Olasz körút II. - Firenze

Bologna után a következő állomásunk Firenze volt. Itt is egy napot volt alkalmunk városnézéssel eltölteni. Sajnos rengeteg turista volt szombat lévén, az idő is elég borongósra sikeredett, így ezek rányomták kicsit a bélyegüket a közérzetünkre is. De ettől függetlenül maga a város csodás, és több napos programot is megér, ha az ember minden kiállítást templomot és kastélyt meg szeretne nézni, amit csak lehet.


Este hét körül érkeztünk meg, és bár már kicsit fáradtak voltunk, azért bementünk még sétálni egyet a szállásunktól kb 20 percnyi gyaloglásra lévő belvárosba. Én annyira gondoltam, hogy beülünk valahova meginni egy sört és harapni valamit, de ebből az lett, hogy az Arnó folyó északi partját kb teljesen be is jártuk… Este 10 körül sikerült is beülni egy nyugodtabb kis étterembe, ahol limonádé gyanánt kb tömény facsart citromlevet kaptunk egy pici vízzel felöntve. :D De ilyen apróságokon nem szoktunk fennakadni, a kaja legalább finom volt, az este is jól telt, és végül fáradtan dőltünk be az ágyunkba, az aznap megtett 43 ezer lépés után.



Másnap korán indult a nap, mi már 8 órakor a belvárosban voltunk és igyekeztünk kiélvezni a turistamentes nyugodt pillanatokat. Sajnos ez az idilli állapot nem tartott túl sokáig, mire észbe kaptunk a szűk utcák, terek és hidak már zsúfolásig voltak nézelődőkkel, ami kicsit (nagyon) elvett a hely varázsából. A Ponte Vecchion és az Uffizin például annyi ember volt, hogy rendesen a rosszullét kerülgetett. Ezeken a kis kellemetlenségeket túltéve magunkat azért persze tetszett a város. 


















Az északi part körbejárása után a déli következett, és személy szerint nekem ez sokkal jobban tetszett. A kedvencem a Michelangelo tér alatti rózsakert volt, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra, tavasz lévén pedig tele volt szebbnél szebb virágokkal és nem is volt annyi turista, mint a legtöbb helyen. A Piazzale Michelangelo pedig egy az egyben Budapestre és a Citadellára emlékeztetett, olyan érzésem volt, mintha csak ott lennék. A látkép a város ketté szelő Arnó folyó és az északi part a csodás, minden épület felé emelkedő dómmal, zsinagógával és harangtornyokkal. 











Másik kedvencem itt is (mint Bolognában) a sírkert lett a San Miniato al Monte bazilikánál, itt végre volt egy kis csend és nyugalom, és hangos turistákat sem kellett kerülgetni, ugyanis alig volt itt valaki.










A kellemes séta után ebédre egy finom pizzát (ugyan mi mást?!) ettünk és robogtunk is tovább San Gimianoba, hogy kipihenjünk kicsit a két nap fáradalmait, a rengeteg sétát és a nem túl sok alvást.

Jártatok már Firenzében?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->