Őszi kalandozás a Zemplénben - Baskó-Regéci vár túra

A hétvégén ismét összejött a "nagycsapat", de a Tátra helyett most belföldi vizeken eveztünk és a Zemplénben kalandoztunk kicsit. Nem voltam még "komolyabb" túrán ezen a vidéken, csak kisebb maximum 1-1 órás vártúrákon és kirándulásokon mint például a Regéci vár, a Füzéri vár, Boldogkőváralja, vagy a Megyer-hegyi tengerszem. Most viszont a felkészült és komoly helyismerettel rendelkező túravezetőnknek, Bálintnak, köszönhetően egy szuper túraszámba menő túrán vehettünk részt.

 .

Bálint ismeretségének köszönhetően úgy terveztük, hogy Baskóból a Kőröshegyi Fogadótól indulunk a túrára, és itt is vacsorázunk a túra végeztével, hogy a finom falatok elfogyasztása közeben megvitassuk az élményeket, és kicsit kipihenjük a fáradalmakat. Viszont ember tervez, de Isten végez, és a Baskóba vezető út felújításának köszönhetően nem jutottunk el az autókkal a fogadóig,  és Baskó előtt kb 3 km-rel kellett letenni a járgányokat és ezzel a plusz távval megtoldani a túránkat. Szerencsére erre készültünk lelkileg, de bíztunk benne a végsőkig, hátha odaérünk az aznapi útlezárás előtt.

Fotó - Péceli Tamás

A túra sosem indul "túra előtt még boldog turisták" című csoportkép nélkül, így ez most sem volt másképp... Az autókat az út mellett hátrahagyva vágtunk neki a rendkívül sárosnak, de legalább  nem esősnek ígérkező mintegy 20 km hosszú túránknak.

Viszonylag hamar megérkeztünk Baskóba, és innen a Fogadótól nem mesze induló erdészeti úton kezdtük meg a túra érdemi részét. Az elmúlt napok sok esőzésének köszönhetően egyből nyakig érő sárral, és hatalmas pocsolyákkal találtuk szembe magunkat, de ez természetesen nem tántorított el minket attól, hogy teljesítsük a kitűzött célt. Az út innentől kezdve ha nem is túl meredeken, de folyamatosan emelkedett, a lábunk alatt cuppogó és a bakancsunkra tapadó sár pedig tovább nehezítette a dolgunkat. Voltak szakaszok, ahol jóformán öt-tíz perc alatt szedtünk össze egy kiló sarat, így hamar feladtuk a bakancstisztítás szélmalomharcát, és inkább arra gondoltunk (én legalábbis biztos), hogy a plusz súlynak köszönhetően legalább még intenzívebb az izommunka és a zsírégetés.

Nagyjából az eredetileg tervezett az odaút negyedénél érkeztünk el egy tisztásra, ahonnan mesés kilátás tárult a szemünk elé, és még a túra célpontját, a Regéci várat is szemügyre vehettük. Itt konstatáltuk, hogy még elég messze vagyunk a céltól, mert a vár rendkívül távolinak tűnik, és robogtunk is inkább tovább, hogy még világosban érjünk vissza a fogadóba.

Fotó - Péceli Tamás

Az ott a Regéci vár... Oda tartunk éppen

Így készült az előző virágos kép... Köszi a képet Gabi!

A tisztást magunk mögött hagyva varázslatos színű erdőben vezetett az utunk, nekem ez lett a kedvenc szakaszom is a túrán. Egyszerűen nem győztem betelni a narancs, sárga és piros megannyi árnyalatával, amit az ősz festett nekünk. Nem gondoltam volna, hogy még ennyi levél lesz a fákon, de úgy tűnik tökéletes időpontban érkeztünk, a lábunk alatt ropogott a rozsdaszínű avarszőnyeg, a fejünk felett pedig színpompás lombokban gyönyörködhettünk még.

Egészen sokáig haladtunk a jelöletlen erdészeti úton és  a várhoz vezető út nagyjából felénél csatlakoztunk be a Zempléni piros túraútvonalba, ami szinte egészen a várig vezetett minket.

A cél előtt nagyjából negyed órára találtunk egy fedett kis uzsonnázóhelyet, ahol ki-ki a maga csomagolt elemózsiáját elővette, hogy elmajszolva az újult erőre kapva folytassa a túra hátralevő részét. A várhoz a sima piros jelölésről balra letérve a kék és a piros várrom jelzés vezet. Az utolsó kb 5-10 perc nem éppen kedves, elég meredek kaptatót kell leküzdeni, de ha legyűrjük a túra ezen legmegterhelőbb részét, akkor elégedetten vehetjük be a Regéci várat, és gyönyörködhetünk a falakról nyíló mesés panorámában.

Maga a vár szerintem igazán hangulatos, kétség kívül az ilyen félig romos állapotban hagyott, de jól gondozott várak a gyengéim. Ezekben sétálgatva tudja az ember igazán beleélni magát az adott korba, és a segítségével kicsit visszarepülni az időben. A várlátogatás után nem volt már más dolgunk, mint visszaindulni a fogadóba, és készülni a finom vacsorára, na meg a jó hideg sörre. Visszafelé ugyanazon az útvonalon haladtunk, nagy megrökönyödésemre ugyanis a Zemplén ezen részén alig vannak kijelölt turistautak, pedig szuper kis körtúrát terveztem le a térképek segítségével. Viszont a jelzések hiánya, a könnyű elveszlés esélye és a hosszabb táv miatt elvetettük ezt az opciót, és a Bálint által jól ismert útvonalon tértünk vissza a fogadóba. 

Kedvenc négylábú túratársunk, Dorka tette még vidámabbá a túrát

Pont tökéletesen időzítettünk, és még naplemente előtt visszaértünk a fogadóba. Az útlezárás is megszűnt addigra, és a túrát hamarabb befejező sofőröknek hála, akik önfeláldozóan visszasétáltak az autókhoz a csapat nagyobb része megvárhatta a tiszta ruhát és cipőt a fogadó előtt, hogy aztán némiképp kulturáltabb formába hozva magunkat elfogyasszuk az isteni vacsorát. Vadpörkölt és juhtúrós sztrapacska volt a választék, és annyi biztos, hogy senki nem maradt éhen, mert bár én csak a sztrapacskáról tudok nyilatkozni, de az üres tányérokat látva úgy gondolom igazán ízletes lehetett mind a két étel. Így köszönjük a szuper vendéglátást és a finom vacsorát a Kőröshegyi fogadónak.

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: összesen kb 6,5 óra. Baskóból a Regéci várba nagyjából 3,5 óra óra, a Várból a Fogadóba pedig 2,5 óra.
A túra hossza: kb 20 km
Szintemelkedés: kb 800 méter

Ha a környéken jártok semmiképpen se hagyjátok ki a Regéci várat! Garantálom, hogy nem fogtok benne csalódni. :)