Pénteken a La Speziából való kicsekkolás után Velencébe vezetett az utunk, vagyis egészen pontosan Mestrébe, ugyanis ott volt a következő és egyben utolsó szállásunk. Délután kettő körül érkeztünk meg, és elfoglaltuk a kis (nem viccelek, tényleg nagyon kicsi) bungallónkat a kempingben. Egy kis ejtőzés után pedig indultunk is buszhoz, ami alig 10 perc alatt vitt be minket Velencébe.
Azután, hogy leszálltunk a buszról szinte alig telt egy negyed óra és természetesen megjött az eső is... De szerencsére amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is, és utána még a napocska is előbújt nekünk. Aznap körülbelül keresztbe-kasba végigjártuk szinte az összes kis utcát, sikátort és hidat... Jó ez azért nyilván kicsit túlzás, de értsétek jól. Viszont e kell, hogy valljam, én nem estem hanyatt ettől a várostól,. Nyilván nagyon szép, ehhez kétség sem fér, de nem varázsolt el annyira, mint mondjuk San Gimiano vagy Cinque terre falvai. Ettől függetlenül egy nagyon kellemes délutánt-estét töltöttünk itt el, jó nagyot sétáltunk és csodálattal figyeltük a megannyi apró és nagyobbacska hidat, a keskenyebb és szélesebb csatornákat és szűk utcákat, sikátorokat.
A legtöbb utca szinte ugyanolyan, éppen ezért nem nehéz eltévedni és elveszteni itt a tájékozódóképességet. Ezért mi elég sokszor hívtunk segítségül telefonos segítséget, vagyis google maps barátunkat. Igazából nagyon elveszni nem lehet, mert az ember bármelyik irányba indul el kb fél óra alatt biztos a szigetek szélén köt ki. Meg nem is feltétlenül baj, ha nem tudja az ember, hogy éppen hol van, elég ha élvezi a pillanatot épp az adott helyen, és gyönyörködik a színes házak vízre vetett tükörképében, vagy épp a szűk utcákon magasodó épületekben.
Többek között átsétáltunk a délután folyamán a Rialto hídon is, amin nagyon-nagyon sokan voltak, ellenben a kilátás igazán pazar volt innen a Canal Grandére és a csatornán elsuhanó gondolákra valamint más hajókra.
Ugyanakkor a szűkebb kis csatornák szerintem sokkal hangulatosabbak. Ez volt például az egyik kedvenc részletem a látottakból. Különösen vicces volt számomra, hogy ezek az emberek akik itt laknak, egyből a hajójukba lépnek ki a házukból, még járda sincs az épületek előtt, csak egyből a csatorna vize.
Jópár lerótt kilométer után úgy döntöttünk megpihenünk kicsit, én egy jó cappucino formájában vettem magamhoz egy kis extra energiát, a férjem pedig egy sörre nevezett be. Az apropó pedig a kis pihenőn kívül amiért beültünk egy kávézóba a mosdó kérdés is volt. Ha Velencét viccesen kellene jellemeznem azt mondanám, hogy a "sehova nem vezető mosdó abban az irányban táblák városa". Nem viccelek, legalább vagy 10 ilyen táblát láttunk, de egy mosdót sem találtunk... Már kezdtük úgy érezni, hogy valaki csak viccelődik ezekkel. Nem hazudok egy mosdót találtunk végül, ami a busz pályaudvaron volt. De talán mondanom sem kell, hogy mire visszaértünk oda este 10 körül, akkor már az nem volt nyitva... :D
Természetesen nem hagytuk ki a Szent Márk teret és székesegyházat sem a városnézésből. Nagy meglepetésemre nem volt elviselhetetlenül nagy tömeg, és a galambok mennyisége is tűrhető volt. Sokan etették őket 1-1 jól sikerült kép reményében, hát nekem eszembe sem jutna hozzájuk nyúlni, nemhogy a tenyeremből etetni őket. Természetesen a macska más kérdés, ha azt látok gondolkodás nélkül kezdek ciccegni és ha tudom becserkészem egy kis simogatás erejéig a gyanútlan áldozatot.
Már jócskán kezdett sötétedni, mikor elindultunk visszafelé a busz pályaudvarra, így nyerhettünk egy kis betekintést sötétedés utáni Velencébe is. Igazán hangulatosak így is a kivilágított utcácskák. A nem kivilágított szűk sikátorok viszont elég bizarrak és ijesztőek...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése