Augusztusban volt szerencsénk Szentendrén részt venni egy esküvőn, és másnap természetesen ki is használtuk a lehetőséget egy kis városnézésre. Régen többször is voltam már ebben a kedves kis városban, de egy jó ideje nem volt alkalmam itt lenni, ezért jólesett a lelkemnek újra a macskaköves kis utcákon sétálgatni és felidézni a régi szép emlékeket.
Miután reggel összeszedtük magunkat, és kicsekkoltunk a szállásunkról elindultunk a belváros felé, hogy reggelizzünk valami finomat egy Duna parti kis kávézóban. Amikor elindultunk még alig lézengett pár turista az utcákon, így nagy örömömre nem kellett kerülgetni az embereket, és hallgatni a zsibongást. A bőséges reggeli végeztével viszont a város is megtelt zsivajjal és emberekkel, és a csendes főtér egyből zsongó hangyabolyra emlékeztetett inkább, mint a nyugalom szigetére. A kiadós reggeli viszont feltöltött energiával és máris könnyebben ment elviselni a sok embert és sétálni és egy nagyot. Szentendre igazán vidám és színes város, ugyanis a lámpaernyőtől kezdve a háromszög alakú zászlócskákon át az esernyőkig mindenféle színes dolgot láthatunk két épület között kifeszített zsinóron himbálózni. Az én kedvenceim a főtér környékén lévő mintás lámpaernyők lettek, igaz nagy versenyben voltak a szivárványszínű esernyők is amik, a Duna part felé vezető utcácskán lengedeztek. Azt hiszem ha egy szóval kellene jellemeznem Szentendrét, az a bájos lenne, a macskaköves utcácskák és a színes lámpaernyők miatt.
A reggeli után tett kiadós séta után viszont indulnunk is kellett hazafelé, de örültem, hogy legalább ezt a pár órácskát önfeledten andalogva tölthettük el ezen a kedves helyen.
Ti szeretitek Szentendrét?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése