Montenegró II. rész

A tivati ejtőzés után Budva vitt az utunk, itt volt ugyanis a következő szállásunk. Kedd este érkeztünk meg, és már csak egy kis ejtőzésre volt erőnk a tengerre néző csodás teraszunkon.







Másnap reggel ismét korán kezdődött a nap, az aznapi úticélunk a Lovcen mauzóleum volt, amit végül a természet felülírt. Ugyanis nagy tűz volt és óriási füst gomolygott a hegy közelében, így nem mertünk tovább menni mondván, hogy úgysem fogunk látni semmit. Ezért egy út közben látott romos  kis vár (Kosmac) felé vettük az irányt. Nagyjából negyed órás könnyed sétával volt elérhető a rom, és csodás kilátás nyílt onnan a partra. 







Visszafelé megálltunk a kocsival és gyönyörködtünk még egy kicsit Budva csodás panorámájában,  az óvárosba menet pedig megmártóztunk a városi strandon. Ami sajnos nem éppen volt a legtisztább, így nem is nagyon ajánlom. A frissítő csobbanás után az óváros felé vettük az irányt (ami nem túl nagy és nem is annyira izgalmas), és sétáltunk egyet a szűk kis utcákban, megnéztük a citadellát. Mikor újra nagyon melegünk lett a 40 fokos melegben megkerestük a Mogren Strandot, ami az óvárososon túl található, hogy felfrissítsük magunkat.
















Egészen a végére elmentünk a strandnak (ahol a nagyobb hajó áll, kb annak a vonalába), ott már nem voltak napágyak és napernyők, csak a törölközőiken fekvő emberek. Kisebb kavicsos volt a part az elején, így bele lehetett feküdni, de pár lépés után a kis kavicsok helyét átvették az óriási sziklák, és megannyi tengeri élőlényt lehetett szemügyre venni búvár-szemüveggel. Élővilág tekintetében nem fér hozzá kétség, hogy ez a part volt a legizgalmasabb, és nekem ez volt a kedvencem Budva vonzáskörzetében.



A naplementét a Mogren erődnél töltöttük, ahova a Mogren stranadról nem vezet fel út (de miért? kérdem én). Csak az autó út felől lehet megközelíteni, így mivel hazafelé útba esett, így megálltunk, és pont ott ért minket a naplemente, aminek köszönhetően csodás látványban volt részük. A nap a szemközt lévő hegyek mögött ment le, és a narancs, rózsaszín és lila ezernyi árnyalatába öltöztette az eget.




Másnap újra nekivágtunk a Lovcenre vezető útnak... Ezúttal még nagyobb füst fogadott minket, de most nem hátráltunk meg, hanem "egyszer vagyunk" itt alapon felmentünk. Sajnos a kilátás tényleg közel sem volt olyan szép, mint lehetett volna tiszta időben, de sajnos az augusztus az az időszak, amikor mindennaposak a nagy szárazság miatt a tüzek. Mielőtt a mauzóleumba mentünk volna kicsit sétálgattunk a másik irányba is, és nagy örömömre megtaláltuk a kotori öbölre néző padocskát is, pedig teljesen letettem róla, hogy a képeken úgy megtetsző padot látni fogom, mert sehol sem találtam róla említést hol is lehet pontosan. Sajnos az öböl sem látszódott tisztán, de így is nagyon örültem, neki hogy meglett a pad, mert vakon indultunk el a keresésére.





A mauzóleum nagyon izgalmas volt, el sem tudom képzelni hogy voltak képesek ekkora monumentális dolgot építeni egy ilyen nagy hegy tetejére... A kilátás tiszta időben pedig káprázatos, ellátni egészen a Kotori öbölig, és belátni Montenegró 80%-át. Montenegró jelentése magyarul fekete hegy, szokták úgy is emlegetni, az országot, hogy a fekete hegyek országa, a Lovcen tetején megbizonyosodhattunk róla miért is, ugyanis az egész ország jóformán csak hegyekből áll.









A nap hátralevő részét szállásunkhoz közeli a Jaz beach-en töltöttük. Sajos csak autóval megközelíthető a part, ugyanis egy meredek sziklafal választja el az autó úttól, amit gyalog elég körülményes és időigényes megkerülni, és ennek köszönhetően csak az egyik végéről van bejárata is. Mi egészen a leghátsó eldugott részig elmentünk, ahol szellősebben voltak a napágyak gondolván, hogy addig a kutya sem megy el és biztos olcsóbb lesz... Nos nem így volt, ott volt a lehető legdrágább. :D  De tanultunk belőle, úgy látszik ott valószínűleg a többi embertől való távolságot kellett megfizetni. A víz csodaszép tiszta volt itt is, viszont nem túl izgalmas itt az élővilág, sajnos csak 1-2 kisebb halat láttunk a szemüveggel.



Voltatok már Budván?


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel és a #keménymag-gal tett külföldi és belföldi utazásainkról, (és főként a Bükkben tett) túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->