Kisgyőr - Parlagi sas tanösvény

A kácsi túra sikerén felbuzdulva Kisgyőr is felkerült a képzeletbeli túra listánkra. Nem kellett sokat kutatnom a neten és találtam is egy ígéretesnek hangzó túra javaslatot Kisgyőr honlapján, a "Parlagi sas" tanösvényről. A képek minőségét leszámítva (valószínűleg nem épp mostaniak) szuper kis anyag van tanösvényről a honlapon térképpel, és a különböző állomásokon található ismeretterjesztő táblák információval. Mivel egyébként is kb ezt az útvonalat néztem ki a térképen, mint a tanösvény, így nem gondolkoztam tovább, elindultunk a parlagi sas nyomában.

A túra nem indult zökkenőmentesen... Ugyanis a tanösvény hogy is fogalmazzak nem éppen a legbizalomgerjesztőbb szegletéből indul Kisgyőrnek... Tanakodtunk kicsit ott merjük-e hagyni az autót, de végül leparkoltunk és elindultunk. Egyébként szerintem alaptalan volt az aggodalom, mert a kocsinak semmi baja nem lett amíg mi túráztunk... A zöld jelzést követve egy ismertető táblától indult a túra, eleinte kellemesen emelkedő, széles, fákkal, bokrokkal és vadvirágokkal na meg villanypásztorral szegélyezett dózer úton. 

Az egykori állattartás nyomai látszódtak a Búb-tetőn, valószínűleg most is szoktak még itt ha mást nem lovakat tartani. 

Útközben elhaladtunk szőlőültetvények és gyümölcsösök mellett is, a környék ugyanis nagy múltú szőlő és gyümölcstermő vidék kiváló fekvésének és éghajlati adottságainak köszönhetően. 

A szőlőst magunk mögött hagyva beértünk a sűrű erdőbe, továbbra is a zöld jelzésen haladva tovább. Mentünk is még lelkesen egész sokáig, gondoltam eltéveszteni sem lehet majd az útvonalat, mert le kell majd térni idővel a zöldről a kékre, amit a térkép mutatott. Nos kék jelzés nem volt, csak egy fára festett kis tanösvény felirat, ami mellett természetesen elmentünk... Úgy kellett vissza fordulnunk, mert a térkép szerit már elhagytuk a kereszteződést, ahol el kellett volna mennünk élesen balra... 

Aztán a Leső-hegynél újabb akadályokba ütköztünk, ugyanis a tanösvényt, egy villanypásztor keresztezte. Percekig tanakodtunk mitévők legyünk, de végül amellett döntöttünk, hogy átbújunk a villanypásztor alatt. Aztán megláttuk a tanyát, ami körbe volt kerítve, és igencsak elbizonytalanodtunk szabad-e nekünk erre járnunk, és inkább visszafordultunk. A B terv a kerítés mellett haladás lett. Azonban épphogy csak elindultunk hangos kutya ugatásra lettünk figyelmesek, és egy felénk száguldó kicsit mérgesnek tűnő középtermetű fekete ebre... Szerencsére ott volt a gazdája is, a tanya tulajdonosa, aki felvilágosított minket, hogy nyugodtan mehettünk volna az úton, a villanypásztor ott direkt úgy van megcsinálva a túrázók miatt, hogy ki lehessen nyitni, és visszazárni... Erre azonban semmilyen tábla utalt, így mi jobbnak láttuk nem betörni valakinek a portájára...

bíboros kosbor

elvirágzott leánykökörcsinek

Itt már szinte biztosak voltunk benne, hogy nem ússzuk meg szárazon a napot... Pár perc múlva elő is kerültek az esőkabátok, és kaptunk egy kisebb tavaszi záport a nyakunkba. A a volt gémeskút után a kereszteződésnél ismét sikerült "rossz irányba" mennünk, de nem volt probléma, mert két párhuzamos út futott egymás mellett a patak két oldalán, az egyik a hegyoldalban, a másik pedig lent a part mentén. Mi a hivatalosan visszafelé úton indultunk el, de mivel lényegtelen volt hol megyünk és hol jövünk, így nem fordultunk vissza, amikor rájöttünk erre az ismeretterjesztő táblánál. Csak akkor tértünk le mégis a "helyes" ösvényre, a patak túloldalára, amikor egyszer csak valami nagy barna kupac került az utunkba az ösvény kellős közepén... Én természetesen szokás szerint úgy elmentem volna mellette mint a sicc, mert nem veszem észre, de az uram figyelmes volt, és kiszúrta az "oda nem illő" dolgot. Ismét tanakodtunk pár percet mitévők legyünk, mi lehet az ott az út közepén, vajon csak egy nagy szikla, vagy esetleg vaddisznó... Előkerült a fényképezőgép a maximális zoommal, és a képbe belenagyítással, amiből kiderült, hogy ez a szikla bizony szőrös... Így jobbnak láttuk nem újat húzni vele, és inkább a hegyoldalban lekommandózva áttértünk a patak oldalán futó ösvényre. 

Valószínűleg röfi elvtárs az út közepén

Nemsokkal később pedig el is értük uticélunkat, a Remete-kutat, ahol begyűjthettük a Bükki forrás kódot. Kicsit úgy tűnt, hogy itt nagyjából 10 éve nem járt senki, így nem is csodálkoztunk már, hogy a tanösvény nem igazán jelzett, a fákon csak itt-ott volt 1-2 tanösvény --> felirat. Ettől függetlenül szerintem hangulatos kis hely, és maga az útvonal is szép tájakon vezet.

Bükk forrásai igazolópont - Remete-kút

Visszafelé rövidítettünk kicsit az útvonalon, mert félő volt, hogy kapunk egy újabb zuhit a nyakunkba, plusz nem is volt kedvünk akkora kitérőhöz, és a kétes utcán való végigsétáláshoz. Így nem mentünk körbe arra, amerre a tanösvény vezet, hanem a tanyánál mentünk tovább és becsatlakoztunk újra arra az ösvényre, amin érkeztünk. 

A tanyánál előbújtak az állatok is az eső után

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: kényelmes nézelődős tempóban kb  3 óra volt.
A túra hossza: kb 8 km
Szintemelkedés: kb 300 méter

A tanösvény eredeti útvonala:

Sok volt aznap a rovásomon a túrával kapcsolatban, kezdve a parkolással, folytatva a villanypásztoros tanya betöréssel, az esővel és végül a vaddisznóval zárva... De mindezek ellenére is nekem tetszett a túra, és a Bükknek egy újabb szegletét ismerhettük meg általa.