Húsvét szombatján ismét felkerekedett "kis" társaságunk, és ezúttal a Szlovák Paradicsom mesés tájaiba vetettük bele magunkat. Cingov parkolójából fél 9 körül indult útnak a nem kevesebb, mint 17 fős társaság a Tamásfalvi-kilátó, a Hernád-áttörés és a Kolostor szakadék meghódítására. Igen vadregényes túrát választottunk, amiben megtalálható minden izgalom, amivel a Szlovák Paradicsomban találkozhatunk: létrás szakadék, tálcás szurdokvölgy, és mesés panoráma.
A nemzeti parki belépő megfizetése után a sárga jelzésen indultunk el a parkolóból a Tamásfalvi kilátó irányába. Na jó igazából először nagyon csúnyán benéztük a dolgot, és rossz irányba tartottunk a kék jelzésen, de ettől nagyvonalúan tekintsük el, mert kb 5 perc alatt rájöttünk a tévedésre és orvosoltuk is a problémát.
Az utunk először egy elhagyatott épületekkel teli tisztáson vezetett át, régen többek között iskolás táborokat is rendeztek itt a kempingben, most viszont csak lepukkant üres faházakat találtunk. A tisztást elhagyva sűrű fenyőerdő ösvényén haladtunk tovább a mérsékelt emelkedőn felfelé, és nagyjából egy óra alatt értük el a mesés panorámájú, ikonikus Tamásfalvi kilátót.
Ha szerencsénk van, és kegyes hozzánk az időjárás, akkor a Magas Tátra lélegzetelállító látványában lehet részünk, ahogy méltóságteljesen terül el észak felé a horizonton. Hála Fortunának szuper időt fogtunk ki aznap és gyönyörködhettünk a hófödte a hegycsúcsokban.
Szakszerű biztosítás mellett készülnek a képek a szikla peremén... Attila fotózta a portfóliókat rólunk a sziklaperem túloldalán üldögélve.
 |
| Fotó: Béres Attila |
 |
| Fotó: Kláben Attila |
A kilátónál természetesen elkészültek a kötelező szikla peremén üldögélős, láblógatós képek, ide is feljutottunk háttérben a Magas Tátra csoportkép, és a kellemes kis pihenő után indultunk tovább a zöld jelzést követve a Hernád-áttörés irányába.
A völgybe érve a kék jelzést követve jött a túra egyik legizgalmasabb része, egyes szakaszokon ugyanis különféle kisebb-nagyobb stabil és kevésbé stabil, mondhatni inkább instabil fém hidakon és a merőleges sziklafal oldalába erősített fém tálcákon egyensúlyozva haladtunk a Hernád partján. A tériszonyosoknak talán kicsit félelmetesek lehetnek ezek a mászást segítő segédeszközök, de szerintem egyáltalán nem vészesek. Mindaddig amíg nem jön szembe rajtuk valaki... Na akkor már kicsit para dolog, mert nem egyszerű kikerülni egymást a szűk tálcákon egyensúlyozva. Nekem volt szerencsém egy hölgyhöz, aki nem volt képes 3 tálcát hátrébb lépni, hogy visszakerüljön a folyópartra, és ne kelljen egymást kerülgetnünk. Ott kicsit azért én is izgultam, de szerencsére probléma nélkül megoldottuk a szituációt és folytathattuk is a túrát.
Mindenki komoly munkában van éppen...
 |
| fotó: Péceli Tamás |
A tálcás részek nagyjából felét leküzdve a Lénárfalvi vízi malomnál terveztük az újabb pihenőt, és egy jó hideg korsó sör legurítását a büfében. Nagy meglepetésünkre azonban a vendéglátóegység zárva volt, így meg kellett elégednünk a szörppel és a szendviccsel, meg némi napfürdőzéssel a padon üldögélve.
A csalódottságot (de szomjúságot sajnos nem) leküzdve kerekedtünk fel újra, hogy folytassuk a túrát a Hernád kanyargós völgyében a kék jelzésen. Volt még előttünk pár tálcás rész a Szakadékhoz érkezés előtt, ezt a félősebb társaink már egyesével számolták vissza, és majdhogynem örömtáncot lejtettek az utolsó függőhídon való áthaladás után.
Túljutva a túra talán oroszlán részén legalábbis ami a tériszonyosokat illeti, a kék jelzésről letérve a sárgán haladtunk tovább a Kolostor-szakadék irányába, ahol ismét újabb izgalmak vártak ránk. Itt tálcák helyett hosszabb-rövidebb létrák segítették a haladásunkat, hogy feljuthassunk a fennsíkra. Nekem sem a tálcákkal, sem a létrákkal nem volt semmi problémám, de a magasságtól félőknek ezek sem estek túl jól.
 |
| Fotó: Béres Attila |
A létrákat és a mesébe illő szurdokvölgyet magunk mögött hagyva szinte egyből meg is érkeztünk a Menedékkő fennsíkra, ahol ismét óriásit kellett csalódnunk, ugyanis a menedékházat sajnos itt is zárva találtuk... Pedig minden reményünk ebbe vetettük a hideg sört és a gőzgombócot, valamint juhtúrós sztrapacskát illetően... Sajnos itt is maradt a már jócskán fogytában lévő saját innivaló készletünk, és az otthonról hozott szendvicsek. Na meg persze a pazar panoráma csodálása, ami azért némiképp kárpótlásként szolgált elszenvedett veszteségünkért.
 |
| Fotó: Péceli Tamás |
A nagyobb pihenő és a csalódottság feldolgozása után indultunk neki a hátra lévő utolsó szakasznak, ami a kék jelzésen vezetett vissza az Ördög-gerincen a Nemzeti park bejáratához. A fennsíkról elindulva eleinte újabb emelkedő szakaszt kellett leküzdenünk, majd jött a térdet kicsit sem kímélő meredek lejtő a sűrű fenyőerdőben.
Útközben megcsodálhattuk alulról is a Tamásfalvi kilátót, ami innen is egész elképesztő látványt nyújt, ahogy több száz méterrel magasodik a fejünk fölé.
A túra számszaki adatai:
A túra időtartama: kb 7,5 órát vett igénybe nekünk (3 nagyobb pihenővel)
A túra hossza: kb 15 km
Szintkülönbség: 700 m fel, ugyanannyi le
Ha tehetitek mindenképpen látogassatok el a Szlovák Paradicsomba, mert csudajó helyeket fedezhettek fel, nekem nagy kedvencem a Tamásfalvi kilátó, és a menedékkő fennsík, mert mind a két helyről mesés kilátás nyílik a Magas Tátra vonaltára. Bátran ajánlom ezt a kört akár kezdő túrázóknak is, átlagos erőnléttel, mert kényelmes, nem sietős tempóban tényleg egyszerűen teljesíthető. Megtalálható benne minden izgalom, ami a Szlovák Paradicsomban elérhető, hidak, tálcák, létrák, kilátás a Tátrára... Egyszóval tényleg nagyon kalandos túrában lehet része az embernek, ha ezt az útvonalat választja. De ha egy ettől még hosszabb kiadósabb és talán még látványosabb túrára vágytok, akkor olvassátok el ezt a posztot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése