Idén a házassági évfordulónkat Mátraszentimrén töltöttük. Amikor karácsonyra wellness utalványt kaptunk számomra egy percig sem volt kétséges, hogy erre a májusi hétvégére fogjuk felhasználni. Azért imádom ezt a időszakot, mert május közepén már elég meleg van egy kis kinti medencézéshez és napozáshoz is ha szerencsénk van, túrázásra pedig egyenesen kiváló szokott lenni ilyenkor az idő. Nem volt ez másképp most sem szerencsére, így jól ki tudtuk használni az egész hétvégét, és túráztunk is, pihentünk is, és még egy kis konditermi edzés is belefért a programba.
Péntek délután miután megérkeztünk már csak vacsira és egy kis wellnessezésre volt időnk, viszont szombaton egy torna és wellnessezés után, még vacsora előtt elmentünk egy kis rapid túrára Galyatetőre. Kicsit elkényelmeskedtük a napot, (de hát ilyen is kell... elvégre pihenni mentünk) ezért csak egy 1,5 órás kis séta fért bele a napba. A Galyatetői kilátóban kezdtünk, ahonnan csodás panoráma tárult a szemünk elé a környező tájra. Innen indultunk tovább a fákkal sűrűn benőtt, kellemes árnyékot adó erdőben Galyavárra. Majd még egy kicsit tovább mentünk egy természetes kilátópontra, ahol mesés látvány fogadott minket. Galyavárnál viszont ne keressetek várat, mindössze pár nagyobb kő jelzi, hogy itt egykoron vár állhatott....
A megtett táv 2,5-3 km volt, és körülbelül 1,5 óra, de kellemesen elfáradtunk benne és igazán jólesett utána a finom vacsora.
A megtett táv 2,5-3 km volt, és körülbelül 1,5 óra, de kellemesen elfáradtunk benne és igazán jólesett utána a finom vacsora.
A vacsora után ilyen szép naplementében volt részünk a teraszon. Akkor még nem is sejtettük, hogy a szemközti magaslat, amiben épp gyönyörködünk pont a másnapi úticélunk.
Vasárnap a fő célpontunk Ágasvár volt, ezért a kiadós reggeli után Mátrakeresztesre autóztunk, és az Óvár vendéglő melletti parkolóban álltunk meg. Innen előbb tettünk egy kis kitérőt az alsó és felső vízeséshez, valamint a Vidróczki barlanghoz, megkerestünk két geoládát, és elégedetten kezdtünk neki az aznapi fő úticélunk meghódításhoz.
A vendélglőtől a piros jelzésen elindultunk el Ágasvár felé, majd a nehezebb utat választva a zöld körön folytattuk az utunkat, ami jóval meredekebb, viszont több helyen is szép kilátás nyílik az ösvényről a tájra.
A zöld körről a zöld sávra tértünk rá, majd az Ágasvári turistaháznál megpihentünk kicsit, és ettünk egy finom levest, amivel pótoltuk az elhasznált energiát. Nem éppen volt diétásnak nevezhető, de szükség volt a kalóriára, mert a turistaháztól Ágasvárra elég meredek szuszogós út vezet fel, ami nem éppen esett jól. A kilátás azonban ami a célban várt minket kárpótolt mindenért.
Egy kellemes kis pihenő után tovább haladtunk a kék háromszögön és csak Szamár-kőnél fordultunk rá a kéktúra jelzésére, amin a turistaházhoz tértünk vissza. Ezen az úton szembesültünk vele, hogy a szállodából ezt a hegytetőt lehet látni, és szombat este tulajdonképpen ebben gyönyörködtünk. A tursitaháztól lefelé már a piros kereszt, majd a piros sáv jelzésen sétáltunk le az autóhoz, ami egy jóval kedvesebb kis út patakkal, és sok-sok fával szegélyezve, mint amin felfelé mentünk.
- a túra időtartama: körülbelül 5-6 óra volt, délelőtt 10 körül indultunk és fél 4 körül értünk vissza az autóhoz.
- a túra hossza: körülbelül 10 km volt
Jártatok már Ágasváron, vagy Galyavárnál?
Gyönyörűek ezek a képek. *-*
VálaszTörlés