Bánkút - Csipkés-kút - Nagymező körtúra | Túra Tár

Egy nem túl télies februári délutánon mentünk ki Bánkútra, hogy tegyünk egy kis körtúrát Csipkés kút és Nagy-mező érintésével. Az idő csodás volt, melegen sütött a nap, sokkal inkább mondanám tavaszinak, mint télinek... Két bükk barlangjai kódot is begyűjthettünk, na meg hosszú kihagyás után sikerült újra "eltévednünk" kétszer is.

Bánkútról a Fehér Sas Panzió elől indultunk el a sárga-piros jelzést követve Csipkés-kút irányába. Az út eleinte emelkedett, aztán kicsit szem elől vesztettük a jelzéseket a nagy a fakitermelésnek hála, aminek köszönhetően ráadásul jó nagy sár is volt...

A kezdeti emelkedő után viszont hamar ereszkedni kezdtünk, és az első megállónk a Csipkés kúti víznyelőbarlang volt, közvetlenül az ösvény mellett bal oldalon. A barlang 24 m mély és 32 m hosszú egy nagy szakadékdolina meredek sziklafalának alján.

Bükk barlangjai igazolópont - Csipkés-kúti víznyelőbarlang

A barlangtól továbbra is a piros-sárga jelzésen ereszkedtünk tovább Csipkés kút irányába, majd Csipkés-kutat elhagyva a piros jelzésre tértünk rá Jávorkút irányába.

Az első "eltévedésünk" ezen a piros szakaszon volt, ahol egy részen annyira elbeszéltük az időt, hogy a jelzésekkel nem foglalkozva csak érzésből mentünk a széles erdészeti úton... Igen ám csak a piros jelzés egy keskeny ösvényen elkanyarodott jobbra, amit mi nem vettünk észre. Nagyjából kétszáz méter elteltével vettük realizáltuk a baikt, és sűrű szitkozódások közepette kerestük vajon hol térhettünk le a jelzésről.

A piros jelzésről a kékre tértünk át, ahol szinten rossz irányba indultunk először, de ezt pár méter után korrigáltuk, miután észrevettük, hogy nem csak kék, hanem piros-kék jelzéseket látunk a fákon.

A kék jelzésről a beton útra kiérve következett a második nagyobb ezúttal tényleg eltévedésnek nevezhető bakink. Meg voltunk ugyanis kicsit zavarodva, hogy a hármas kereszteződésben a fa esőbeállótól melyik irányba is kellene mennünk. Mivel zöld jelzést kerestünk és nem kéket. Természetesen rosszat választottunk a turista jelzések új színének köszönhetően... Mobilnet ugyanis nem volt, a térképünkön pedig még a régi jelzések díszelegtek. Vagyis a zöld sáv a kék kereszt helyet, amire a Hollóstetőre vezető sárga jelzés kereszteződésénél sikerült rájönnünk... Ahol ez a kis kiírás fogadott minket. :D Ismét jött a szitkozódás, és a "Már megint sötétben fogunk botorkálni a hideg erdőben! Hát még nagyon messze vagyunk Bánkúttól! Hol van még Nagy-mező? Már megint átvertél nem lehet 10 km ez a túra!" típusú mondatok az uramtól.

Végül szapora léptekkel egész hamar elértük Nagy-Mezőt, de végig a biztos erdészeti utat követtük a kék jelzés helyett. Nagymezőre érve én már teljesen megnyugodtam, hogy a naplementét a Fehér Sasból fogom nézni egy jó forrócsoki és valami finom vacsora társaságában.

Útközben majdnem elmentünk a második barlanag mellett annyira igyekeztem a naplementéhez... A Diabáz barlang is viszonylag könnyen megtalálható, szinte közvetlenül az ösvény mellett volt jobb kézre. Számtalanszor jártunk már erre, de eddig sosem tűnt fel, hogy itt van... Fokozottan védett, hazánk 7. a hegység 4. legmélyebb barlangja. Inaktív részeit látványos, színgazdag, változó formájú és méretű cseppkövek, lefolyások, zászlók díszítik.

Bükk barlnagjai igazolópont - Diabáz barlang

Jobban nem is időzíthettünk volna, szinte pontosan akkorra érkeztünk meg a turistaházba, amikor színesedni kezdett az égbolt. Így a világ legfinomabb forrócsokija és egy kiadós adag juhtúrós sztrapacska mellett élvezhettük ki a mesés színekben pompázó égbolt látványát.