Téry menedékház túra

A tátrai téli zárlat végét követő júniusi hétvégén ismét összeállt kis csapatunk (talán már hívhatom így...) és a Téry menedékház meghódítását tűzte ki célul. Természetesen pénteken még csodás idő volt, napsütés és meleg, szombaton viszont leesett a nyári hó 1900 méter körül, így vasárnap a túrán megtapasztalhattuk milyen is nyáron hógolyózni... :D




A menetrend a szokásos volt, hajnali 4-kor indultunk Miskolcról, és meg sem álltunk a dobsinai kilátóig. Ezúttal igazán pazar látvány tárult a szemünk elé, ugyanis a felhők úgy gondolták aznap reggel lustálkodnak kicsit, és nem szállnak fel túl korán a völgyből. Így mi feléjük kerekedve gyönyörködhettünk benne, ahogy lágy takaróként borítják be az alacsonyabban fekvő területeket. Természetesen elkészült az első kötelező csoportkép is, és folytattuk tovább utunkat Ótátrafüredre.





Ótátrafüredről siklóval mentünk fel a Tarajkára és innen indultunk el a piros jelzésen a Zamkovszky-menedékház felé. Az út elején az időjárás egész kegyes volt hozzánk, néha még a nap is előbújt a felhők mögül, és a hőmérséklet is kellemes volt. Kicsit bosszankodtam is, hogy minek cipelem a téli kabátom, amikor semmi szükség sincs rá.














A menedékháznál természetesen elkészült a következő csoportkép is, és egy pici pihenő után a zöld jelzésen folytattuk tovább a túrát a Téry menedékházig. 




Nem sok utat tettünk meg a menedékháztól, amikor ismét sikerült olyan ködöt kifognunk, amitől jóformán nem sokkal láttunk tovább orrunknál. Engem viszont még így is teljesen elvarázsolt ez a kedves kis lankás völgy, amin végighaladtunk. Útközben viszont az esőkabát és a táskavédő is előkerült, mert a köd mellé elkezdett szemerkélni az eső is... 







Néha fantasztikus látványban volt részünk, ha figyeltünk és észrevettük, hogy ép előbukkan egy-két óriási sziklatömb a köd mögül. De sajnos az időjárás nem halmozott el minket túl sok látnivalóval a felé út során. 






A sziklafal kezdetéig különösebb problémáim nem voltak, ott viszont kicsit talán még örültem is, hogy nem látom mennyi út vár még rám a havas sziklákon a meredek kaptatón. Ezen a szakaszon már kezdett kicsit fogyatkozni a lelkesedésem és erőnlétem is, de tudtam, hogy azt a körülbelül 40 percet , ami még előttük áll, már ki kell bírom. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy elértük a célt, és megpihenhetünk kicsit a meleg menedékházban egy jó kávé társaságában. 










A menedékháznál jóformán csak jött és ment a köd, és szinte percről-percre más részletet engedett látni a minket körülvevő gigantikus hegycsúcsokból. Kicsit sajnáltam, hogy ide is ilyen ködös időben sikerült eljutnunk, de próbáltam ettől elvonatkoztatni, és inkább élvezni a pillanatot úgy, ahogy van.





Némi energia utánpótlás és pihenés (na meg várakozás, hogy hátha kicsit kitisztul az idő) után nekiveselkedtünk a lefelé vezető útnak. Körülbelül negyed órája haladhattunk lefelé, amikor egyszer csak a semmiből eltűnt minden felhő, köd, és a szürkeséget felváltotta a ragyogó kék ég, és a napsütés... Amikor ezt realizáltuk elég erőteljesen bosszankodtam, hogy nem sokat kellett volna még várnunk, és beláttuk volna odafentről is egész völgyet. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy visszafordulok, hogy megnézhessem... :D De győzött az ép ész és a lustaság, és inkább csak élveztem végre a jó időt, és azt hogy végre nem csak az orromig látok.














Lefelé a jó idő majdnem végig kitartott, a pataknál kapott el minket egy kisebb eső, és kísért végig a sikló állomásáig. Ilyen változékony időjárást még sosem tapasztaltunk, megmutatta nekünk minden arcát aznap a Tátra. A nap folyamán volt részünk napsütésben, esőben, hóban és ködben is, de még így is elégedettek lehettünk, ugyanis ha szombaton indultunk volna, akkor tényleg az orrunkig sem láttunk volna a havazásban... 

A túra számszaki adatai:

- a túra időtartama: Ótátrafüredről az első siklóval indultunk fel fél 8-kor, és a fél 5-ös járattal indultunk lefelé, volt egy nagyobb pihenő a Téry menedékháznál, és pár kisebb felfelé menet.
- a túra hossza: kb 13 km oda és vissza
- szintemelkedés: kb 730 méter



Szép időben biztos még jobb élmény lett volna ez a csodás hely, viszont azt kell, hogy mondjam így sokkal izgalmasabb volt a túra, és nem bántam meg, hogy így is nekivágtunk. Ritkán lát az ember júniusban havat testközelből, és hógolyózik a túratársaival. Ha tehetitek mindenképpen látogassatok el ide. És meséljétek el nekem, milyen, amikor tiszta az idő... :D

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->