Siklawica-vízesés körtúra / Lengyel Tátra túra

Vannak posztok, amikkel már régóta adós vagyok (leginkább magamnak), ez is egy ilyen poszt... A képek pontosan két éve várják a feldolgozást a merev lemezen, hogy végre túra leírás és képes élménybeszámoló szülessen belőlük.  Most eljött ennek is az ideje, 2016 október vége volt, a november elsejei hosszú hétvége, amit Zakopánéban töltöttünk.




Ködös, esős időre ébredtünk, mégis mi másra?! Emlékszem eléggé kétségbe voltam esve, hogy mi lesz így az aznapra tervezett túránkkal,  de a férjem megnyugtatott, hogy nem lesz semmi probléma, nyugodjak meg, igyam meg a kávém, csináljak neki reggelit, és mire mindezzel végezek az eső is el is fog állni... Sok választásom nem volt, úgyhogy tettem a dolgom, és láss csodát 10 óra körül tényleg elállt az eső és nagy örömömre indulhattunk túrázni.




Az aznapra tervezett túra a Siklawica vízeséshez vezetett, de hogy egy kis izgalmat is vigyünk a programba, mi nem egyszerűen a Palánkos-völgy piros jelzésén mentünk fel és le (ahogy a legtöbb turista), hanem a szállásunkról a fekete jelzésű alsó turistaútra tértünk rá, azon haladtunk nyugat felé, és a Kis-réti völgy sárga jelzésén indultunk el dél felé, hogy egy kisebb körtúrát tehessünk a vízeséshez.






Október végén mesés színekben pompázott az erdő, és az alsó turistaúton haladva a tisztásos részeken szép kilátásunk nyílt Zakopáne kieső területeire, és a Gubalowkára is. 






A sárga jelzésre rátérve eleinte nem túl meredek emelkedőn vezetett felfelé az út a völgyben a kedvesen csörgedező kis patak mellett. A széles kövekkel kirakott utat azonban egy idő után felváltotta a sűrű fenyőerdő. Majd a fenyvest magunk mögött hagyva egy tisztásra értünk, ahol sűrű köd fogadott minket, amitől igazán misztikus hangulata lett a túra ezen szakaszának. 











A tisztásról újra fenyőerdőbe vezetett az utunk a fekete jelzésen, és ezen a szakaszon várt ránk egy komolyabb emelkedő is a piros jelzés bekapcsolódásáig, ahonnan viszont meredek lejtőn kellett haladnunk egészen Palánkos-rétig, ahonnan a sárga jelzést követve jutottunk el egy újabb emelkedő szakasz után a vízeséshez. 









Az idő délutánra sem igazán tisztult ki, így a hegycsúcsok csak korlátozottan látszódtak. Viszont ha éppen jó pillanatot sikerült elkapnunk, akkor még a Giewont tetején lévő a keresztet is láthattuk, ha elég jól összpontosítottunk. Lefelé pedig a piros jelzésen haladtunk végig a Palánkos-völgyben egészen a városig.






Összességében szerintem nagyon jó kis túrát hoztunk össze. Az eredeti tervem a Palánkos-völgyön fel és le menni volt, de az már akkoriban sem jelentett elég kihívást. Ezért inkább rögtönöztünk, és a térképet böngészve találtuk ki ezt az útvonalat, ami ugyan elég sok indokolatlan emelkedőt tartalmazott, de ettől lett izgalmas. Emlékszem a piros-fekete jelzés elágazásánál egy fél pillanatra megfordult a fejemben, az a felelőtlen gondolat is, hogy mi lenne, ha felmennénk a Giewontra... Szerencsére ezt hamar elvetettem a gyors fejszámolást követően, hogy ha 2,5 óra múlva sötét van, és csak felfelé 1,5 órát ír a tábla, akkor tuti fix, hogy világosban nem jutunk ki az erdőből, ami nem túl jó ötlet egy olyan helyen, ahol mackóval is lehet találkozni.


A túra számszaki adatai: 

A túra hossza: kb 9 km
Szintemelkedés: kb 500 méter
A túra időtartama: körülbelül 5 óra volt pihenőkkel




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->