Vaddisznós kalandok - Lillafüred mini túra

Két forrás kódunk is hiányzott még a Lillafüredi tó környékéről, amiknek a begyűjtésére tökéletesnek ígérkezett egy péntek délutáni munka utáni kis lázító túra. Az autónkat az őskohónál parkoltuk le és innen indultunk el a körtúrára.

Az újmassai őskohó Magyarország egyik legfontosabb ipari műemléke, Európában is ritkaságnak számít. Mellette áll a Massa Múzeum, egy korabeli, rekonstruált vasverő, illetve egy műszaki skanzen, a kohó szabadon látogatható.

Miután kellőképpen szemrevételeztük a kohót a pisztrángkeltető irányába indultunk tovább, utunk közben pedig mellőztük a Vendéglő a pisztrángoshoz éttermet is. Szégyenszemre nem tértünk még be ide sem egy finom ebédre sem egy vacsorára, de ami késik nem múlik! Egyszer végre tiszteletünket tesszük itt, és eszünk egy ízletes pisztrángot, vagy valami más halas finomságot.

Az 1932-ben megépült első pisztrángtelepet a Magyar Királyi Erdőigazgatóság építette. A halak nagyszerű ízének, és a kiváló hús minőségének titka az, hogy a tavakat kristálytiszta forrásvíz táplálja (a bükki Margit-forrás), a hagyományos tenyésztési technológia, valamint, hogy Közép-Európában egyedülálló víztisztító rendszert üzemel itt. A Lillafüredi Pisztrángtelepen 1991 óta működik szezonálisan egy kis Erdei Halsütöde, amely mára már országos hírűvé vált és szinte kinőtte kereteit. Ezért nyílt a minőségi, négy évszakos halas étterem, a Vendéglő a Pisztrángoshoz, ahol filézett, szálkátlanított pisztráng és más halak (ponty, kecsege, harcsa) közül is kedvünkre válogathatunk.

A pisztrángosban tett séta után az út túloldalán induló piros kereszt jelzésen indultunk el felfelé a sűrű erdőben. Éppen hogy elindultunk a fák alatt felfelé az emelkedőn és el is kezdett szakadni az eső annak rendje és módja szerint. Csak úgy zúdult a nyakunkba, szóval előkaptuk az esőkabátokat és vártunk pár percet, de mivel semmivel sem volt jobb egy helyben álldgálni ezért elindultunk inkább hátha találunk valami fedettebb részt.

Szerencsére mindössze pár perc alatt el is értük a Hárs forrás pihenőhelyet ahol fedett piknikező padot és asztalt találtunk és itt vártuk meg, amíg alábbhagy kicsit az eső. Hála az égnek nem telt bele negyed órába és már sütött is nap, és a Hárs forrás kód begyűjtése után már napsütéses madárcsicsergés időben folytathattuk tovább az utunkat Csókás felé.

Bükk forrásai igazolópont - Hárs kút

Nem mentünk el egészen a Csókási pihenőhelyig, hanem a hegytetőn lekanyarodtunk a piros sáv jelzésre és a lencsés nyereg irányába folytattuk az utunkat.

Útközben támadt az a "fantasztikus" ötletem, hogy meg kellene keresni a nem túl messze lévő kilátópont, aminek még neve sincs és jelzett ösvény sem vezet arra, de persze ettől függetlenül biztos szuper lehet onnan a panoráma, ha a térképen jelezve van. Nos nem is tudom volt-e már ennél rosszabb ötletem túrázás során (a Krivánt leszámítva). Egy életre megtanultam, hogy csíkos kismalac időszakban nem mászkálunk jelzetlen ösvényeken főleg nem, ha azok közelében vadlest is jelez a térkép és valószínűleg szóró is van... Történt ugyanis, hogy egyszer csak amikor gyanútlanul sétálunk  a bokáig süppedő sáros ösvényen megmozdult az út mellet egy bokor. Először azt hittem valami termetes gyík lehet, ami odébb ugrott, mert megijedt tőlünk, de hirtelen egy nyúlszerű barna állatka ugrott ki belőle... Még ekkor sem pánikoltam, mert azt hittem tényleg csak egy nyuszi, csak az lett furcsa, hogy olyan mintha csíkos lenne a háta... Majd hallottunk egy mérges röfögést a közeli bozótból és az uram egyből összerakta, hogy rossz társaságba keveredtünk. Megragadta a kezem és mondta, hogy most nagyon gyorsan menjünk innen mert bár ő nem látja, de ez vaddisznó. Ahogy ezt kimondta én már láttam is anyut a bozótos túloldalán. Az egész nagyjából egy vagy két perc alatt zajlódhatott le, de előttem ennyi idő alatt is elég sok filmkocka lepergett abból a képzeletbeli filmből.

A "kis kalandunkat" kiheverve az út hátralévő részét már jelzett úton tettük meg, folyton a hátunk mögé tekintgetve és a neszeket hallgatva... Hálisten azonban nem volt "szerencsék" több vadállattal találkozni az út folyamán... 

A Lencsés nyeregnél a zöld jelzésre tértünk rá, és a Lencsés forrás irányában ereszkedtünk vissza a Hármori tó partjára.

Bükk forrásai igazolópont - Lencsés forrás

A tóhoz leérve pedig már nem volt más dolgunk, mint az aszfalt úton visszasétálni az autóhoz, amit az őskohónál hagytunk.

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: nagyjából 3 óra volt kényelmes kiránduló templóban nem sietve, egy esős kényszerpihenőt beiktatva.
A túra hossza: 7 km
Szintemelkedés: kb 300 méter

Azt hiszem egy életre megtanultam a leckét a vaddisznócsemetékről, a tavaszról, és a vadlesekről... Sosem találkoztunk még mozgó vaddisznóval, így nem kis riadalmat keltett bennünk ez az incidens, de szerencsére minden jól alaklult, és meg tudtam írni ezt a posztot. :D