Halas-tó völgytúra

A Zakopánéban töltött hétvégénk vasárnapján sem volt időnk unatkozni, aznap reggel  ugyanis (a szombatival ellentétben) csodálatos napsütés fogadott minket, ezért hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, a Halas-tóhoz kirándultunk. Nos elég sokan választották ezt a programot aznapra rajtunk kívül, így a kapunál lévő parkolóig el sem jutottunk, kénytelen voltunk a körforgalomnál lévő parkolóban hagyni az autókat, és onnan sétálni. Féltünk is, hogy nagyon nagy tömeg lesz, de szerencsére észre sem lehetett venni, úgy eloszlott az rengeteg ember a közel 10 km hosszú völgyben.

A tátrai belépő megváltása után, nagyjából délelőtt 11 óra magasságában indultunk el a tóhoz az aszfaltozott úton végig a piros jelzést követve. Az első pár kilométeren kellemes meleg napsütésesben sütkérezhettünk és még a pulóverek lekerültek, viszont a megtett 10 km alatt  elég változékonyan alakult az időjárás és a csodás napsütést először a hideg szél és a felhők váltották fel, majd a tónál még az eső is elkapott minket.  

Maga az út túl sok kihívást nem tartogat, a táblák szerint  2,5 óra alatt érhetjük el a parkolótól a Halas-tavat és a menedékházat, de ha nem akarunk rohanni és beiktatnánk pár pihenőt, akkor számoljunk inkább 3 órával. A ránk váró 10 kilométernyi út nem mondható rövidnek, viszont meredek emelkedőket nem tartogat, ha nem térünk le az aszfaltozott útról a rövidítéseken. Ezekkel azonban spórolhatunk pár percet, nyerhetünk némi izgalmat, és nem utolsó sorban a természethez is  közelebb érezhetjük magunkat ezeken a köves lépcsős szakaszokon.

Mire felértünk a tóhoz újra felkerültek a pulóverek és a kabátok is, és már alig vártuk, hogy megmelegedjünk kicsit a menedékházban és együnk egy jó forró húslevest finom almás sütivel. A parkolóban lévő autó mennyiséghez képest nem volt olyan sok turista a tónál mint vártuk, de az asztalért nagyjából közelharc zajlott még az előtérben is, arról pedig álmodni sem mertünk, hogy a jó meleg menza részben le tudjunk ülni. Szerencsére sikerült asztalt foglalnunk és a körülményekhez képest kényelmesen elfogyasztani a várva várt finom fogásokat. 

Az energia újratöltés alatt eléggé elromlott az idő, és mire kiléptünk a menedékházból sajnos az eső is elkezdett esni. Ennek ellenére azért tettünk egy kisebb sétát a tónál, és gyönyörködtünk a ködfelhőben úszó egekbe törő sziklákban. Most jártam itt harmadjára, de még nem sikerült úgy itt lennem, hogy ne legyen leradírozva a hegycsúcsok teteje... 

Mint említettem nem most voltunk itt először. Két alkalommal volt már szerencsém a Halas-tónál járni ezelőtt, de valamiért (jó bevallom lustaság miatt) egyik túráról sem került még ki poszt a blogra. Mivel első alkalommal szintén ősszel jártunk itt, ezért következzen most pár kép arról a túráról is. A következő képek 2016. októberében készültek, akkor már hóval borított hegycsúcsokat csodálhattuk, már amennyit a felhők látni engedtek belőlük.  

Két éve szintén hirtelen ötlettől vezérelve felmentünk a Tengerszemhez is (lengyelül Czarny Staw pod Rysami, vagyis magyarra fordítva: Fekete-tó a Tengerszem-csúcs alatt), ahonnan mesés kilátás nyílik a Halas tóra. Az oda vezető út nem mondható kellemesnek, mivel elég meredek kaptató vezet fel. Akkor plusz nehezítő körülménynek a hideg idő miatt a hó rá volt fagyva a kövekre, ezért nagyon kellett koncentrálnunk hova lépünk nehogy megcsússzunk és meginduljunk lefelé a hegyoldalon. Voltak szakaszok ahol komolyan elgondolkoztam rajta vajon hogy fogunk lejönni ha ennyire csúszik, de hajtott a kíváncsiság és a szép kilátás utáni vágy így félretettem a minden félelmem, és inkább csak arra koncentráltam, hogy ne essek el.

Itt kezdődtek a problémáim, ez a "kedves" kőlépcsős szerpentin vezet fel a Tengerszemhez. Viszont a mesés panoráma minden szenvedésért kárpótolja az embert, nem csak a tónál, hanem végig felfelé haladva is mesés látványban van részünk. Én ki is használtam ezt és gyakran megálltam gyönyörködni a tájban, na meg persze pihenni és gondolkodni, hogy hülye vagyok én, hogy ilyen jeges köveken kockáztatom az életem, ahelyett, hogy egy finom teát szürcsölnék a  menedékház melegében?!

Azt hiszem egyetérthetünk, hogy ez a látvány kárpótolja az embert a kb fél órás emelkedőért. Nem kellemes feljutni, de kisebb pihenőket beiktatva (és nem jegyes köveken egyensúlyozva) átlagos erőnléttel szerintem abszolút teljesíthető. Ez pedig már a Tengerszem, innen indulhattunk volna tovább a Tengerszem csúcsra... Nos ezt a kalandot mi kihagytuk egyelőre a rossz időjárási körülmények és a megfelelő felszerelés, na meg idő és tapasztalat hiányában.

Most pedig következzen pár kép a két évvel ezelőtti túráról a teljesség igénye nélkül. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor ez a két jól megtermett szarvas(?) toppant mellénk lefelé menet az úton... Olyan halkan, szinte nesztelenül jelentek meg az erdőből, hogy ha nem előttünk bukkannak ki a fák közül, akkor észre sem vesszük őket. Az akció után elgondolkoztunk vajon hány vadállat mellett mehettünk így el?! 

A túra számszaki adatai:

A túra hossza: a Halas-tóig tartó szakasz oda-vissza a táblák szerint kb 4,5 óra alatt teljesíthető, de kényelmes tempóban megállókkal számoljunk inkább 6 órával. A Halas-tótól a Tengerszem további  körülbelül 1 óra.

Távolság: oda-vissza a Halas-tó a parkolóból kb 18 km, Halas-tó-Tengerszem oda-vissza további kb 4 km

Szintkülönbség: a parkolótól a Halas-tóig kb 400m, a Halas-tótól a Tengerszemhez további kb 180 km.

Ezt a túrát a Halas-tóig bátran ajánlom akár kisebb gyerekkel, és idősebbekkel is. A táv ugyan nem rövid, de nagy részét meg lehet tenni akár lovaskocsival is. Gyalog sem jelent különösebb kihívást, nem tartogat meredek emelkedőket, csak kicsit hosszú, de tökéletes egész napos program lehet egy több napos zakopánei utazás során.