Olasz körút - IX. - Cinque Terre II.

És ahogy ígértem jöjjön a folytatás, ami Cinque terrét illeti... Corniglia után Vernazzát vettük célba a vonattal, és alig pár perc alatt meg is érkeztünk és folytathattuk tovább a hegyoldalban és a tengerparton a színes házikók között andalgást. 

Először a tengerpartot vettük célba, és kisétáltunk a hajók övezte móló(?)-ra. Majd felsétáltunk a tengerparton álló várba, aminek a tornyából csodaszép kilátás nyílt a környékre. 









Ezután pedig elindultunk felfelé a hegyoldalban kicsit sétálgatni a túraútvonalon. Csodaszép helyen lyukadtunk ki a séta végén, útközben pedig pazar kilátásban volt részünk.









A kellemes séta után ismét visszaereszkedtünk a faluba, és vonatra szálltunk, hogy elérjük az utolsó települést, Monterossot is. Nekem ő már egy kicsit kilóg a sorból, sokkal nagyobb, és forgalmasabb, mint másik négy másik társa és itt már abszolút nyári tengerparti nyaralás érzete lehet az embernek (ha éppen nem borult időben sikerült ide keveredni, mint nekünk). Természetesen az időjárás ellenére nem lehetett kihagyni, hogy ne "fürödjünk" a tengerben, ha már itt vagyunk. Ezért a cipőnket és zokninkat levéve, a nadrágunkat pedig feltűrve mentünk bele bokáig a jéghideg vízbe. :D Amiben mellesleg a 10 év körüli iskolás csoport tagjai vígan fürdőztek... 



Elsétáltunk a egészen a homokos part északi feléig, majd majd dél felé vettük az irányt szintén a part mentén, ahonnan mesés kilátás nyílt a tengerre.




Ezután természetesen ismét felfelé vezetett az utunk nem máshoz, mint a temetőhöz... Innen volt csak igazán pazar a kilátás. Útközben pedig olyan érzése volt az embernek, mintha valami őserdőben járna... Szerintem nagyjából egy teremtett lélekkel sem találkoztunk odafent... Furcsa számomra, hogy senkit nem érdekelnek ezek a helyek... Akárhol voltunk temetőben az út során alig volt rajtunk valaki más. Vagy lehet az én készülékemben van hiba? :D 










A kellemes kis sétánk után megebédeltünk (de lehet inkább már vacsorának kellene nevezni) a parton egy étteremben. És azt kell mondjam ez volt az egyik kedvenc étkezésem az út során. Lehet azért, mert meglepő módon ár-érték arányban ez volt a legjobb befektetésünk. 


A lakmározás után kicsit elpilledve szálltunk fel a vonatra, hogy visszatérjünk La Speziába, és ott is sétáljunk még egy utolsót. Valamiért ez a város nekem nagyon belopta magát a szívembe. Semmi különös nincs pedig benne, de engem egyszerűen elvarázsoltak ezek a szép rendezett sorban egymás mellett álló szabályos szögletes épületek az erkélyeikkel. Na meg az óriási kikötő a rengeteg hajóval.







Ha a közelben jártok semmiképpen se hagyjátok, ki hogy akár csak egy fél napot is kiránduljatok Cinque terrében ... De ha nem a közelben jártok is útba ejthetitek, megbánni nem fogjátok az biztos. Szerintem akár még pár órás kitérőt is megér ez az elbűvölő kis ékszerdoboz. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->