Bukarest, te csodás

Az idei nyaralásunk célpontja a bolgár tengerpart volt, de mivel odáig rendkívül hosszú az út Románián keresztül, főként az időtartamot tekintve, így a vajdahunyadi megállónk után Bukaresten is tettünk egy kisebb látogatást. Sajnos az út nem volt túl zökkenőmentes és a hegyekben kialakult dugók miatt csak lassan tudtunk haladni annak ellenére is, hogy terveinkkel ellentétben na meg a rossz időnek köszönhetően sem a Transzfogarasi sem pedig a Transzalpina utakat nem iktattuk be. Ennek köszönhetően nem jutott túl sok időnk a város felfedezésére, mert  viszonylag későn érkeztünk meg a szállásunkra, de így is volt alkalmunk egy kis ízelítőt kapni a román főváros meglepően pezsgő és fiatalos hangulatából.



Mivel nem tartottuk túl valószínűnek, hogy bármikor is gondolunk majd egyet, és csak úgy elruccanunk Bukarestbe, ezért ez remek alkalom volt arra, hogy eltöltsünk itt egy kis időt. A városról csupa jót olvastunk a különböző úti leírásokban, hogy rohamosan fejlődik, modern, nyüzsgő és fiatalos, így izgatottan vágtunk neki a felfedezésének a szállásunk elfoglalása után.



Mivel a belvárostól alig kb 20 percnyi sétára szálltunk meg így nem vesződtünk a bonyolultnak tűnő elektronikus jegyrendszeres tömegközlekedéssel, hanem egészen egyszerűen inkább besétáltunk a központba. Biztos nem olyan bonyolult a buszozás és villamosozás sem, de egy leírás alapján macerásnak tűnt a kártya vásárlás, feltöltés és használat is, így a jól bevált gyaloglásnál maradtunk inkább. A városban egyébként ilyen nagyon menő rollereket, és bicajokat is lehet bérelni, amikkel még gyorsabban felfedezhetjük a nevezetességeket. Mivel ezekről nem tájékozódtunk az utazás előtt, ezért nem álltunk neki áttanulmányozni vajon milyen alkalmazást kell letölteni és hogy működik a rendszer, de ha valaki több napot is eltölt itt, akkor szerintem mindenképpen érdemes utánanézni ezeknek a közlekedési eszközöknek is.




Az első utunk a Parlament felé vezetett, amihez az Unirii nevű parkon keresztül haladva jutottunk el. Már az itt lévő gigászi szökőkutas kereszteződéstől leesett az állunk. Tényleg nem túloztak a leírások, hogy hatalmas dolgokkal lehet itt találkozni. Nálunk szerintem a legtöbb strandon kisebbek a medencék, mint amekkora szökőkút van itt a körforgalom közepén és körülötte. Nagyjából úgy csodáltam hatalmas mosollyal a arcomon a különböző formációban előtörő vízsugarakat mint egy kisgyerek, aki először lát élőben elefántot az állatkertben. 


A hatás csak fokozódott, ahogy kiértünk a szintén szökőkutakkal díszített kétszer két plusz egy-egy parkoló sávos hatalmas útra, ami a Parlamenthez vezet. Tényleg nem vicceltek itt a szocializmus alatt, és monumentális méretű dolgokat építettek. Ennek mondjuk most megvan a maga előnye is, kicsit sem tűnt zsúfoltnak ez a roppant széles út a sok autó ellenére sem...


És ha a körfogalom és az út a szökőkutakkal nem lett volna elég, akkor ahogy közeledtünk, szép lassan bontakozott ki a takarásból a Román Parlament hatalmas épülete, ami tényleg feltette a pontot arra a bizonyos i-re... A Pentagon után a világ második legnagyobb alapterületű épületéről beszélhetünk a bukaresti országház személyében. A  gigászi épület előtti félkör alakú téren állva pedig az ember szinte jelentéktelen kis porszemnek érzi magát úgy eltörpül a látványtól.







  
Miután túltettük magunkat a parlament mérete okozta sokkhatáson a Cișmigiu Parkot vettük célba, ami szintén tekintélyes méretei és a sok ember ellenére is egészen hangulatosnak bizonyult a madárkárogást leszámítva. A hangulatot ugyanis a rengeteg rikácsoló nagy fekete madár alapozta meg, amelyek csoportosan repkedtek az egész park felett. Elég vészjósló volt mind a látvány és a hang is, arra nem jöttünk rá, hogy ez vajon valami időpont, időszak esetleg időjárási sajátosság  miatt lehetett-e, vagy itt tényleg nonstop ez meg minden nap. Mindenesetre a fülünknek nagyon jól esett, amikor végre olyan távolságra kerültünk a parktól, hogy megszűnt a madárricsaj.
A parkban találhatók nagy játszóterek, beülős helyek, fagyis bódé, vattacukor árus, és egy tó is, amin vízibiciklizni is lehet, ezt pedig sokan ki is használták a jó időben. Egyszóval minden adott, ami a  zöld környezetben való kellemes kikapcsolódást szolgálhatja egy nyüzsgő nagyváros kellős közepén.












A parkot és a madárricsajt magunk mögött hagyva az óvárosban terveztük a nap zárást egy kellemes vacsora kíséretében. Elképesztő, hogy mennyivel másabb a Lipscani hangulata a rombolás elől megmenekült régi stílusú gazdagon dísztett épületekkel, mint a szocializmusban felhúzott hatalmas monstrumok, amikkel lépten-nyomon találkozunk a városban. Az utcákon egymást érik az emberekkel teli kiülős éttermek, sörözők, kávézók, cukrászdák és bárok. Itt aztán mindenki megtalálhatja, ami szem-szájának ingere, ugyanis a tradicionális román ételeket kínáló éttermek mellett találunk számos görög gyrosost, török kebabost, olasz pizzázót, ír kocsmát, japán sushi bárt, vagy éppen hamburgeres gyorséttermet is. A bőség zavarában mi is nagy bajban voltunk mit válasszunk, és mihez is lenne kedvünk. Végül az döntött (mint szinte mindig.... ) hogy hol voltak viszonylag kevesebben, kicsit kiesőbb helyen, így egy Londont idéző Big Ben Pub nevű helyre esett végül a választásunk. Rendkívül fáradtan, de jóllakottan zártuk a napot, és a hazafelé úton természetesen még egy kis esőt is kaptunk. De igazán kegyes volt az időjárás, mert az előrejelzések szerint egész délután esni kellett volna, ehhez képest este 10-re érkezett meg csak a beígért csapadék.











Másnap délelőtt annyi időnk volt még, hogy tegyünk egy kisebb sétát az óvárosban, és felfedezzük az utcákat nappali fényben is. Meglepően tapasztaltuk, hogy az esti nyüzsgéshez képest kimondottan nyugodt volt a hangulat, a legtöbb hely még zárva volt, és alig lézengett pár ember az utcákon.












Bukarest igazán kellemes csalódás volt számunkra, mindennel teljes mértékben meg voltunk elégedve, az óváros elbűvölt, a hatalmas Parlament lenyűgözött, a hangulat pedig levett minket a lábunkról. A kirándulás után nem tartom kizártnak, hogy előítéleteink ellenére egyszer visszatérjünk ide eltölteni pár napot, hogy jobban megismerjük és felfedezzük a várost és környékét.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Instagram

Üdv a világomban! ( :

Timi vagyok, természetkedvelő, lelkes (amatőr) fényképezőgép kattogtató.
A blogon a férjemmel, a #keménymag-gal, valamint a Béres-Péceli Tátra túra teammel tett külföldi és belföldi utazásainkról, túráinkról, olvashattok képes élménybeszámolókat.
Ha tetszik amit itt találsz és szeretnél értesülni a friss posztokról itt tudsz feliratkozni. -->