Teljesen időszerű a most következő nyári túra így a tél kellős közepén... De az utazós posztok valahogy mindig háttérbe szorulnak az "egyszerű túrák" javára... Szóval következzem most a februári napsütéses tavaszi időben egy igazi forró hangulatú nyári túrabeszámoló. Nem mást volt szerencsénk meghódítani egy napsütéses augusztusi napon, mint Bulgária és egyben a Balkán félsziget legmagasabb csúcsát, a 2 925 méter magas Muszalát.
A túra kiindulópontjának Borovetz települést választottuk és itt volt a szállásunk is, így reggel kicsekkolás után csak át kellett sétálnunk az út túloldalán lévő felvonóhoz. Úgy döntöttünk nem keménykedünk azzal, hogy a teljes utat gyalog tesszük meg, mivel nem is lett volna rá elég időnk, így inkább kihasználtuk a lehetőséget és felvonóra szálltunk. A hely érdekessége volt legalábbis számomra, hogy a szállásunkon reggel rengeteg, de tényleg rengeteg fecske repkedett össze vissza, majd egyszer csak egy pillanat alatt, mintha elvágtak volna valamit az összes csak úgy elillant.
Jásztrebec felső állomásán is nagy volt az élet, és nem is én lennék, ha nem találtam volna egy cicust a mosdóra várva, aki ráadásul még kedves is volt, és hagyta magát simogatni, meg ölbe venni... Sajnos mivel másnak is megtetszett, így elég sokat vártam a közös képre, de csak elkészült végül... :D
A macskás kaland után pedig neki is vágtunk a túrának, az irányt nagyjából eltéveszteni sem lehetett, ugyanis mindenki pont ugyanarra tartott végig a piros jelzésen. Eleinte ereszkedtünk a széles köves úton, majd a törpefenyők ölelésében haladtunk agyjából sík terepen a széles kerékpározásra is alkalmas turistaúton egészen a Muszala házig.
 |
| Itt még nem tudtuk mit látunk magunk előtt, de utólag már felismerem a túra különböző állomásait. |
Síparadicsomról lévén szó a hegységet behálózzák a sífelvonók, egyet pedig még kereszteztünk is a túra során.
 |
| Visszatekintve az indulási ponthoz |
Egy óra nem túl fárasztó (3,5 km hosszú és csekély kb 100 méter szintemelkedésű) séta után érkeztünk meg a Muszala menedékházhoz, ahol energia utánpótlás kíséretében sziesztáztunk kicsit a festői szépségű tóparton. A nagyjából negyedórás pihenőt követően indultunk is tovább a komolyabb kihívásokat és több mint 500 méter szintemelkedést tartogató, azonban már valóban magashegyi élményeket nyújtó további kb 3,5 km hosszú szakaszra.
A Muszala háztól már nem volt olyan gyalog galopp a haladás. Egyből egy meredek szerpentinezéssel kezdtünk, majd ahogy haladtunk felfelé úgy váltotta fel az üde zöld füves, néhol színes virágokkal tűzdelt színfoltokat a szürke sziklatenger látványa.
A Jeges-tó menedékhez vezető meredek de még mindig csak bemelegítő (2,5 km hosszú 300 méter szintemelkedésű) szakasz leküzdése újabb egy órát vett igénybe. Itt nem időztünk sokat, szusszantunk egyet és indultunk is tovább a csúcs felé, ami még mindig nagyon távolinak tűnt a tópartról. Ismét meredek szerpentinnel találtunk magunkat szemben, ami ráadásul elég keskeny is volt. Bizonyos szakaszokon még a szembe forgalom is alig fért el...
Dönthettünk volna úgy is, hogy megküldjük a gerincen egyenesen felfelé a csúcsnak az utat a fém karók mentén a láncokban kapaszkodva, de mi a kedvesebbnek tűnő, de valamivel hosszabb ösvényen szerpentineztünk inkább felfelé. A karók közötti egyensúlyozást és komoly comb edzést pedig meghagytuk az elvetemülteknek...
 |
| Az egyik kedvenc kilátásom a túrán |
Ahogy haladtunk felfelé egyre szebb és szebb arcát mutatta meg a táj, újabb tengerszemek tűntek fel a mélyben, és még a túránk induló pontját is megpillanthattuk újra.
A Jeges-tó menedéktől nagyjából háromnegyed órába telt felérnünk a csúcsra a meredek sziklás szakaszon (1 kilométer és kb 200 méter szintemelkedés). Nos itt sem voltak éppen kevesen, mindenki élvezte a napsütést és a jó időt. A nagyon elvetemültek pedig sorba álltak a csúcsfotóért a csúcskőnél. Amikor megláttam a kígyózó sort elvetettem, hogy nekem lesz rendes csúcsfotóm, mert nem voltam hajlandó kivárni, hogy sorra kerüljek. Helyette odaálltam inkább oldalról egy tökéletlen képre... :D A csúcson mi is heverésztünk, pihentünk kicsit, majd sebes léptekkel indultunk el lefelé, hogy biztosan elérjük a felvonót.
Lefelé igencsak iparkodtunk, mert a felvonó viszonylag hamar zárt, amit nem is igazán értettünk... Nagyjából negyed órával zárás előtt érkeztünk meg, háromnegyed 5 magasságában és álltunk be a szerencsére nem túl hosszú sorba. Így a gondola nyújtotta kényelmet kiélvezve térhettünk vissza az autónkhoz a kellemesen fárasztó túra után. Rengetegen sütkéreztek viszont még akkor is a csúcson és a menedékházaknál, amikor mi elhaladtunk arra, ami nem csoda, mert szuper idő volt. Lefelé tartva azon gondolkoztunk, hogy ők vajon tudják-e mikor zár a felvonó, ők hogy fognak majd lejutni, ha nem érnek oda időben... Utánunk például egy nagyobb csapat kerékpáros érkezett a felvonóhoz, akiknek csak nagy nehezen sikerült kisírniuk, hogy bicajostul hozzák le őket...
A túra számszaki adatai:
A túra hossza: kb 6 óra volt 3,5 óra fel 2,5 óra le
A túra hossza: felvonó felső állomásától a csúcsra és vissza 14 km
Szintemelkedés: kb 600 méter
Ha szeretnétek egy felejthetetlen túrát tenni Bulgáriában, akkor szívből ajánlom nektek ezt az útvonalat, akár csak a Muszala házig, vagy a Jeges-tó menedékig is. Biztos vagyok benne, hogy nem bánjátok meg, ha belevágtok ebbe a kalandba.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése