Ha van Tátrai túra, amit nem tudok soha megunni, akkor az a Csorba tótól a Poprádi tóhoz vezető piros jelzésű út, ami minden alkalommal elvarázsol amikor csak ott járok. Több évszakban is volt már alkalmunk megtenni ezt az útvonalat, és eddig még sosem csalódtunk benne. Minden évszakban mesés, igaz télen időszakosan le van zárva a lavinaveszély miatt, de ettől függetlenül bőven van lehetőség a téli arcának is a megismerésére.
Legutóbb húsvétkor volt szerencsénk itt járni, és meglepően tapasztaltuk, hogy április végén itt még nagyban tombol a tél, nem hogy a Poprádi tó környéke volt havas, de még a Csorba tónál is találkoztunk foltokban havas részekkel, a tó pedig még be volt fagyva. Amikor elindultunk és láttuk, hogy sok helyen még hó van csak reméltük, hogy a piros útvonal nincs már lezárva, és a mesés panorámájú úton közelíthetjük meg a tavat. Egy jó kávé után neki is vágtunk a túránknak. Leküzdve a az útvonal elején lévő viszonylag meredekebb már nem túl havas szakaszt örömmel tapasztaltuk, hogy nem találkoztunk lezárással a piros és a zöld jelzés elágazásában, ezért a piroson folytattuk tovább utunkat.
Minden alkalommal, amikor erre járok teljesen oda vagyok, amikor végre a fák takarásából előbukkannak az óriási hegycsúcsok, és gyermeki csodálattal néztem őket perceken keresztül. Ilyen közép tavaszi időszakban nem voltunk még erre, és nem készültünk ennyi hóra... Igazából nem is készültünk erre a túrára, mert a Szlovák Paradicsomnál szálltunk meg, csak hirtelen ötlettől vezérelve választottuk a Magas Tátrát. Hágóvas sem volt nálunk, de nem jött volna rosszul a kicsit lefagyott részeken, ahol a szűken kitaposott havas részen kellett haladni a szikla oldalában. Kicsit nagyobb odafigyeléssel azonban hágóvas nélkül is teljesíthető a szakasz, csak koncentrálni kell, és a lábunk elé nézni. :) A patakon átkelve már nem vár ránk sok izgalom, pár perc alatt a tónál találjuk magunkat.
A lenti időjárásból azt gondoltuk, hogy csak feljövünk, nézelődünk kicsit és már fordulhatunk is vissza, mert szél, felhők és rossz idő fogad majd minket. De Fortuna igazán kedves volt, és napsütésben sütkérezhettünk a tóparti padon üldögélve. A nagyobb pihenő után pedig elindultunk, hogy körbesétáljuk a tavat.
Visszafelé az aszfaltos kék jelzést választottuk, mert úgy gondoltuk elég volt az izgalmakból az odafelé útra. Nem túl érdekes ez az útvonal, viszont kétség kívül nagyon kényelmes, és jól esett, hogy lefelé menet már nem kellett úgy koncentrálni mikor hova lépünk. A turisták nagy része ezt az útvonalat választotta felfelé is, és vicces volt a tónál nézni, hogy mennyire különböző felszerelésben és állapotban érkeznek az emberek. Van aki tornacipőben és pulcsiban, van aki meg hágóvassal nagykabátban... :D A kényelmes "hétvégi turisták" ahogy mi is az első alkalommal ezt a veszélytelen útvonalat választották egy kellemes tavaszi sétára, míg a kalandkedvelők a havasi téli körülményekkel fűszerezett erdei utat.
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb 4 óra volt egy nagy pihenővel és több kisebb megállással
A túra hossza: kb 10 km oda-vissza
Szintemelkedés: 260 m
Ha nem jártatok még a Magas Tátrában, akkor én ezt a túrát ajánlom elsőnek, mert könnyű, és nagyon látványos. Mindössze 5 km az út oda, és ugyanennyi vissza, a szintemelkedése pedig szintén nem túl nagy, 260 m körüli, nincsenek megerőltető nagyon meredek részek, viszont annál változatosabb az út. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése