Havas huták helyett Saras huták 25

A március reményeim szerint több teljesítmény túrát is tartogat majd ha csak a korona vírus nem söpri el őket... Az első áldozatunk pedig a Zöld Sportok Clubja által szervezett tavaly már rövid távon teljesített Havas huták volt, idén azonban a hosszabb, 25 kilométeres távon indultunk el. Nos azt hiszem a bejegyzés első mondatával sikerült a falra festenem az ördögöt múlt héten, mivel a vasárnapra tervezett március 15-ei Népek Tavasza teljesítmény túra már is lett fújva a 12-ei kormányrendelet értelmében... :( És ismét megtörtént az is, ami nemrég... Gép nélkül indultam túrázni, ezért most is telefonos fotókkal tudok csak szolgálni... Mentségemre szóljon, hogy most kölcsön volt adva a gép, így még ha akartam volna sem tudtam volna magammal vinni... Annak ellenére, hogy vissza is fordultunk érte, majd itthon jöttem rá a turpisságra. :D

Múlt szombaton viszonylag korán volt a rajt a hosszú távnak köszönhetően, így a szokásosnál is korábban kellett kelnünk. Néha megfordul a fejemben vajon normális vagyok-e, hogy hétvégén egy túra kedvéért képes vagyok korábban felkelni, mint hétköznapokon, ahelyett, hogy pihennék... De túra közben mindig határtalan boldogsággal tölt el, hogy a természetben lehetek, és ez tölt fel igazán friss energiával annak ellenére is, hogy fizikailag mennyire lefáradok a nap végére. Reggel 8 órakor pedig már a rajtban álltunk, frissen és üdén ja nem... Hogy elindulhassunk a választott távunkon, csak mi kettesben. A túra első fele már nem volt ismeretlen számukra, nagyjából csukott szemmel is eltaláltunk volna Kőlyuk-galyára, az első ellenőrzőpontra. 

A közösségi háztól a falu végéig követtük a sárga jelzést, majd a kék jelzésre rátérve elhaladtunk a IV. Béla emlékmű mellett, és a műúton folytattuk tovább a túrát, ami elvitt minket egészen a Mészárszékig, ahonnan a zöld sáv jelzés lett az új vezetőnk. A faluból kiérve szinte végig síkban vagy lejtőn lefelé haladtunk az erdei műúton. Az első emelkedő szakasz műútról jobbra letérve következett továbbra is a zöld jelzésen haladva dél felé Kisgyőr irányába. 

A szirtet a bal kézre eső zöld háromszög jelzésen értük el egy pár perces meredekebb emelkedő szakasz leküzdése után. Jutalmunk pedig nem más volt, mint a felhők alól kikandikáló diszkrét  panoráma. A szirten egyébként begyűjthetünk egy Bükk szirtjei kódot is. Tavaly mi már ezt feljegyeztük, most viszont nem találtam, úgy tűnt lekopott a jelző betontömbről... Az igazolólap lyukasztása és egy kis pihenő után folytattuk is tovább utunkat vissza ugyanott ahonnan érkeztünk a zöld jelzést követve a műúti elágazásig.

Bükk szirtjei igazolópont - Kőlyuk-galya

A műútra kiérve a zöld kerékpáros jelzést követtük tovább a Lófő-tisztásig, ahonnan a Hór-völgy felé folytattuk tovább a túrát a piros kerékpáros jelzésű dózerúton. Az út végén találtuk meg a második ellenőrző pontot egy behajtani tilos tábla személyében.

"A legenda szerint IV. Béla király vitézei a Muhi csatából menekülve itt, a Lófőtisztáson ütköztek meg utoljára a tatár hordákkal, mielőtt a király elérte a biztonságos bélapátfalvi kolostort. Az egykori csata tiszteletére emelték 1994-ben az emlékművet, melynek kőtömbjén a király bronzból készült domborműve is látható." /forrás/

A második ellenőrző ponton megfejtett válasz feljegyzése után a piros sáv jelzésen indultunk el északi irányban Hollóstető felé, ahol egy újabb emelkedő szakasz következett egészen addig, amíg nem kereszteztük a Bükkszentkeresztre vezető autóutat. 

Egy rövid szakaszon az autó úton haladtunk a piros, és sárga jelzés találkozásáig, majd újra visszatértünk a rendkívül saras erőbe, és egészen addig követtük a piros-sárga jelzést a sártengerben ereszkedve lefelé, amíg szét nem váltak a harmadik ellenőrzőpontnál. Az itteni feladvány megfejtéséhez már kénytelenek voltunk segéd eszközt is bevonni a mobiltelefon iránytűje személyében, ugyanis égtájakhoz és tájoláshoz kapcsolódó megválaszolandó kérdés várt ránk az igazolásnál.

A feladvány megfejtése után a piros jelzést követtük egészen Lillafüredig, több szakaszon is az autóúton haladva. Mire leértünk a nap is csodásan kisütött és élvezhettük az arcunkat cirógató napsugarakat is. 

Bükk forrásai dél igazolópont - Bársonyos forrás

Lillafüredre érve elhaladtunk a Bársonyos-forrás mellett is, így egy újabb Bükk forrásai kódot gyűjthettünk be. A forrás A hirdológiai társaság egykori elnökének, Bársonyos Jenőnek a nevét őrzi,  1972-ben avatták fel. a Még mindig tudok meglepetést okozni magamnak azzal, hogy nem számítok rá, hogy kódot találok valahol annak ellenére, hogy megkerestem már térképen az összes Bükki kódgyűjtő igazolópontot... Most is így történt, teljesen váratlanul ért amikor megláttam a fára festett szürke hátterű fehér számokat... Nem sokkal később pedig a piros mellé becsatlakozott a sárga jelzés is, és újra letérhettünk jobbra, hogy erdőben folytassuk tovább a túrát ismét egy emelkedő szakaszon.

A negyedik ellenőrző pontot a Limpiászi keresztnél értük el, ahol az ismeretterjesztő táblán találtuk meg a választ az itt megfejtendő feladványra. 

"A Bükk egyik legismertebb kegyhelye, aLimpiászi feszület elnevezésű tábori oltár Lillafüreden, a Mária sétányon található. A kegyhely az 1920-as évek végén épült, eredetileg itt ért véget a sétaút. Nevét a középen álló keresztről kapta, amelynek korpusza másolat. Annak fából faragott eredetije az észak-spanyolországi Limpias nevű település templomában található, s a XVII. század második felében készítette egy Pedro de Mena nevű andalúz szobrász. A lillafüredi oltárnál az 1930-as években tavasztól őszig vasárnapi miséket tartottak, sőt időről- időre hangversenyek helyszínéül is szolgált. A Limpias-i kegyhelynek - a Lourdes-i Máriához hasonlóan - szintén csodálatos gyógyulásokat és eseményeket tulajdonítottak." /forrás/

A keresztet elhagyva nemsokára elértük a Fehérkő-lápára vezető zöld szerpentint, ami a túra egyik legfárasztóbb szakasza is volt egyben a meredek emelkedőknek köszönhetően, mivel volt ahol rövidítettünk, és inkább a kitaposott ösvényen másztuk meg a hegyoldalt.

A Fehérkő-lápai turistaházat elérve a piros-zöld jelzést követtük, a kohász kék keresztig, ahonnan már végig lefelé vezetett az utunk a kék várrom majd a kék forrás jelzésen egészen Bükkszentlászlóig. 

Az ötödik és egyben utolsó ellenőrző pont a kék forrás jelzés és a sárga kereszt jelzés kereszteződésénél várt minket. Ismét segédeszközös égtájas feladvány várt ránk, aminek a megfejtése kicsit nagyobb fejtörést okozott mint az előzőé, de feljegyeztük a választ és indultunk is tovább a túra utolsó és egyben talán legfárasztóbb szakaszán felfelé a meredek emelkedőn a sárga kereszt jelzést követve Bükkszentkereszt irányába. 

Bükkszentkeresztre érve, már csak le kellett ereszkednünk a falu központjába, és visszatérni a rajt/cél állomásra a közösségi házba, ahol jutalom gyanánt meleg tea és isteni hagymás zsíros kenyér várt minket, na meg az oklevél és a kitűző! A közösségi házban pihengélés közben pedig bónuszként Oriczki Attila fotókiállítását is megtekinthettük zsíros kenyér majszolás közben.

A túrát magunkhoz képest egész szép eredménnyel, 6 óra alatt sikerült teljesítenünk és meglepő módon különösebben megterhelőnek sem éreztem most annyira a tempót, a távot és a szintemelkedést mint szoktam. 

A túrához szuper itinert és térképet kaptunk, tökéletesen érhető, egyértelmű és követhető volt ezek alapján az útvonal. Az ellenőrzőpontokon feltett kérdések pedig kreativitásban nem szenvedtek hiányt.

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: 6 óra volt kisebb pihenőkkel, viszonylag nagyobb tempóban. A szintidő egyébként 7 óra, az alatt szerintem kényelmesen teljesíthető rohanás nélkül. 

A túra hossza: 25 km
Szintemelkedés: kb 900 méter

Nevéhez nem igazán volt hű a túra, hóval sajnos egy grammal sem találkoztunk, volt ellenben jó sok sár és jó idő. Indítványoznám a teljesítménytúra átkeresztelését Havas hutákról Saras hutákra, mert  úgy érzem jobban jellemezné a körülményeket, amikkel szembe kell néznie a túrázónak. :D