Várna és a Pobiti Kamani kőerdő

Sunny Beach felé tartva nem mulasztottuk el útba ejteni Várna városát egy nagyobb sétára, valamint a közelben található Pobiti Kamani kőerdőt, amit nagy érdeklődéssel vártam, Attila ajánlása alapján.

Várna, Bulgária "tengeri fővárosa", avagy "nyári fővárosa" annak ellenére, hogy a harmadik legnagyobb bolgár város igazán hangulatos. Egy nagyobb sétát volt alkalmunk itt tenni a belvárosban, és a színes, stukkós egyedi épületek igazán belopták magukat a színünkbe. A rengeteg élénk színnek, és díszítéseknek köszönhetően rendkívül vidám az utcák hangulata, és igazán jó ránézni a szivárvány minden színében pompázó épületekre.

A Római fürdőt csak kívülről, a kerítéseken keresztül néztük meg, mert nem tűnt túl izgalmas programnak még közelebbről szemügyre venni a leomlott tégla falakat. Kívülről is tökéletesen látszott a lényeg, így mi kihagytuk a fürdő látogatást a programból, és inkább a Tengeri Kertben, Várna legrégebbi és legnagyobb parkjában sétáltunk egy nagyot.

A parkban pont kézműves vásár volt, amikor oda érkeztünk, így szét is néztünk a különféle portékák között. Volt itt minden az ékszerektől kezdve ruhaneműkön át egészen a különféle élelmiszerekig. 

A park igazán hangulatos, tele fákkal, virágokkal, és megannyi programlehetőséggel, még állatkert is található a parkban, és különféle parti bárok, strandok közül is válogathatunk, ha éppen fürdőzni szeretnénk. Mi az idő szűkössége miatt a fürdést kihagytuk, pedig igazán csábító volt a part a bárokkal.

Egyszerűen imádtam ezt az idős párt, mi ez ha nem igaz szerelem... <3

A várnai séta után robogtunk is tovább az egyik izgatottan várt programom a Pobiti Kamani kőerdő felé. Attila hívta rá fel a figyelmem, hogy ha erre járunk mindenképpen nézzük meg ezt a csoda helyet, mert neki nagyon tetszett, amikor itt járt. Attilával pedig nem ellenkezem, mert ha ilyet mond az biztos így is van... Ezért bár már majdnem lemondtunk róla inkább a Sunny beach strandolást választva, de végül csak beiktattuk ezt a kis kitérőt a tengerpartra száguldás előtt. És milyen jól tettük, kár lett volna kihagyni ezt a roppant izgalmas programot az utazásból.

A kőerdő kialakulását máig homály fedi, több elképzelés is van a keletkezését illetően, de nem sikerült még a tudósoknak konszenzusra jutni pontosan hogy is képződtek pontosan a hatalmas kőoszlopok. Első ránézésre egy régi templom romjait idézi fel a kőtömbök elhelyezkedése, de a terület, amit felölnek a maradványok kétség kívül túl nagy ahhoz, hogy erről legyen szó. Az egyik legvalószínűbb magyarázat a kőerdő keletkezésére, hogy 50 millió évvel ezelőtt a különböző mészkőrétegek a tektonikus mozgások hatására vastag homokrétegen áthatolva összepréselődtek. Valamint elképzelhetőnek tartják azt is, hogy egy ősi erdő megkövesedett fáiról van szó. 

Szó mi szó rendkívül misztikus maga a hely, az ember csak áll ott a hatalmas kőoszlopok mellett, és el sem tudja képzelni vajon hogy kerülhettek ide pont ebben a néhol túlságosan is szabályos elrendezésben. A kövek környezetében a táj kopár, mindent puha homok borít, így célszerű olyan cipőben ide jönni, amit nem sajnálunk ha tele lesz homokkal. 

Ennek a szivecskés köves képsorozatnak pedig rendkívül mókás története van. Történt ugyanis, hogy amikor megérkeztünk a Golden Sand beach szállásunkra odaálltunk közvetlenül a szálloda bejáratához, de csak azért, hogy kipakoljuk a cuccainkat, és segítséget kérjünk a recepción, hogy hova is kell parkolnunk. Éppen hogy megálltunk és kivettük az első bőröndöt máris egy felháborodott bolgár taxis kezdett el nekünk rendkívül felháborító stílusban hőbörögni, hogy mégis hogy képzeljük, hogy ide állunk, ide nem lehet... Mondtuk neki, hogy semmi para, csak addig álltunk meg, amíg kivesszük a cuccainkat, és útbaigazítást kérünk hova tudunk állni, de ő csak mondta és mondta a magáét. Nos a parkolós fiú rendkívül vicces módon közölte, hogy tökéletes helyen állunk, mert nincs egy darab hely sem a parkolóban, így itt kell maradnia az autónak. Én nagyon jót kuncogtam ezen magamban, és legszívesebben visszamentem volna a taxishoz, hogy bemutassak neki, és az arcába vágjam, hogy na tessék látod, hogy jó helyen állunk... Aztán megállunk itt a semmi közepén, a parkolóban pedig ott volt egy taxi, már ez is gyanús volt, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Majd éppen sétálgatunk itt a homokban a kövek között, akkor egyszer csak ismerős hang üti meg a fülemet, szétnézek és láss csodát kedves taxis barátunk az, aki turistákat hozott ide, és épp azt magyarázza nekik nagy hévvel, hogy itt ez a kő, amivel igazán romantikus képeket lehet készíteni... Ismét nagyot kuncogtam magamban hogy itt újra összehozott minket a sors. Mennyi esélye volt ennek vajon... Így végül neki köszönhetően találtuk meg mi is ezt a mókás követ, és készült el ez a pár kép. Magunktól biztos, hogy nem vettük volna észre, így nagy köszönettel tartozok tartozok tahó taxis Bélának, hogy éppen arra járt akkor, amikor mi is. :)

Ha Várna közelében jártok semmiképpen se mulasszátok el megnézni a Pobiti Kamani kőerdőt, mert igazán hangulatos és misztikus hely. Fél - egy óránál nem hosszabb program, de megéri érte kicsit elszakadni a strandolástól, és sétálni itt egyet a hatalmas kőoszlopok árnyékában.