Tavaly tavasszal kezdtük el az első kódkereső jelvényszerző túramozgalmunkat a Bükkben, de igazán intenzíven tavaly december óta keressük a kódokat, amikor is két újabb "kihívást" kezdtünk el a szirtek mellett, amik a Bükk barlangjait és Bükk forrásait. Annak ellenére, hogy már sokadik kódkereső túrát szervezem magunknak még mindig kicsit bátortalanul indulok neki egy-egy ilyen kirándulásnak attól tartva, hogy talán nem lesz elég érdekes... Mert nincs benne valami hangzatos csúcs, magaslat, vagy szép kilátással kecsegtető szirt. Szerencsére viszont sosem kellett még eddig csalódnom, és most sem volt ez másképp ezen a Répáshuta környéki barlang kód kereső túrán sem.
A Rejtek után egy út melletti parkolóban álltunk meg, és innen indultunk el a sárga sáv (és kék átlós) jelzést követve Répáshuta irányába.
Az első megállónk a Pénzpataki víznyelőbarlang volt. Ezt kivételesen eltéveszteni sem lehet, egyből az út mellett, van a leszakadás aljában, és kiépített föld lépcső vezetett le hozzá fa korláttal szegélyezve! Az aktív víznyelőbarlang a Pénz-patak állandó víznyelője. A hidrológiai alapú összefüggés-vizsgálatoknak különböző volt az eredménye, de meg lett állapítva, hogy a Szinva-forrásban, a Margit-forrásban és a Vízfő-forrásban jelenik meg a barlang vize. A Bükk-vidék hetedik legmélyebb és hetedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja.
 |
| Bükk barlangjai igazolópont - Pénzpataki víznyelő |
Rengeteg, de tényleg szó szerint rengeteg virág volt a barlang környékén, hóvirágok tömkelegével, lila bársonyos tüdőfű és sárga mezei tyúktaréj festette színesre a fakó barna avart. Én már itt teljesen magamon kívül voltam, annyira megörültem a sok-sok kis virágnak, és sejtelmem sem volt róla mennyi csoda vár még rám aznap.
A barlangtól szintén a sárga-kék jelzésen haladtunk tovább Répáshuta irányába, és továbbra is itt-ott színes virágok kísérték utunkat. Répáshutához közeledve a lejtőt felváltotta az emelkedő, és a falun keresztülhaladva érkeztünk meg a Balla völgy bejáratához.
Mielőtt még elkezdtünk volna leereszkedni a völgyön keresztül Tebe-puszta irányába tettünk egy kisebb kitérőt a Balla-barlanghoz, ahol begyűjthettük a második kódunkat is. Viszonylag meredeken emelkedő fa korláttal szegélyezett szűk ösvény vezet fel közvetlenül a barlangoz, és mint utólag rájöttünk a temető mellett egyből fel is tudtunk volna menni kisebb kitérővel, mint ahogy mi közelítettük meg végig a jelzett úton...
A Balla-barlang fokozottan védett barlang, amelynek az a nevezetessége, hogy innen került elő az első, magyarországi, őskőkorinak leírt embermaradvány. De barlangi medve, barlangi hiéna és ősbölény csontokat is találtak itt.
 |
| Bükk barlangjai igazolópont - Balla-barlang |
 |
| Olyan alakja van belülről a bejáratnak mint a twitter madárka |
A barlangot elhagyva a Balla völgyön keresztül ereszkedtünk alá Tebe-pusztára. A völgy egyszerűen mesés volt, tele vadvirágokkal, nem győztem sóhajtozni és kattogtatni... Tele volt az út mellett magasodó hegyoldal odvas keltikével, bogláros szellőrózsával és erdei galambvirággal, na meg persze hóvirággal...
A bogláros szellőrózsa bükkösök, gyertyános tölgyesek kora tavasszal lombfakadás előtt virágzó faja, az év többi részében visszahúzódik a föld alá.
Odvas keltikékkel tele volt az egész hegyoldal, szó szerint egész szőnyeget alkottak a fák alatt. A fehértől a halvány lilán és bordós árnyalaton keresztül az egész sötétliláig minden színben pompáztak.
Az én kedvencem viszont talán ez a kis fehér szépség lett, az erdei galambvirág. A berki szellőrózsához igen hasonló növény, de a virágok mennyisége alapján meg lehet őket különböztetni, virágainak száma 4-6, melyeket öt fehér, könnyen lehulló, finom szirom alkot. Március-áprilisban üde színfoltja a gyertyános-tölgyeseknek, bükkösöknek.
A völgynek majdnem alján találtuk meg a harmadik kódunkat a Balla-völgyi víznyelőbarlangnál. Azt hiszem ha nem sasolok annyira, hogy valahol itt kell már lennie annak a barlangnak, akkor valószínűleg észre sem veszem az út jobb oldalán azt a kis aknafedelet és emléktáblát, ami a barlang bejáratát jelölte.
 |
| Bükk barlangjai igazolópont - Balla-völgyi víznyelőbarlang |
És az izgalmak csak ezután következtek... Találkoztunk igazán érdekes virágokkal is, igényelt némi kutatást mire megtaláltam mik is lehetnek (mondjuk az előzek is, mert nem vagyok nagy virág tudor sajnos)... Ő itt például a csüngő belénd, más névvel szkopoliafű, vagy krajnai farkasbogyó (ha minden igaz), egy erősen mérgező növény. Hazánkban védett! Ennek a mérgező növénynek a gyökerét régen állítólag gyakran használták afrodiziákumként és főként az úgynevezett boszorkánykenőcsökhöz keverték.
Ő pedig a kónya vicsorgó. Üde erdők fafajainak gyökerén élősködik: bükkön, gyertyánon, mogyorón. Árnyékos, nedves talajú erdőkben virágzik április és május hónapokban.
És ha ennyi szépség még nem lett volna elég, akkor találtunk még egy egész rakás pirosló hunyort is! Egyszerűen N-E-M-T-U-D-O-M megunni ezt a különleges lila virágot, amióta végre élőben is találkoztam vele. Tebe-puszta pedig tele volt vele! Úgy kellett már elráncigálni a 20. csokor virág mellől, hogy elég lesz már a képekből... De ha egyszer annyira szép!!!
Tebe-pusztáról a piros-kék jelzést követtük, és balszerencsénkre az eső is elkezdett kicsit szemerkélni. Természetesen csak most nem vittem magammal esőkabátot, mert minek... Az elmúlt 6 túrán sem kellett, én ugyan nem cipelem most. De nyilván ilyenkor esik, mikor máskor... Szerencsére nem volt nagy zuhi, alig negyed óráig ha esett, csak kicsit, hogy éppenhogy megijesztgessen minket.
A koporsós víznyelőbarlangnál már ilyen csodás napsütés fogadott minket... A pánikot félrerakva, hogy sz*rrá ázunk folytattuk tovább utunkat a Gyertyán-völgyben Üveghután áthaladva. Az igazi izgalmak pedig csak ezután következtek...
Üveghuta után, az út túloldalán a réten egy "nagy kupacra" lettünk figyelmesek, ami úgy tűnt mintha valami állat maradványai lennének. Természetesen nekem nem is kellett több, egyből átcsörtettem az úton a fura valamihez, és tényleg egy állat (egy őz/szarvas) maradványai voltak, miből valakik elég jól belakmároztak valószínűleg nem is olyan régen. Mutatom, mit találtunk... Ilyenkor kicsit azért félelmetes belegondolni milyen közel lehetnek hozzánk a vadállatok. De legalább nem voltak már valószínűleg éhesek.
Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek!
A horrorisztikus kis kalandunk után kicsit megszeppenve folytattuk a túrát. Reméltük, hogy nem találkozunk a tettesekkel, és hogy nem kap el egy újabb zuhi. A kék jelzést követtük felfelé a völgyön keresztül, ahol a haladást nagyban nehezítették a minden irányból bedőlt fák.... Ezúton ajánlanám Spartan edzésre a terepet, tökéletes helyszín lehet rá!
Ami pedig a virágokat illeti, itt sem maradtunk pirosló hunyorok nélkül... Nagy csoportokba gyülekezve álldogáltak az út szélén. Itt viszont már tényleg kezdett elege lenni az uramnak a fényképezéshez megállásaimból... De hát mit lehet tenni, ha egyszer olyan szépek voltak! Pláne ahogy ott ültek az élénk lila szirmokon, azok a helyes kis esőcseppek.
Nos, az újabb esőt csak nem sikerült megúsznunk, de szerencsére már egész közel jártunk az autóhoz, amikor elkapott minket. Ez volt csak a szerencsém, különben biztos nagyon morcos lett volna az uram, ha a sok fotózás miatt még jól el is ázunk...
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb 4,5 óra nagyon-nagyon sok fotózással
A túra hossza: kb 12 km
Szintemelkedés: kb 500 m
 |
| 1) Pénz-pataki víznyelő / 2) Balla-barlang / 3) Balla-völgyi víznyelő / 4) Koporsós-víznyelőbarlang / 5) Üveghuta |
Nem tudom az év többi részében mennyi izgalmas dolog van errefelé, de a tavasz kétség kívül varázslatos Répáshuta környékén a rengeteg színes virágnak köszönhetően, úgyhogy szinte biztos, hogy jövőre is ellátogatunk ide ebben az időszakban, mert én teljesen magamon kívül voltam a sok-sok szépségtől, amivel volt alkalmunk találkozni aznap.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése