Koscielisko völgytúra / Mylna Jaskinia

A szeptemberünk elég mozgalmasra és kicsit fárasztóra sikerült, de ezt egy percig sem bánom, mert úgy szép az élet ha zajlik tartja a közmondás, pihenni ráérek majd később is... És hogy miért volt mozgalmas? Az elmúlt hónapban ugyanis három alkalommal volt szerencsém a Magas Tátrában túrázni, és ebből az egyik (természetesen nem véletlenül) a 30. születésnapomra esett. Jobb ünneplést el sem tudtam volna képzelni erre a szép kerek évfordulóra, mint egy szuper hétvége a barátaimmal ezen a csodás helyen. A szállásunk Koscieliskoban volt, a völgy bejáratától pár száz méterre, így a szombati túránk nem is vezethetett máshova, mint az Ornak menedékházhoz. 



Az időjárás sajnos kicsit megviccelt minket, mert szombaton délelőtt úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, biztos a húszas éveim elmúlását siratta ő is. Kora délutánra viszont szerencsére normalizálódtak a körülmények, így 3 óra körül tudtuk megváltani a belépőjegyünket a völgy bejáratánál és elindulni túrázni. Az Ornak menedékházhoz végig egy széles murvás úton vezet a zöld turistajelzés, amit el sem lehet rontani, ha az ember nem szeretne kalandos kitérőket tenni, amivel színesítheti az egyébként nem sok kihívással járó, de természetesen meseszép útvonalat. Nálunk több alternatíva is szerepelt a listán a túra tervezése során, Karkkói szurdok, Sárkány-gödör, és különböző barlangok, de a késői indulás és az idő szűkössége miatt végül csak egy kitérő fért bele az útvonalba, ami nem más volt, mint Útvesztő-barlang (Mylna Jaskinia).


A völgyben sétálva láthattuk azt is, ahogy a juhászok estére beterelik a bárányokat a karámjukba. Igen az a rengeteg bárány mind befért, abba a (szerintem) nem túl nagy karámba... 





A bárányshow és a karám közelében lévő bódéból vásárolt meleg juhsajt elfogyasztása után folytattuk a sétát a völgyben. A zöld jelzésű turistaút végig hatalmas hegyekkel szegélyezve vezet a lustán kanyargó Kościeliskoi-patak mellett. Ahogy haladunk egyre beljebb a völgyben úgy kerülnek a fenyővel sűrűn benőtt hegyoldalak és az égbe törő, néhol már havas hegycsúcsok is egyre közelebb hozzánk.














Nagyjából egy órányi sétára a völgy bejáratától, ahol már egész közel érezhetjük magunkhoz a természetet, és egyre sűrűbb erdő vesz körül minket, jobbra találjuk a barlangokhoz vezető piros és fekete jelzésű útelágazást. Itt vált ketté a kis csapatunk, ugyanis a barlangtúrát már csak hárman vállaltuk be a társaságból, a többiek inkább a menedékház melegét és a forró húslevet választották. A felfelé vezető út első szakasza elég meredek, láncokkal biztosított, ami engem majdnem el is rémisztett, szóval tanakodtunk kicsit vajon kell-e ez nekünk, és biztonságos-e. De mivel többen is mentek felfelé és jöttek lefelé is, így elindultunk mi is. Gondoltuk mi baj történhet, ha más megcsinálja nekünk is menni fog... Szerencsére mindössze pár métert kell így megtenni felfelé, utána romantikusan kanyargó lépcsős köves út vezet pazar kilátással fűszerezve egészen a barlangokig.




Végig a piros jelzést követtük, ahogy haladtunk felfelé és útközben benéztünk a Jaskinia Obłazkowa, vagyis kitérő gödör névre hallgató barlangba is, majd attól nem messze találtuk meg a Útvesztő-barlang (Jaskinia Mylna) bejáratát. Itt tábla jelzi, hogy a barlang egyirányú (és nagyon hosszú), szóval jól gondolja meg az ember, hogy be akar-e menni, mert ha belevágott nincs visszaút. Az utazás előtt kicsit utánaolvastam a barlangoknak, és be kell valljam a képek alapján, amiket találtam kicsit azért tartottam tőle, hogy jó ötlet-e kipróbálni ezt a barlangászkodást. Mindenesetre fel voltunk szerelkezve fejlámpával, elemlámpával és esőkabáttal, így ismét arra jutottunk, hogy nagy bajunk csak nem eshet. A leírások alapján különösebb képzettségre nincs szükség a túrához, mindössze arra figyelmeztetnek mindenhol, hogy világító eszköz mindenképpen legyen nálunk, mert értelemszerűen a hegy belsejében sötét van.





A barlang eleinte elhiteti velünk, hogy kedves, tágas és nem túl nagy... Csodálkoztunk is, hogy vajon miért olyan koszosak az emberek akik innen jöttek lefelé... Néhány méter megtétele és a csodás kilátásban gyönyörködés után viszont rájöttünk miért is kapta az útvesztő nevet. Az első meglepetés akkor ért, amikor egy olyan alacsony réshez érkeztünk, ahol jóformán csak hason csúszva, de legalábbis négykézláb majdnem fekve lehetett csak átjutni. Amikor ezt megláttuk elég erőteljesen elgondolkoztunk rajta, hogy megfutamodunk, és inkább visszasétáljunk a völgybe. De a csapatszellem és az önfejűség (na meg az előttünk haladók) arra sarkalltak minket, hogy legyünk bevállalósak, és csináljuk meg. Így miután megszavaztuk, hogy visszafordulunk teljesen logikusan mégis belevágtunk a kalandba.







Szerencsére a hason kúszós rész nem volt túl hosszú, mindössze 1-2 méter. Igazából pont annyi, hogy el tudja riasztani az embert, ha nem túl határozott. Leguggolva ugyanis pont nem látszik a szakasz vége, és azt hihetjük, hogy végig így kell majd haladnunk. Ezután már inkább csak maximum olyan részek következtek, ahol guggolva törpe járásban lehetett közlekedni, de hason csúszásra nem volt szükség. A barlang neve tényleg találó, ugyanis nagyon figyelni kell merre megyünk, nehogy eltévedjünk. Több alakalommal is előfordult, hogy keresnünk kellett az elágazásban merre van felfestve a piros jelzés. A legfélelmetesebb rész azt hiszem az volt, ahol egy nagy szakadék mellett láncban kapaszkodva kell végigsétálni. Én itt elő se mertem venni a telefonom, hogy akárcsak egy képet is készítsek...

 the_prospect_of_shadows

Nem tudom mennyi ideig tartózkodhattunk a hegy belsejében, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt amíg bent voltunk, és alig vártam hogy kiérjünk. Nem volt bennem rossz érzés, de a tudat, hogy nem vagyok vele tisztában, hogy meddig tart még a sötétség kicsit frusztrált. Megnyugtató volt azonban, hogy voltak előttünk és utánunk is más turisták, így nem aggódtunk afelől, hogy bajunk lesz. Nagyon örülök, hogy végül nem futamodtunk meg, mert klassz élmény volt így végigjárni egy barlangot és mindhármunkat különösen nagy elégedettséggel töltött el hogy megcsináltuk. Annyi biztos, hogy fejlámpa, és vízhatlan ruházat nélkül nem érdemes nekivágni ennek a kalandnak, de ezeken kívül másra, például előképzettségre tényleg nincs szükség. Előnyt jelent továbbá, ha nem túl nagy a táskánk, vagy leginkább mi magunk is kicsik vagyunk. Hátrányos helyzetből indulnak viszont, akik nem szeretik a szűk bezárt helyeket, és a sötétséget... A barlang kijáratánál viszont a völgyre néző mesés panoráma fogad minket, ami maximálisan megkoronázza a kijutás örömének euforikus élményét.





Innen szintén egy kövezett keskeny kis úton juthatunk vissza a völgybe, és valamivel hátrébb bukkanunk ki a zöld úton, mint ahol elindultunk felfelé. Innen már csak körülbelül 30 percnyi séta választ el minket a finom húslevestől, hideg sörtől, vagy a forró teától, és a menedékház kellemes melegétől. 





A túra számszaki adatai:

- a túra időtartama: kb 4,5 óra (a menedékházig kb 1,5 óra alatt tettük meg az utat a zöld jelzésen, plusz 1 óra kitérő volt az útvesztő barlang a piros jelzésen)
- a túra hossza: kb 12 km
- szintemelkedés: kb 250 m


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->