Misztikus erdő / színes őszi Bánkút - Tar-kő túra a múltból

Vannak fotók, amik nagyon mostoha bánásmódban részesülnek és éveket kell várniuk rá, hogy képes túrabeszámoló készüljön belőlük. Többek között ez is egy ilyen poszt most... 2016 őszén egy csodás napsütéses októberi napon indultunk el Bánkútra, hogy tegyünk egy kellemes kis kirándulást az erdőben... Azt terveztük megnézzük a milyen az ezernyi színben pompázó Bükk Tar-kőről... De mint tudjuk ember tervez... Hát ez nem igazán jött össze. De beszéljenek inkább helyettem a képek... 

Csodálatos színeket festett azon a hétvégén a természet, ezért is gondoltuk úgy, hogy felkerekedünk egy kis túrázásra. Lillafüreden  verőfényes napsütés volt, és még Bánkút felé tartva is egész szép időnk volt, bár a fellegek már vészjóslóan gyülekeztek... 




Nagy-mező érintésével közelítettük meg Tar-kőt, mert akkoriban csak ezt az utat ismertük, és még Bükk térképünk sem volt emlékeim szerint... Valamikor ez után a túra után vehettem meg a Bükk turistatérképet, ha jól emlékszem. Utunk végig meseszerűen színesre festett fák között vezetett egészen Nagy-mezőig.








Nagy mezőn azonban hatalmas ködbe botlottunk, de abban bíztunk, hogy mire kiérünk Tar-kőre felszáll, vagy legalább mi fölé tudunk emelkedni. 















Amikor még keskeny réten is ködben gyalogoltunk kezdett világossá válni, hogy nem lesz szerencsénk... De mi azért lelkesen (vagyis inkább csak én voltam lelkes) felmentünk, hátha mégis sikerül valami kis kilátást megcsípnünk. 





Nos jelentem nem sikerült... Ez volt minden amit láttunk... Mit csinál ilyenkor egy épeszű ember? Nyugtázza, hogy ez egy ilyen nap volt, és visszafordul... Mit csináltunk mi? Timike meggyőzte az urát, hogy ő szeretné megnézni az innen nem túl messze található Őserdőt, mert azt olvasta róla, hogy hatalmas fák vannak ott, és az biztos mennyire szép és izgalmas... 





Amikor a tökig ködben haladtunk lefelé a meredek hegyoldalban már kezdett ez a kis kitérő nem túl jó ötletnek tűnni, de ha már kisírtam magamnak akkor csak megkeressük, azt az Őserdőt... Hogy nyugtával dicsérjük a napot, és történjen valami izgalmas is.





Nos a köd egyre csak nőtt, és a naplemente is közeledett, mi meg igazából azt sem tudtuk mit keresünk... Így nagyjából ott fordultunk vissza, ahol sejtettük, hogy az Őserdőnek lennie kellene, de semmi érdekeset nem láttunk, mivel egy kerítéssel körbekerített területről van szó, ahova beszökni viszont nem akartunk... Az emelkedő visszafelé nem esett valami jól, kaptam is miatta rendesen az ívet... :D "Minek vagyok én itt? Minek kellett ezt kitalálni? Fordultunk volna inkább vissza Tar-kőről! Egyre nagyobb lesz a köd! Nem fogunk sötétedés előtt kiérni és majd jól eltévedünk!"




Rém ciki, de igaza lett... (Mindig igaza van) Tényleg vaksötétben értünk ki és majdnem el is tévedtünk, mert tovább mentünk a beton úton a sárga jelzésen, pedig el kellett volna kanyarodunk balra Bánkút irányába... Csak hát ugye már sötét volt és nem láttuk a Bánkút balra táblát... :D De végül is kiértünk egyben, és nem történt semmi baj. Bár eléggé paráztam, mikor toppan majd elénk valami vadállat a sötét erdőből úgy, hogy csak telefon van nálunk világítás gyanánt... Nos maradjunk annyiban kevés butább ötletem volt még mint ez a kis Őserdős kiruccanás...

A túra számszaki adatai:

A túra hossza: kb 20 km
Szintemelkedés: kb 750 méter



Ki járt már az Őserdőben? :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel, a #keménymag-gal, valamint a Béres-Péceli Tátra túra teammel tett külföldi és belföldi utazásainkról, túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->