Óbükki Ökotúra - Remetekör

Rég volt már terítéken teljesítménytúra, sajnos az utóbbi időben valahogy mindig úgy jöttek össze a dolgok, hogy a márciusi Népek tavasza óta nem tudtam egyen sem részt venni. Múlt szombaton viszont végre úgy alakult, hogy jó volt az időpont, így hármasban  neki vágtunk az Óbükki ökotúra 30 km-es távjának.




Sose jártam még az Óbükkben, vagyis a Heves-Borsodi dombságon, de Jocónak köszönhetően rengeteg szép képet láttam már róla, így izgatottan vártam már a túrát, hogy felfedezhessem ezt a mesés tájat. Ugyan dombságnak nevezik, de több 500 méter feletti "csúccsal" is rendelkezik. A mi körtúránk sajnos ezeket nem érintette, de így is pazar kilátásokban és fantasztikus élményekben volt részünk az egész napos túrázás alatt.

A túrát A Jövő Borsodnádasdjáért Egyesület szervezte, így Borsodnádasdon, a közösségi házban volt a versenyközpont, innen indultunk el a nem kevesebb, mint 30 km hosszú, és több, mint 900 méter szintet tartogató túránkra. Annak ellenére, hogy "csak" egy dombságról van szó úgy érzem kijelenthetjük, hogy elég tekintélyes szám a majdnem 1000 méteres szint.

Mivel Borsodnádasd nincs éppen közel Miskolchoz és mi nem szerettünk volna túl korán kelni, így a 7 órai indulásban állapodtunk meg, és kicsivel fél 9 után érkeztünk a helyszínre, hogy kis felfrissülés után 9-kor neki is vágjunk a teljesítménytúránknak. A túrához igazán igényesen és aprólékosan kidolgozott igazolófüzetet kaptunk szuper térképpel és túraleírással, valamint részletes bemutatóval a településről, a környékről, de még az itteni hagyományokról is. Szerencsére tapasztalt idegenvezetőnk volt Jocó személyében, aki akár csukott szemmel is végig tudott volna menni az útvonalon, így nekünk lányoknak, csak követnünk kellett az utasításait mikor merre menjünk az ösvények rengetegében. 


A közösségi háztól indulva a Máté hegyi adótornyot vettük célba, ami egyben az első igazolópont is volt a túrán. Hamar kiértünk a civilizációból, és pár perc elteltével már a fákkal szegélyezett salakos úton koptattuk a bakancsainkat a dombtetőre felkígyózó ösvényen.





A második ellenőrző pontot a dombról egy meredek lejtőn leereszkedve az erdő közepén találtuk egy hatalmas Bükkfánál, ahol szerintem kivétel nélkül mindenki megállt pár képet készíteni az óriási fáról. Innen egy viszonylag meredekebb emelkedőn kellett újra felkaptatnunk, hogy elérjük a bércet és a Balatoni-tetőt. 












A Dúdolástetőn pecsételős ellenőrzőpont és frissítő fogadott minket, müzliszelettel és vízzel tankolhattuk fel magunkat, hogy újult energiával folytathassuk a még ránk váró 23 kilométert. A tetőről még Bélkő sziklái is felsejlettek de csak halványan, mert már igencsak lógott az eső lába, amit nagyon reméltünk, hogy megúszunk a nap folyamán. Mit ne mondjak ez sajnos nem jött össze.


Bélkő sziklái a távolban











A negyedik ellenőrző pont környékén, a Szilakszó völgyben már előkerültek az esőkabátok is az időközben eleredő, de szerencsére csak csepergő eső miatt. Viszont így is csodás kilátásokban volt részünk, ahogy az itt-ott már megjelenő színes fák kezdték ősziesre festeni a doboldalakat. 




A közel két kilométeres ereszkedés után visszaérve Borsodnádasra az Alsó-tónál találtuk a következő szintén pecsétes, frissítő és ellenőrzőpontot. Itt zsíros és lekváros kenyérrel, valamint üdítővel várták a megfáradt túrázókat. Mi is feltankoltunk újra energiával, szerintem életemben nem esett még ilyen jól lekváros kenyér, de talán még lilahagymás zsíros sem... A hosszabb pihenő után pedig nekivágtunk a túra hátralévő már kevesebb, mint kétharmadának. 







Fehér kőre érve az eső kezdett egyre jobban esni, így mi lányok még az eső nadrágot is elővettük. Innen már nem sok lett volna hátra ha a 20 km-es távon indulunk, így kicsit gondolkodóba estünk nem kellene-e inkább rövidíteni és csak a 20 km-t teljesíteni. Az időjárás elég ramaty volt, eső, szél és köd fűszerezte a túrát, így igencsak elgondolkodtató volt a  még hátralévő 3 órás esős erdei séta...










A gerincen végigsétálva ereszkedtünk le a 25-ös főútig, amin átkelve legelésző bocik mellett kapaszkodtunk fel a sárban dagonyázva  a dobtetőre. Itt kellett döntetnünk megfutamodunk-e a +10 km elől, vagy hősiesen végigtoljuk amit bevállaltunk, itt ágazott el ugyanis a két táv útvonala. Pár percnyi tanakodás és várható időjárás latolgatás után végül úgy döntöttünk egy kis eső és sár nem állhat az utunkba, így folytattuk a megkezdett túrát a Hadi út irányába.




A 6. ellenőrzőponton már úgy várt minket az ellenőr, mint a messiást, mert mi voltunk a táv utolsó kósza bárányai. Bevallom őszintén én arra számítottam már ott sem lesz, mert megunja az esőben álldogálást. De igazán kedves volt és becsülettel kivárta, hogy mi is odaérjünk, és csak ezután suhant tova a motorjával, és még a tartalék esőkabátját is felajánlotta nekünk a túra hátralévő részére.


A Remete völgyben kapaszkodunk fel újra a bérc tetejére, itt találjuk a 7. ellenőrző pont kódját, és ez már az utolsó előtti komolyabb emelkedőnk, aminek igencsak örülünk. Mire felérünk a bérc tetejére a Kis Remete elágazóig a 8. ellenőrzőponthoz az eső is elállt, és továbbhaladva misztikusan vonuló ködfelhőbe burkolózott tájat csodálhatunk meg.







A 9. ellenőrzőpontnál a Körtvölgye forrásnál szintén messiásként üdvözöltek minket, hogy végre megérkeztek az utolsó versenyzők is... A forrásból feltöltöttük a kulacsokat, elmajszoltunk egy almát és robogtunk is tovább a Borsodnádasd felett magasodó kettős kereszt irányába. Innen már szinte egyesével számoltuk vissza a hátralévő kilométereket, és alig vártuk, hogy túl legyünk az utolsó emelkedőn is.







A dombtetőn lévő kereszthez felérve megcsodáltuk a 360 fokos panorámát, felírtuk az utolsó kódot, és suhantunk is a közösségi ház irányába, hogy átvegyük a száraz cipőnket és ruháinkat, na meg a teljesítésért járó oklevelet és kitűzőt.





Végül 8 óra és 40 perc alatt célba is értünk, így sikerült a 9 órás szintidőn belül maradni. Én olyan 8 órás teljesítésre számítottam, de az eső, a lejtőkön előjövő elég intenzív térdfájásom és a hosszú táv azért jócskán kivett a sebességünkből és leginkább az én erőmből.



A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: Nagyjából kényelemesnek mondható, vállalható tempóban lett 8 óra 40 perc
A túra hossza: 31 km
Szintemelkedés: 900-1000 méter

Óbükki Ökotúra - Remete kör
Közösségi Ház és Könyvtár → Máté-hegy → Vásárosok-úti-völgy → Balatoni-tető → Dúbolás-tető → Bogdány → Cseres-bérc → Szilakszó-völgy → Bató-dűlő → Alsó-tó → Fehér-kő → Lapuhas-völgy → Szőlő-bérc-tető → ”Hadiút” → Kört-völgye → Remete-völgy → Kis Remete → Körtvölgyei-forrás → Árkos-völgy → Kettős kereszt → Közösségi Ház és Könyvtár
táv: 31 km / szint: 929 m / szintidő: 9ó



Jocó relieve videója a túránkról:


Relive 'V. Óbükki túra ⛰️ 🏞️ 🌳🍃🍂🍁🥾🎒🧭'

Mindent összevetve szuper kis túra volt az eső ellenére is, új tájakat ismerhettünk meg, legalábbis Enikő és én... Sose gondoltam volna, hogy egy dombság is lehet ennyire izgalmas, változatos és varázslatos. Egy percig sem bántuk, hogy a rossz idő ellenére elindultunk, mert feledhetetlen élményeket szereztünk ezen a mesés tájon. A túra nagyrészt jelöletlen turista utakon vezetett, így biztos kihívást jelentett volna, ha nekünk kell figyelni mikor merre kell tartani és nem ilyen magas szintű helyismerettel rendelkező kalauzunk van. :) 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel, a #keménymag-gal, valamint a Béres-Péceli Tátra túra teammel tett külföldi és belföldi utazásainkról, túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->