Zöld-tavi menedékház körtúra

A Tengerszem csúcs túra után alig telt el három hét és már indultunk is a következő Tátra túránkra. Ezúttal egy jóval "kedvesebb" kirándulás jellegű túrát iktattunk be sokak nagy kedvencéhez, a Zöld-tavi menedékházhoz, és a Nagy-Fehér tóhoz. 

Útban a Magas-Tátra felé csodás látványban volt részünk, ugyanis a hajnali pára, mint egy meleg paplan ült meg az imrikfalvi víztározó víztükre felett. Attila nem gondolkozott sokáig, nyomban megállította a kisbuszt, hogy alaposabban is szemügyre vehessük a természeti jelenséget. A csodálatos csoportkép elkészülte után pedig robogtunk is tovább szeretett Tátránk felé.

Fél 9 körül csodás napsütéses őszi időben indultunk el a Késmárki-Fehérvíz-völgybe a Biela Voda parkolóból. Eleinte a széles  napsütötte dózer úton vettük a kilométereket, majd az erdős részre beérve a fák hűs árnyékban haladtunk tovább. Utunk szinte végig a csordogáló patak mellett vezetett, többször is keresztezve azt a hangulatos kis fahidakon. Mivel ezúttal nem kellett sietnünk sehova kiélveztük a természet minden apró részletét, a madarak csicsergését, a napsugarakat, a gombákat, a mohaszőnyeget, a páfrányokat... 

Fotó Béres Attila

Fotó Béres Attila

Végig a sárga jelzést követtük egészen a Zöld-tóig, utunk hol sűrű erdőben, hol napsütötte ösvényeken vezetett, néhol pedig különböző méretű köveken egyensúlyozva kellett róni a kilométereket. Ez a nagy köves szerpentin például egyiküknek sem lett a kedvence, mert nagyon kellett figyelni hova lépünk, hogy el ne essünk a saját lábunkban na meg a kövekben. Ezzel nekem az az egy problémám van, hogy ha folyamatosan a lábam elé kell néznem, akkor nem tudom csodálni menet közben ezt meseszép tájat, ami bizony nagy szívfájdalmam. Az alábbi kép pedig tökéletes tanúbizonysága annak, hogy milyen összhang van a csapat tagjai között: mind egyszerre találtuk meg a tökélestes fotótémát a köveken egyensúlyozgatás közben.

Ahogy egyre közeledtünk a tóhoz egyre közelebb kerültek a hatalmas hegycsúcsok is, az ösvény mögött ki-ki kandikáltak és hívogatóan üdvözöltek bennünket. A természet ottjártunkkor sajnos még nem öltötte fel színes őszi ruháját a tiszteletünkre, de azért találtunk már pár sárga, narancs és arany színben játszó fát a sok zöld között.

Fotó Béres Attila

A tóhoz érve a sok-sok turista látványa fogadott minket, akik a menedékház teraszán üldögélve élvezték a megérdemelt pihenést, és a meleg őszi napsütést egy jó étel-ital társaságában. Attilával természetesen első dolgunk volt körbejárni a tavat, és készíteni pár képet más szemszögből is erről a hegycsúcsokkal körülvett mutatós kis tóparti menedékházról, amit nem meglepő módon oly sokan felkeresnek.  

Fotó Béres Attila

A tó partján egész télies körülményekkel is találkozhattunk, ha összefüggő hótakaró nem is, de nagyobbacska hófoltok maradtak még a korábbi havazásból. Én sokkal több hóra számítottam a elmúlt napok képei alapján, de látva a jelenlegi helyzetet igazán indokolatlan volt a túrán kamásli használat, mert se sár se hó nem volt annyi, hogy hasznát vegyem azon kívül, hogy melegített...

Fotó Béres Attila

Fotó Béres Attila

A Tátrai túrák "fő támogatója" természetesen nem más, mint a Tatratea

Fotó Béres Attila

A hosszabbacska tóparti pihenő után pedig mentünk is tovább a Nagy-Fehér tó irányába a piros jelzést követve. Itt várt még ránk egy jelentős fogyni nem akaró emelkedő a hegyoldalban, ami igazán rosszul esett első alkalommal, amikor itt jártam és nem tudtam mi vár rám. Most, hogy tudtam mire számítsak nem ért váratlanul, és nem vettem olyan zokon mint két évvel ezelőtt.

Az ott az út a völgy túlsó oldalán, amin a tóhoz érkeztünk.

A nagy fehér tó előtt elhaladtunk a Háromszög-tó mellett is, ami szerintem igazán hangulatos, és bájos kis tavacska. Itt meg is örökítettük első csajtöbbségű túránk "nem arányait", 5-3-ra nyertek a lányok, amire eddig még nem volt példa az eddigi túrák során.

Fotó Béres Attila

A Nagy-Fehér tónál ismét kacsahad fogadott minket, na meg egy magát tavi-tündérnek képzelő fiatal srác, aki az istenért sem akart tágítani a vízben fekvő nagy szikláról, mintha csak kibérelte volna magának aznapra. Szerintem sokunk fényképalbumában helyet kapott aznap, esküszöm tényleg csak a szárnyak hiányoztak a hátáról, hogy ő legyen a Nagy-Fehér-tó tavitündére.

Fotó Béres Attila

A tótól a kék jelezést követtük vissza a sárga elágazásáig, és meg kellett állapítanom, hogy az út jelentős részéből semmire sem emlékeztem az előző túránkról. Szóval vagy tényleg nagyon megviselt a Zöld tótól vezető emelkedő és iszonyat fáradt lehetettem akkor, vagy szimplán csak nagyon robotpilóta üzemmódban vettem lefelé a kilométereket.

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: kb 8 óra volt, kényelmes kirándulós tempóban, egy kb 1-1,5 órás pihenővel a Zöld-tónál, és kisebb pihenőkkel a többi tónál, és útközben is. A sárga jelzésen kb 3 órát vett igénybe, hogy elérjük a menedékházat, a vissza út szintén nagyjából ennyi volt.
A túra hossza: hivatalosan 16,5 km, de a telefonok ettől többet mértek, 18-20 km körül köszönhetően gondolom a kisebb nagyobb kitérőknek.
Szintemelkedés: kb 700 méter

A túra virtuális videója Jocitól

Relive 'Ch. pri Zelenom 🏔️⛰️🏞️🗺️🧭🎒'

Ismét egy csodás, szerencsére izgalmaktól mentes túrát tudhatunk magunk mögött, ami tökéletesen jólesett, és elegendő volt a három héttel ezelőtti igazán megterhelő Tengerszem-csúcstúra után. Most nem kellett sehova sietni, nem kellett tartani viharoktól, sőt még egy árva felhő sem volt az égen ezen a mesés szeptemberi szombaton, ami nem mellesleg a 31. születésnapom előtt volt egy nappal. Hazudnék ha azt mondanám meg sem fordult a fejemben, hogy milyen jó lenne előszülinapi ajándékként meglepni magam azzal, hogy felmegyek a Fehér-tavi csúcsra is megkoronázni a túrát egy újabb csúcsélménnyel, de ugyanakkor jólesett a mostani nyugodt tempó, és hogy nem kellett rohanni. Mi sem személeti jobban ezt, mint az Attila által készített sok-sok csoportkép, amire egy nagyobb lélegzetvételű túrán nem szokott idő jutni. :D Kicsit hiányzott azért az a WOW élmény, amit az ember egy csúcson/kilátóponton él át, de jelen havaskás körülmények között úgy érzem jobban jártunk, hogy tervben sem volt a csúcshódítás (pedig én titkon azért eljátszottam a gondolattal).

Mindent összegezve, ha egy hosszabb, de nem túl megerőltető, ugyanakkor kellemesen fárasztó túrára vágytok akkor bátran ajánlom ezt a "tavas körtúrát", mert biztos vagyok benne, hogy nem fogtok csalódni a látnivalókban.