éAz október 23-ai hosszú hétvégén (khm igen nagyon időben vagyok ezzel így február elején...) szervezett buszos kirándulásra mentem pár kollégámmal karöltve. Eleinte jó ötletnek tűnt egy prágai hosszú hétvégét közösen eltölteni szervezett keretek között. Igazából nem is lett volna vele semmi baj, ha nem egy abádszalóki csoporttal sikerül együtt utaznunk miskolci létünkre... Ez, és a nagyon feszes menetrend okozott némi súrlódást és kellemetlenséget az utazás utazás során, de mindent egybevetve végül is nem mondanám, hogy rossz utazás volt. Hajnali 2-kor indultunk el Miskolcról, majd "egy kis" 2 órás abádszalóki kitérővel körülbelül reggel 7 körül értünk Budapestre, ahol felvettünk még pár embert, valamint a tatabányai autópálya lehajtót is meglátogattuk újabb csatlakozó utasok miatt. Végül fél 12 körül érkeztünk meg az első igazi megállónkhoz, Lednice kastélyához.
Gyors eligazítás után, be is mentünk a kastélykertbe, majd kaptunk kb 20 percnyi szabadidőt, hogy kicsit nézelődjünk, elmenjünk mosdóba, és ezt követően néztük meg a kastélyt belülről. Előre foglalt időpontunk volt, és jött velünk egy cseh idegenvezető is, de mivel az utazási iroda munkatársa felkészült volt (nyilván, mert ez a dolga), így ő tartotta az idegenvezetést a kastélyban magyar nyelven.
A kastélyba belépve szebbnél szebb szobák, és enteriőrök fogadtak minket, precízen felújított helyiségek mesés fa faragványokkal, korabeli berendezési tárgyakkal, csillárokkal, és megannyi állati trófeával. A kastélyban meghatározott útvonalon kellett haladni, egyszerre csak egy csoport tartózkodhatott egy helyiségben, és a cseh idegenvezető hölgy mindig szépen gondosan bezárta mögöttünk az ajtókat, amikor végeztünk az adott helyiséggel. Szerencsére nem kellett rohanni, nem jött senki a nyomunkban sürgetve minket, mint annak idején a schönbrunni kastélyban, így a kastélytúra körülbelül háromnegyed órás volt. Megtudhattunk sok érdekes dolgot a kastély egykori lakóiról és kaptunk pár kitekintő történelem leckéket is az ország akkori helyzetéről.
Gondolkodás nélkül mondhatom, hogy az én kedvenc szobám ez a csodás türkiz hall volt, amibe belépve még a lélegzetem is elállt a monumentális csillároktól, a a túldíszített tapétától és úgy az egész hangulattól, ami ebből a helyiségből áradt.
A kastély túrát ebben a vörös szobában zártunk, amikor is eldönthettük, hogy a kertet, a pálmaházat vagy esetleg a Minaretet nézzük meg a busz indulásáig hátralévő szűk egy órában. Természetesen mi ketten a kolléganőmmel a legmesszebb lévő Minaretet választottuk, mégis mi mást... Az idegenvezető felhívta rá a figyelmünket, hogy az nincs túl közel, szóval igyekeznünk kell majd. Mondtuk, hogy nem baj, de ha már eljöttünk idáig mi szeretnénk megnézni. Nem igazán tetszett, hogy a program nem úgy volt megtervezve, hogy az ember mindent meg tudjon nézni, ami a kastélyparkban van. Bár lehet bennem van a hiba, és az emberek nagy többségének elég ha sétál egyet a kertben és megnézni belülről a kastélyt... Mindennek ellenére azért mi sietve elindultunk a Minaret irányába. Természetesen a két odavezető út közül nekünk sikerült a hosszabbat kiválasztani, így alig maradt időnk felmenni a toronyba és élvezni a magasból a csodás panorámát, mert már rohannunk is kellett a buszhoz. Megjegyzem nem is sikerült odaérnünk a megbeszélt időpontra, pedig nem nyugdíjas tempóban sétáltunk... Ebből is látszik, hogy az idegenvezető valószínűleg egyszer sem sétált el még addig, mert ha megtette volna, akkor azt kellett volna mondani, hogy kizárt dolog, hogy ennyi idő alatt megjárjuk a távot oda-vissza, hacsak nem futunk...
Mindenesetre a bosszúságok ellenére is szép volt a kastély, és örülök, hogy benne volt a programtervben, de még jobban örültem volna, ha van plusz még legalább egy óránk felfedezni minden szegletét, mert sokkal több figyelmet érdemelt volna. Ha valami igazán szép látnivalóra és egy kis szünetre vágytok Prágába menet a hosszú úton, akkor semmiképpen ne hagyjátok ki ezt a kis ékszerdobozt a programból.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése