy nem itt kellett felfelé jönnünk, mert akik szembe jöttek velünk azoknak nem éppen volt őszinte a mosolyuk... 





A túra számszaki adatai:

Túra hossza: kitérkőtől függően körülbelül 10 km
Túra időtartama: Nekünk körülbelül 5 órát vett igénybe hosszabb megállókkal, és sok-sok fotózással
Szintemelkedés: körülbelül 400 méter fel, és ugyanennyi le.


Amit nagyon sajnálok, hogy Torna várához már nem mentünk fel (amiről egyénként a július-augusztusi Turista magazinban volt egy szuper cikk), mert kompromisszumot kötöttünk, elmegyünk túrázni, de kora délutánra hazaérünk. Viszont ha legközelebb itt járunk biztos beiktatjuk azt is a programba. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->