BükKöd

A téli szünetben két ünnep (és fetrengés) között, amikor már nagyon untuk magunkat és egy kis napsütésre vágytunk a takony időben egy kis kirándulásra adtuk a fejünket. Bánkút felé vettük az irányt, és hihetetlen látvány tárult elénk, a köd féluton felfelé egyszer csak megszűnt, és helyét a meleg sütés vette át. Ekkor bebizonyosodott számomra, hogy a köd felett mindig kék az ég, csak elég magasra kell menni hozzá...

Magoskőn már verőfényes napsütés és az alattunk elterülő köd köpeny fogadott minket. Felemelő érzés volt a több napos ködös, esős, takony idő után egy kicsit sütkérezni a napocskán.

A kirándulás közben összefutottunk Attilával is, aki volt olyan kedves és lőtt rólunk egy közös képet. Ő egyébként csodaszép táj (és egyéb) képeket oszt meg a FB oldalán, az Attis Attis photography-n. Bátran ajánlom nektek, hogy kövessétek, mert nekem mindig bearanyozza a reggelem, amikor a FB-ot megnyitva egy újabb képében gyönyörködhetek. :)

Bánkúton is csodás volt a táj (és az idő), bár a a Petőfi kilátónak nem sok értelmét véltük felfedezni, de kaptunk egy benntenntes fülest, hogy kicsit lejjebb kell sétálni és onnan csodaszép kilátás nyílik a völgyre, és még a Tátrát is lehetett látni, bár ezt megörökíteni sajnos nem tudtam. :)

Visszafelé még Szentléleken is megálltunk és lenéztük a sziláról. A helynek az az "érdekessége", amiért különösen szeretünk ide visszajárni, hogy majdnem itt csattant el az első csókunk... :) De én nem adtam ám be olyan könnyen a derekam, pedig az "itt csattant el az első csók" jobban hangzana, mint a "majdnem itt"... :D