Varázslatos meseerdő / Három-kő körtúra

Nagyon sűrűre sikeredett az idei őszünk, de ezt egy cseppet sem bánom. Azonban a sok program ellenére nagyon szerettem volna, ha belefér az októberbe egy napsütéses, bükki túra a színes erdőben. Sok választási lehetőségünk nem volt, de valami hihetetlen csoda folytán sikerült megtalálnunk az egyik legtökéletesebb napot egy fantasztikus túrára. A kiszemelt célpont Három-kő volt, mert rég jártunk már itt annak ellenére, hogy ez az egyik kedvenc helyem Bükkben.

Az október 23-ai hosszú hétvégén én Prágába utaztam a munkatársaimmal egy szervezett buszos utazásra, de szerencsére csak vasárnap hajnalban indultunk, így szombatra be tudtuk iktatni a tervezett túrát. Amikor elindultunk úgy nézett ki nem lesz szerencsénk idővel, de mire Bánkútra értünk, már kezdett kitisztulni az égbolt, és végül egész nap csodás napsütésben sütkérezhettünk. Már amikor kiszálltunk az autóból és megláttam a mesés színekben pompázó fákat éreztem, hogy ez egy szuper nap lesz. Nem is kellett csalódnom, az erdő leírhatatlanul szép volt, a fák ezernyi színbe öltöztek, a sárgától kezdve a narancson át a bordóig, amit a szikrázó napsütés csak tovább fokozott. Kicsit úgy érzetem magam aznap, mint egy kisgyerek a cukorka boltban. Nem tudtam mikor hova kapkodjam a fejem annyira elvarázsolt minden egyes más és más színben játszó falevél az ágakon vagy éppen a lábam alatt. Azt hiszem erről a képek mennyisége is tanúbizonyságot tesz. Nem is nagyon szaporítom inkább tovább a szót, beszéljenek helyettem a képek. Előre is elnézést kérek, de nagyon sok lesz...

A Fehér Sas Panzió bal oldalán indultunk el lefelé a kék jelzésen, és ezt követtük végig egészen a Három-kőre vezető zöld háromszög elágazásáig.

Utunk megannyi színpompás fával szegélyezett romantikus erdős részen, a faktor, és a zsidó réten vezetett keresztül, míg elértünk a zöld háromszög Három-kőre vezető elágazásáig.

Három kőre érve viszonylag sok turistával találkoztunk (negyed ennyivel sem szoktunk általában...), úgy látszik nem csak mi használtuk ki a napsütéses őszi időt és gondoltuk úgy, hogy kirándulunk egyet a Bükkben. A túrázók kisebb-nagyobb csoportokban piknikeztek a tetőn, és a lélegzetelállító panorámában gyönyörködve majszolták elemózsiájukat, hogy újult erővel folytathassák útjukat hazafelé. Ezt a programot természetesen mi sem hagytuk ki, tartottunk egy nagyobb pihenőt, előkerültek a szendvicsek, és a nassolni való gyümölcsök és gabonaszeletek. Sajnos nem volt tiszta időnk, a völgyben nagyon párás volt a levegő, ezért a távolban szinte csak körvonalakat lehetett kivenni. A látvány viszont így is felejthetetlen volt, az őszi színekbe burkolózó domboldalak misztikus homályba veszve területek el alattunk a mélyben, hogy így elkápráztassanak el szépségükkel.

Hogy ne legyen túl unalmas a túra nem ugyanazon az útvonalon tértünk vissza Bánkútra amin érkeztünk, hanem továbbhaladtunk a zöld háromszög jelzésen és Nagymezőt érintve értünk vissza az autónkhoz a Fehér Sas panzió előtti parkolóba.

Ez a tábla még mindig nagyon vicces... Két éve is, amikor erre járunk pont ugyanígy rajta volt a jelzés értékű három kő, amit biztos valami humoros túrázó tett oda. Csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon amikor véletlenül leesnek valaki mindig újra visszateszi őket a helyükre? :)

Nagyon örültem, hogy idén volt alkalmunk a ilyen szép időben a színes őszi erdőben eltölteni egy csodás napot a Bükkben. Két évvel ezelőtt olyan pechesek voltunk, hogy amikor Tar-kőre indultunk szintén hasonló időszakban tejköd fedte az egész tájat, és semmit nem láttunk...