Volterra után délután Lucca felé vettük az irányt. Pisában volt a következő szállásunk, de úgy gondoltuk kisebb Lucca inkább kézenfekvőbb választás egy délutáni programnak, mint a nagy Pisa. Az eső sajnos szakadatlanul esett itt is, de ez természetesen nem szegte kedvünket egy jó kis városnézésben. Na jó nyilván jobban örültünk volna a napsütésnek, de abból kellett kihoznunk a legtöbbet amiből lehetett.
Lucca óvárosa körül óriási fákkal szegélyezett méltóságteljes vörös téglás városfal húzódik, amin még sétálgatni is lehet. Mi teljesen véletlenül nem egy szokványos város kapun tévedtünk be, hanem a városfal alatt húzódó alagútrendszeren (Sortie of San Paolino) keresztül jutottunk át a fal túloldalára. Első utunk a város egyik legjellegzetesebb nevezetességére vezetett, az ovális főtérre. Miután kibámészkodtuk magunkat sétáltunk egy nagyot a városban, és a Giungi toronyba is felmásztunk, ahonnan mesés kilátás nyílik az egész városra. Belülről nem túl bizalomgerjesztő maga a torony a rácsos ablakokkal és a nyomasztó hangulatú vörös tégla falakkal, de van valami bájos ebben a kissé félelmetes miliőben. A tetőről szemünk elé táruló látvány pedig minden megtett tériszonyos lépcsőfokért kárpótol.
Lucca sem túl nagy város, de egy 2-3 órás sétát úgy gondolom mindenképpen megér a főtér és valamelyik torony. Szóval ha Pisa közelében jártok Luccát se hagyjátok ki a programból.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése