Sivec csúcstúra

Május végére terveztünk egy jó kis tátrai túrát, természetesen az előírásokat szem előtt tartva olyan helyre, amit nem érint a téli zárlat. Úgy gondoltuk ebben a késő tavaszi időpontban szép napsütéses időben kirándulhatunk egy jót a Lengyel Öt-tó völgyében magashegyi virágokat, ezernyi kék színben pompázó víztükrű tavakat, bő hozamú vízeséseket csodálva. Nos az időjárás nem igazán volt ebben partner, mert május elején tekintélyes mennyiségű hó esett le a hegységben, zord téli körülményeket teremtve ezzel. Nem volt mit tenni, újra kellett terveznünk a célpontot, és más alternatíva után nézni. Én már húsvétkor is erőteljesen nézegettem a Sivec csúcsot, de akkor végül nem volt rá lehetőségünk, hogy megcsináljuk ezt a túrát. Most viszont kapóra jött a kiszemelt csúcs a Fekete hegyekben, és úgy döntöttünk ő lesz a májusi túránk célpontja.

Ezúttal nem kellett hajnalok hajnalán indulnunk, mert viszonylag közel volt az úticél, Kassától mindössze fél órára északnyugati irányban. A "késői" indulástól azonban mindenki furán érezte magát, tekintve, hogy fél 8-kor világosban még az országot sem hagytuk el... :D Kilenc körül érkeztünk meg az Óruzsini víztároló partjára, és kezdtük meg a túrázást kis csapatunkkal. A víztározó mellett (felett) haladó beton úton parkoltunk le, ahol a zöld jelzés az aszfalt útról letérve becsatlakozik az erdei ösvénybe.

Mivel kivételesen igazán jó időt sikerült kifognunk nem telt el túl sok idő és kerültek is le a meleg ruha ruhák, a hosszúnadrágból és pulóverből alig fél óra leforgása alatt sort és rövid ujjú póló lett, ami engem illet. Hét ágra sütött a nap, és a levegő is kellemesen meleg, viszont kellemetlenül párás volt, mintha csak esőerdőben jártunk volna. A piros és a zöld jelzés elágazásánál hagytuk el a zöldet, és a piros kitérőt választottuk a Drienkova szikla szép kilátása reményében. Szerencsére nem is kellett csalódnunk, ugyanis a kicsit meredekebb és fárasztóbb utolsó pár száz métert magunk mögött hagyva mesés panoráma tárult a szemünk elé a kilátópontról. Körülbelül háromnegyed óra alatt értük el a sziklát, ahol kicsit megpihentünk és erőt merítettünk a csúcsig még előttünk álló útra. Közben  természetesen elkészültek a csoportképek és az egyéni portfóliók is varázslatos háttér előtt pózolva.

Fotó: Béres Attila
a kép címe: Úgy csinál, mintha szeretne

Fotó: Béres Attila

Fotó: Péceli Tamás

A pihenő után a piros jelzést követtük tovább, ami a sziklára vezető kis kitérő után egy nagy tisztáson újra becsatlakozott a zöld jelzésbe. Innen már láthattuk a túránk célpontját, a csúcsot, ami nagyon távolinak és magasnak tűnt még az akkori pozíciónkhoz képest. A tisztástól ismét a zöld jelzést követtük, ami szép lassan, egy nem túl megerőltető emelkedő kíséretében elkezdett felkapaszkodni a hegygerincre, majd becsatlakozott a csúcsra vezető sárga jelzésbe. Az utolsó körülbelül fél óra a sárga jelzésen viszonylag meredek kaptatón, majd szűk sziklás részeken vezetett fel a célponthoz, és ez volt a túra egyben legfárasztóbb része is. 

az ott a csúcs

A csúcsra érve jó időben pazar 360 fokos panoráma fogadja az ideérkezőt kilátással a víztározóra, és  a környező megannyi csúcsra. A szép időre való tekintettel kisebb tumultust sikerült kifognunk a sziklákon, pedig útközben alig találkoztunk néhány emberrel... Úgy tűnt senkinek sem akaródzik továbbindulni visszafelé, hogy maga mögött hagyja ezt a mesés látványt a zöldellő hegyekkel, a szikrázó kék éggel, a fehér bárányfelhőkkel és a mélykék víztükörrel. 

Fotó: Béres Attila 

Fotó: Péceli Tamás

Miután mindenki kigyönyörködte magát, és el tudtunk szakadni a festői látványtól elindultunk visszafelé az autókhoz. A tervünk az volt, hogy ezúttal a rövidebb úton megyünk, végig a zöld jelzést követve a sárga után. Történt azonban egy kisebb figyelmetlenség, mert annyira belelendültünk beszélgetés közben a lefelé bandukolásba, hogy  a csoport fele eltévesztette az irányt, és a zöld jelzés helyett a sárgán indult el lefelé... Egyik társunktól többször is elhangzott a mondat, hogy szerintem ilyen meredek részen nem jöttünk felfelé, mire elhittük neki... Nagyjából a negyedik kijelentés után kaptunk észbe, hogy tényleg nem jártunk erre, ugyanis elvétettük az egyik kanyart és rossz úton tartunk éppen lefelé... Ekkor már nem igazán volt kedvünk visszafordulni, mert már megtettük a lefelé vezető út jelentős részét. Szóval felhívtuk a csapat ügyesebb részét, hogy mi egy apró malőrnek hála máshol érünk le a partra, szóval, ha ők érkeznek hamarabb az autóhoz (mert rövidebb úton mennek), akkor a sofőr legyen már olyan kedves és induljon el tovább a part mentén, majd vegyen fel minket, szembe jövet... Bár nem így terveztük, de a véletlennek (na meg leginkább a figyelmetlenségnek) köszönhetően végül sikerült körtúrát csinálnunk a kirándulásból.

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: körülbelül 4 órát vett igénybe
A túra hossza: kb 12 km
Szintemelkedés: kb 580 m

Eleinte kicsit csalódott voltam, hogy a számomra régóta hőn áhított Lengyel öt tó völgyét el kellett vetnünk, de azt hiszem nagyon jól döntöttünk, amikor erre a helyre esett a választásunk. Ha tehetitek keressétek fel ti is, mert igazán csodálatos célpont, viszont nem túl hosszú, és nem is túl nehéz az ide vezető túra. Pár  rövidebb meredekebb részt leszámítva könnyed családi kirándulás kategóriába sorolható, többen voltak kisebb gyerekekkel és idősebbekkel is itt kirándulni ottjártunkkor.