Az hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az évindító "bemelegítő túránk" méltó megnyitása volt a 2020-as túraidénynek. Ezúttal Szlovákiába látogattunk el Rozsnyó közelébe és a majdnem 1300 méter magas Pozsálló, vagy más néven Ökör-hegy (Volovec) tetején alálható 10 méter magas Nagy-kőnek (Skalisko) nevezett mészkő képződményét másztuk meg összeszokott kis társaságunkkal. A csúcs érdekessége, hogy 1939 novemberétől szűk fél évig volt Magyarország legmagasabb pontja.
Legtöbbször a Tátra szlovák vagy lengyel oldala szokott lenni társaságunk célpontja, de ezúttal bemelegítés gyanánt egy könnyebb túrát választottunk. A táv és a szintemelkedés azért nem volt elhanyagolható, de közel sem hasonlítható egy tátrai csúcstúrához az igénybevétele.
 |
| Fotó - Péceli Tamás |
Betlér településből az Andrássy kastély parkolójából indultunk a túrára valamivel 8 óra előtt. Természetesen nem maradhatott el most sem a kötelező parkolós csoportkép, csak és kizárólag ennek elkészülte után indulhattunk el a csúcsra vezető sárga jelzésen.
Az út eleinte beton úton vezetett a házak között, de pár perc elteltével magunk mögött is hagytuk a falut és a focipálya mellett kanyarodtunk rá a köves dózer útra.
Ahogy haladtunk felfelé úgy vált az út egyre meredekebbé, és szép lassan fel is értünk a fákkal övezett erdős részbe. Itt már mindenkiről szakadt a víz, ugyanis nem számítottunk ilyen meleg tavaszias időjárásra. A parkolóban még úgy éreztük, hogy repkedtek a mínuszok és előkerült a sapka, sál és kesztyű is, de mire felértünk már mindenki megszabadult 1-2 réteg ruhától a sunyi emelkedőnek és a napsütésnek köszönhetően.
Az utunk végig monoton emelkedőn vezetett felfelé, és túl sok télies momentummal sem találkoztunk a pár hófoltot leszámítva, ami az árnyékos részeken maradt emlékeztetve minket a hideg évszakra. Útkörben viszont egyes részeken pazar kilátásunk nyílt a környező hegyekre, és szemügyre vehettük például egyik tervezett idei célpontunkat is, a hófödte Király-hegyet. Útközben is készült azért csoportkép pihenő gyanánt, csak hogy lássuk a változást az őszinte mosolyokban a magunk mögött hagyott kilométerek gyarapodásával.
 |
| Fotó - Béres Attila |
Ahogy haladtunk szép lassan felfelé a nem túl meredek, de azért sunyin fárasztó emelkedőn úgy kezdett a táj nyomokban egyre több havat tartalmazni, eleinte még csak az utat borította hó amin haladtunk, de szép lassan fehéredett a táj a távolban is.
Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk úgy vált a hóréteg is egyre összefüggőbbé, és vastagabbá, és bár még mindig inkább csak nyomokban tartalmazott havat a túra már mind igyekeztünk az előttünk haladó lábnyomába lépni, hogy így könnyítsük haladást a talpunk alatt süppedő hótakaróban.
Ahogy elértünk a piros-zöld-sárga jelzések keresztezéséhez már egész télies lett a táj, a hótakaró egybefüggővé vált, és a haladás is egész fárasztó lett a néhol bokáig süppedő hóban. Bevallom őszintén itt hálát adtam azért, hogy nem kellett ezzel a körülménnyel küzdenünk 12 km-en keresztül. Így sem nevezném könnyed családi körtúrának, de úgy különösen fárasztó lett volna.
A tetőre felérve még napsütésben sütkérezhettünk, és már alig vártuk, hogy célba érjünk és megpillantsuk túránk legmagasabb pontját, a Nagy-kő nevezetű sziklaformációt, ami 10 méterrel magasodik az 1283 méter magas Ökör hegy felé.
A távolban pedig nemsokára fel is tűnt a hatalmas szikla, amiről 360 fokos lélegzetelállító körpanoráma nyílt a környező hegyekre. Az időjárással különösen nagy szerencsénk volt ezúttal, ugyanis még a Magas Tátra hófödte vonulatait is megpillanthattuk a távolban messze északon.
 |
| Fotó - Pozsgai Jocó |
Mire felértünk a csúcsra igencsak feltámadt a szél, és dermesztő hideg is lett, így én a szikla tetején személy szerint csak pár percet töltöttem, hogy ne fagyjak teljesen át... Készült egy fantasztikus kép is, ami látványosan szemlélteti az időjárási viszonyokat.
 |
| Fotó - Béres Attila |
A gyors csoportkép után pedig indultunk is a zöld jelzésen a Chata Volovec menedékházhoz a meleg kályha és a hideg sör reményében. Természetesen két dolgot nem vittem csak magammal a túrára mire szükség lett volna, napszemüveget a felfelé útra és hómacskát lefelé. Mentségemre szóljon a kopár hegyoldalban felfelé gyalogolva eszünkbe sem jutott, hogy aznap még téli körülményekkel is találkozhatunk. Pedig a csúcsról a menedékházhoz vezető meredek, csúszós, havas szakaszon elfért volna a hómacska. Esőkabát azonban volt nálam, mert általában arra szokott szükség lenni...
A menedékházban megpihentünk kicsit egy jó sör társaságában és emellé még egy egész komoly kis stand-up előadást is meghallgathattunk az menedékházat üzemetető úrtól. Nem egyszer szakadtunk az öreg frenetikus, túlnyomórészt pajzán történetein, amikből nem volt hiány, megállás nélkül követte egyik a másikat. Nehezünkre esett felállni az asztaltól és magunk mögött hagyni a szórakoztató előadást, pedig a túra nehezén már túl voltunk, innen már csak szép kényelmesen le kellett ereszkednünk Csucsom településre.
 |
| Fotó - Béres Attila |
 |
| Fotó - Pozsgai Jocó |
A menedékháztól lefelé várt még ránk egy nem túl hosszú havas szakasz, ezután viszont újra átvette az uralmat a turistaösvényen a sár és a lehullott falevelek.
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb 7 óra volt, egy hosszabb, és több kisebb pihenővel
A túra hossza: kb 20 km
Szintemelkedés: kb 1000 méter
Logisztikában igényel egy kis szervezést a túra, mert a kezdő és a végpont nem ugyanaz, de két autóval könnyedén megoldható.
Pozsgai Jocó Relive videója túránkról:
Ha valami igazán látványos túrára vágytok, és nem zavar titeket a jelentős szintemelkedés, akkor bátran ajánlom ezt a túrát. A sárga jelzésen nem volt olyan vészes a meredekség, a zöld jelzés irányából közelítve viszont combos kis emelkedőkre számíthatunk, főleg a menedékház és a csúcs között.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése