A hétvégén ismét volt alkalmunk kimozdulni túrázni, ezúttal azonban "maradtunk itthon" és csak a Bükkbe mentünk ki megcsinálni végre azt a túrát, amit Peti már majdnem egy éve ajánlgat nekünk. Most végre volt rá alkalom, hogy végigjárjuk az izgamas útvonalat és nem túlzok ha azt mondom a Bükk legvadregényesebb völgyét is érintettük a kirándulás során.
Az autót a szentléleki parkolóban hagytuk, és innen indultunk el az aszfaltos úton a piros piros jelzést követve, hogy aztán becsatlakozzunk a kék várrom (L) jelzésbe, ami rávitt bennünket az Országos Kéktúra útvonalára.
Okozott némi kihívást megtalálni ezt a kék jelzést, de egy kis kóválygás után csak meglett, és meg is kezdtük a meredek ereszkedést a Verebec nyereg irányába.
Útközben találtuk ezt a nagyon frankó kőházat, ami egyből belopta magát a szívünkbe, és ment is a fantáziálás, milyen jó is lenne itt lakni távol a város zajától, és az emberektől... Mint utólag kiderült ez egy kulcsosház, így akár ki is próbálhatnánk alkalomadtán milyen itt eltölteni egy vagy akár több éjszakát...
A házikóval szemben vezetett felfelé egy kis út, amin kíváncsiságból el is indultunkj, és a meglepetés csak ekkor következett. A szirtre kiérve egy Bükk-szirtjei kódot pillantottam meg a sziklán, és örömömben még fel is sikoltottam, annyira váratlanul ért a felfedezés. Nyír-kőn jártunk akkor éppen mint utólag kiderítettük, és igazán pazar volt innen a kilátás a Kisvárra és a Dédesi várra, ami egyébként az aznapi túránk egyik úti célja is volt.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Nyír-kő |
Nyír-kőről tovább ereszkedtünk a Verebec nyereg irányába még mindig a kék jelzésen. Volt itt egy hatalmas fenyőkkel övezett szakassz, ahol teljesen úgy érzetem magam, mintha csak a Tátrában lennék. Ez az érzés pedig igazán megmelengette a szívemet és a hatalmas hegyeket magam köré képzelve rózsaszín ködben úszva tettem meg ezt a pár tíz métert az erdőben.
Útközben még egy ilyen cuki szalamandrával is találkoztunk, ami szintén nagy örömet okozott, mert nem volt még rá példa (a kifejezetten Szalamandra túrát leszámítva a Karancs-Medvesen), hogy láttunk volna ilyen állatkát a természetben. Természetesen ezt sem én vettem észre... Ha rajtam múlik én biztos simán elmegyek mellett, de a fiúk szemfülességének köszönhetően nem maradtam le az élményről.
Az OKT kék jelzésébe becsatlakozva szinte már egyenes út vezetett a Dédesi Várhoz, és meglepődve tapasztaltuk, hogy egy új zöld váracska jelzés is felkerült a fákra, amivel eddig még nem találkoztunk, könnyen kikövetkeztettük azonban, hogy több mint valószínű a várhoz vezet az új piktogram.
Természetesen nem hagytuk ki a Vásárhely kőn tett pihenőt sem, és az útról letérve megtettük a kb 1 perces kitérőt, hogy megcsodálhassuk a szirtről nyíló kilátást, és bezsebelhessük a túra második Bükk szirtjei kódját is.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Vásárhelykő |
A kitérő után folytattuk tovább a túrát a kéktúra valamint a zöld vár jelzésen és folyamatosan ereszkedtünk lefelé Dédestapolcsány és Mályinka irányába.
A sárga és a kék jelzés kereszteződéséhez érve tettünk egy kíséretet, hogy felmásszunk a Kisvárra, de nem igazán találtuk egy pont után, hogy merre kellene mennünk, így feladtuk a küzdelmet, és inkább úgy döntöttünk, hogy a Dédesi Várat hódítjuk meg, ahogy eredetileg is terveztük.
A várnál bezsebelhettük a harmadik Bükk szirtjei kódot is, ami szintén meglepetésként ért, mert bevallom őszintén rég forgattam már a kis igazoló füzetet, és nem voltam képben milyen igazolópontok vannak benne. A túra előtt csak bevágtam a táskámba, mert tudtam, hogy Vásárhelykőn van kód, de teljesen izgalomba hozott, hogy a tervezetten kívül még két kódot beírhatok a füzetecskémbe.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Dédesi vár |
Peti olyan kedves és figyelmes volt, hogy még ilyen frankó csúcssört is hozott nekünk. Ezt mondjuk csak ő és én tudtuk elfogyasztani, mert az uram és Tamás még vezettek, de mi jóízűen kortyoltuk el a jutalom nedűt a várnál tett pihenő alkalmával. Itt egyébként még egy geoládát is találtuk, így egy újabb megtalált ládával is gazdagodhattam a nap folyamán.
A vártól az odavezető zöld és kék jelzésen tértünk vissza a kitérő után a Kisvár elágazáshoz és most már az OKT útvonalát követve haladtunk egészen Mályinkáig. Elég meredek lejtő következett, ami nem igazán volt ínyemre az utóbbi időben előjött térdfájás miatt, de a túrabot szerencsére elég sokat tompított a terhelésen, így nem okozott akkora problémát ez a szakasz sem.
Mályinkába a Begyeleg kilátó mellett elhaladva érkeztünk meg, amibe viszont felmenni sajnos nem tudtunk, mert táblák figyelmeztettek rá, hogy az építmény életveszélyes és nem látogatható. Emiatt kicsit csalódott voltam, de nyugtáztam a dolgot, és a józan eszemre, na meg a fiúk kifejezett tiltása hallgatva tényleg nem mentem fel a kilátóba.
Mályinkában a Sanyi kocsmában ittunk egy életmentő feketét, és pecsételtünk a Kék túrás igazolófüzetbe is. Így egy újabb kis részszakaszt (Bánkút-Mályinka) pipálhattunk ki. Egészen pontosan ez a harmadik részszakaszunk, összesen nagyjából 23 kilométernél járunk 1,5 év alatt. Nem haladunk valami észveszejtő sebességgel, de ez nem is célunk, mint a mellékelt ábra mutatja. :D
Mályinkából a kék kereszt jelzést követve kapaszkodtunk fel újra Szentlélekre, és most következett a túra egyik legizgalmasabb és kétség kívül rendkívül vadregényes része is a Csondró patak völgyében haladva.
A völgyet elérve egyből megváltozott az erdő jellege is, a késő őszi időpont ellenére is zöldellő aljnövényzettel találkoztunk itt a pataknak köszönhetően, és ahogy haladtunk felfelé úgy vált egyre romantikusabbá és kalandossá az útvonal a csordogáló pataknak, a bedőlt fáknak és a néhol a vízben gázoló szakaszoknak köszönhetően.
A vízben gázolós, farönkön egyensúlyozós részek a Szlovák Paradicsom Sucha Bela szurdokát idézték fel bennem, és nem túlzok ha azt mondom ez a völgy a Bükk legvadregényesebb része, és vetekszik egy Szlovák Paradicsombeli túrával is!
 |
| Bükk forrásai igazolópont - Mária forrás |
A meredek emelkedők után a völgyből kiérve a Mária-forrásnál tettünk egy frissítő pihenőt, mielőtt legyűrtük még a hátralévő nagyjából két kilométert a szentléleki Látókövekig. Pont tökéletes időpontban érkeztünk és innen csodálhattuk meg a naplemente utolsó fényeit. Legalábbis Peti meg én... Az uram és Tamás ide már nem küzdötték fel magukat, inkább megvártak minket Borisszal a szikla tövében.
 |
| Bükk szirtjei igazolópont - Látókövek |
A túra számszaki adatai:
A túra hossza: kb 19 km
Szintemelkedés: kb 800-900 méter
Ismét szuper túrát sikerült összehoznunk, az elismerés Pedig Petit illeti érte, aki a kitalálta az útvonalat. Engem teljesen elvarázsolt a Csondró Patak völgye, biztos vagyok benne, hogy visszatérek még ide más évszakban is... A négy Bükk szirtjei kódnak, az újabb teljesített OKT részszakasznak és a megtalált geoládának pedig hihetetlen mód örültem. Ha változatos és izgalmas túrára vágytok, akkor örömmel tudom ajánlani ezt az útvonalat, mert szerintem nem fogtok benne csalódni. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése