Olasz körút I. - Bologna

Régóta szerettünk volna elmenni egy Toszkán körútra, de a kevés szabadnap és a sok munka miatt eddig nem igazán volt alkalmunk. Most viszont a május elsejei hosszú hétvége miatti 3 napos munkahét pont kapóra jött, és belevágtunk a nagy utazásba. Tavasszal ettől több szabadnapra sajnos nem tudtam volna elmenni, nyáron pedig kész öngyilkosság lenne egy ilyen körútra elindulni a rekkenő hőség és a töménytelen turista miatt. Így nagyon örültem a lehetőségnek, hogy most végre összejött ez az út és közel 10 napot tölthettünk ezen a csodás helyen.


Az utazást Bolognában kezdtük, mert ez volt elérhető közelsőben a péntek délutáni induláshoz. Ugyan ez még nem Toszkána, de nagyon szép kis város, és szerintem megéri egy napot rááldozni, ha a közelben jár az ember. Az óváros nem túl nagy, egy nap alatt körbejárható. Emellett megéri a fáradtságot, hogy a boltíves árkádok alatt felsétáljon az ember a város melletti erdős dombon álló templomhoz, és véleményem szerint a csodás sírkertet sem szabad kihagyni a programból. A hotelszobánk ablakából egyébként pont a templomra nyílt kilátás, így mikor megérkeztünk éjjel egyből ki is szúrtuk, mert csodásan ki van világítva.


A szálláson elfogyasztott bőséges és finom reggeli után 9 körül indultunk útnak, hogy felfedezzük Bolognát. Egy kis "Timis" malőrnek köszönhetően a sírkertben kezdtük a napot, ugyanis szakasztott az ellenkező irányba indultunk el a hotelből, mint kellett volna, így az óváros helyett a temető felé tartottunk. Ez körülbelül 10 perc után észleltük is, és gyors újratervezés után így nem az óvárosban kezdtük a városnézést, hanem a temetőben sétáltunk egy nagyot. Talán mondhatom, hogy ez volt a kedvenc helyem Bolognában, mert lélekmelengető volt az a nyugodtság, ami ott vett körbe minket. Turista alig volt, és emberi szót szinte nem is, csak madárcsicsergést lehetett hallani. Nem tudom milyen perverz vonzalom fűz a temetőkhöz, de nekem Pesten is az egyik kedvenc helyem a Fiumei úti sírkert... Van valami magával ragadó ezekben a szép temetőkben a sok szoborral, díszes kriptával és a csenddel és nyugalommal, ami ott honol.











Nem bántam, hogy rossz irányba indultunk el reggel, mert így a Santuario di Madonna di San Luca templomhoz is felsétáltunk, mondván, hogy a temetőből már „olyan közel volt”. Az eredeti terv az volt, hogy a program végén oda már csak kocsival megyünk, mert elég messze van a belvárostól. Viszont a temetőből elérhető közelségbe került, így „muszáj” volt gyalog nekivágni a 666 boltívvel szegélyezett árkádos útnak, ami a domb tetejére vezet. Az árkádok kellemes árnyékot adnak az út során, de persze csak akkor, ha épp jó oldalról süt nap… A leírások alapján megterhelőbb útra számítottam felfelé, de nagyon kellemesen csalódtunk, mert bár tény, hogy kicsit izzasztó, főleg melegben, és nem is rövid, de ennek ellenére nem volt túl fárasztó az út. A templomnál bámészkodtunk, pihentünk kicsit, és gyönyörködtünk a kilátásban. A templom teraszáról szép a panoráma nyílik a környező dombokra, de a város felé sajnos nem lehet kilátni csak az felfelé vezető út során (vagy legalábbis mi nem találtunk meg hol lehetne).






A pihenő után az árkádok alatt andalogtunk vissza az óvárosba, amit nagyjából töviről hegyire körbe is jártunk. Aznap az egyik legjobban várt programom az Asinelli toronyba való felmászás volt,  de sajnos mire odaértünk már elfogytak az aznapra kiadható jegyek. Így kicsit csalódottan, de tudomásul vettem, hogy ez az élmény most kimarad az életemből. De legalább van miért újra visszamenni! :)










Az óvárosban tett séta után elbúcsúztunk Bolognától és Firenzébe folytattuk utunkat…

Jártatok már Bolognában?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->