Prágai ősz


Ősszel volt alkalmam másodjára is meglátogatni Prágát, a cseh fővárost. Kolléganőkkel buszos kirándulás keretében érkeztünk a száztornyú városba és 1 + fél napot valamint egy szűk délutánt-estét töltöttünk el itt. Rá kellett jönnöm az út alatt, hogy ez a buszos kirándulósdi sajnos nem az én műfajom... Nem volt elég időm nézelődni, fotózni, megkeresni egy-egy témára a legjobb perspektívát, ott és annyit időzni, amennyit nekem tartja kedvem... Mindenből tanul az ember, ebből útból én azt tanultam, hogy egy jó ideig biztos nem veszek részt ilyenen. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy ez olyan helyen történt, ahol már voltam korábban, így csak kicsit bosszankodtam, nem nagyon. :D


Szombat este érkeztünk a városba, és a Vencel tértől nem messze tett le minket a busz egy jó nagy parkolóban. Az aznapi program már csak egy kis séta volt a sötétedő belvárosban érintve a Vencel teret, a főteret, a lőportornyot, és a színház környékét. A nap zárásaként egy alagsori kis étteremben egy jó korsó sör és egy meleg káposztaleves mellett pihentük ki a hosszú utazás fáradalmait és elmélkedtünk az élet nagy dolgairól.





Vasárnap hosszú nap várt ránk, egész reggeltől estig róttuk az utcákat, és a nevezetességek felfedezésében egy Prágában élő magyar fiatalember volt a segítségünkre, aki érdekes történetekkel fűszerezve mesélt nekünk a cseh történelemről. A Strahovi-kolostornál kezdődött a napunk, aminek szőlővel beültetett teraszáról mesés kilátás nyílik az egész városra. Sajnos elég ködpárás, (de legalább szikrázó napsütéses) időnk volt, így nem volt valami tiszta az ég, ami kicsit elvett a panoráma szépségéből, de így is mesés volt az elénk táruló kép.









A kolostortól a Lorettát útba ejtve haladtunk a prágai vár felé, ahol nem kis tömeg gyűlt össze aznap. A sok turista nem igazán tetszett (mondjuk kinek szokott...?!), de a hosszú hétvége sok magyart csábított ide, és lépten-nyomon magyar szóba botlottunk. A rengeteg ember kicsit elvett  a hely varázsából, de ez sajnos elkerülhetetlen, ha hétvégén kirándul az ember...








A prágai vár lélegzetelállító, és ingyen látogatható, ha az ember nem akar bemenni a templomokba, kiállításokra vagy az arany utcácskára, a kapunál azonban át kell esni egy detektorozáson és motozáson is. Mi olyan belépőt vettünk, amiben a katedrális, a Szent György bazilika és az arany utcácska látogatása volt benne. A Katedrálisnál elég nagy sor volt, de viszonylag gyorsan haladt. A mosdós sor viszont kevésbé... Arra a rengeteg turistára, aki ide látogat nagyon alul méretezték a mosdók számát, 20 percet, ha nem többet álltunk sorba, mire bejutottunk... Ennyit a katedrálisnál sem kellett várakoznunk. :D A katedrális tényleg gyönyörű, óriási belülről is, nem csak kívülről és csodásak a színes rózsaablakok, a szobrok és a festmények is.









A Szent György bazilika szintén nagyon szép  a maga román stílusában, sokkal egyszerűbb, letisztultabb,  barátságosabb hatást kelt, és számomra sokkal megnyugtatóbb is volt. Az arany utcácskában óriási tömeg volt, a kis épületek szűk lépcsőfordulóiban és keskeny folyosóin nem volt egyszerű kerülgetni a türelmetlen embereket, de egyszer érdemes megnézni. Van itt minden játékbolttól kezdve, a kínzókamrán és fegyver kiállításon át, egészen a kozmetikumokig... Az utcában egymás mellett sorakozó kis házikók pedig igazán bájosak.






A vár alsó kapuján kilépve Prága mesés panorámája tárul a szemünk elé a nagy teraszról. Amit viszont nem volt időnk élvezni, mert sietni kellett tovább... Ez nagyon nagy szívfájdalmam volt, bosszankodtam is magamban rendesen. És itt döntöttem el végérvényesen, hogy többet ilyen buszos utazásra nem megyek. :D A vár kapuján kilépve a terasznál kezdődő széles lépcsősoron indultunk le a Károly híd irányába. Az alábbi képet szitkozódások közepette lőttem el nagy gyorsan egy a lépcsősoron lévő kávézó udvarára gyorsan kilépve, de ez meg sem közelíti a terasz mesés kilátását. A lépcsőn leérve a Károly híd felé vettük az irányt majd a Moldva túlpartjára átérve a főtérre sétáltunk el.







A főtéren meghallgattuk, na meg néztük az Orloj harangjátékát, majd a csoport egyik része hajókázásra indult nekünk pedig szabad program következett, amit a belvárosban való sétálgatással töltöttünk. Céltalanul bolyongtunk a szűk utcákban a csodás épületekben gyönyörködve. Akinek kedve támad fotózkodhat élő szobrokkal, vagy akár lovaskocsin is bejárhatja a belvárost.




















Még ha viszonylag hideg és szeles idő is volt én nem tudtam kihagyni a prágai fagyi specialitást, a kürtőskalács tölcsérbe töltött csavaros vanília fagyit eper darabokkal és nutellával. Az estét pedig a leghíresebb és legrégibb sörözőben az U flekuban zártuk egy jó kis barna sör társaságában.



Vasárnap már csak egy fél napunk maradt a városban, amit mi főként a zsidó negyedben töltöttünk el, megnéztük a zsinagógát és a zsidó temetőt is, Mivel kicsit félresiklott a kommunikáció kicsit sietősre sikerült ez a programunk, de összességében nem volt rossz. Mivel négy éve a zsidó temetőt kihagytuk, ezért örültem, hogy most belefért a programba. Kettő körül találkoztunk a busznál és indultunk el hosszú-hosszú utunkra hazafelé...















Ha ettől részletesebb posztra vágytok Prágáról, akkor nézzétek meg az előző Prágai utunkról készült posztot, abban még több kép és infó van a városról.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel, a #keménymag-gal, valamint a Béres-Péceli Tátra túra teammel tett külföldi és belföldi utazásainkról, túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->