Dédesi Kisvár hódítás

Húsvét hétvégére egy hosszabb túrát terveztem, de keresztül húzták a számításaimat, ugyanis Belapátfalvánál nem csak a tó körüli terület volt lezárva, hanem konkrétan az erdőbe vezető útnál is ki volt húzva a szalag... Mivel ennyire jó kislány vagyok, hogy lezárt területre nem megyek, ezért jött az újratervezés, és a Dédesi Kisvárra esett a választásom. Mivel Dédestapolcsányál is le volt zárva az út, ezért Mályinkánál elindultunk Bánkút irányába, és a Kemesnye-hegyre vezető sárga jelzésnél álltunk meg, hogy innen közelítsük meg az eddig számunkra még meghódítatlan csúcsot.

Nos a 20 km-re tervezett túrából így lett egy kb 6-7 km-es kis kirándulás csodás tavaszi napsütéses időben. Ebből az irányból még sosem közelítettünk a Dédesi Kisvár felé, de a térkép alapján nem volt más dolgunk, mint végig a sárga jelzést követni. Útközben rengeteg vadvirágba botlottunk, sokról azt sem tudtam mi lehet, de mindet megcsodáltam és szinte az összeset le is fotóztam... :D Ez a tavasz azt hiszem számomra a vadvirágról szól/szólt. Nem tudom hogy eddig csak nem vettem észre mennyi van belőlük ilyenkor, vagy nem jártunk ennyit ebben az időszakban túrázni és azért újdonság számomra... Most viszont mással sem telnek a hétvégi hagy magad mögött a tömeget túráink, mint hogy kiélvezem ezeket az apró csodákat a természetben, és rácsodálkozok, hogy szinte hétről-hétről megjelenik valami új, amivel eddig nem találkozunk.

Bogláros szellőrózsa

Az ibolya még mindig tart...

A netes térképen jelezve volt, hogy az út nehezen járható, ezekkel az apró információkkal azonban én általában nem nagyon szoktam foglalkozni... Azt kell, hogy mondjam nem hazudott a térkép, sok helyen dzsungelharcos üzemmódban lehetett csak közlekedni a rengeteg kidőlt fa miatt, de ez nem szegte kedvünket. Az enyémet legalábbis... Az uram azért morgott kicsit miatta... :D

Mocsári gülyahír

Kónya vicsorgó

Természetesen még ezen a rendkívül egyszerű és rövid túrán is sikerült egyszer rossz irányba fordulnunk... De ez már hozzátartozik a rituáléhoz. A bedőlt fás szakasz után jött a kék jelzésű út balra felfelé, amin mi el is indultunk, de szerencsére hamar eszméltem, hogy valami nem stimmel, ugyanis csak kék jelzést látok sárgát nem... Vissza is fordultunk gyorsan 1-2 száz méter után és mentünk tovább egyenesen lefelé a kék-sárga jelzésen még mindig Mályinka irányába tartva.

A téves kék út, amin elindultunk felfelé

majd vissza is fordultunk gyorsan

Az aznapi egyetlen túra közben begyűjthető kódunk a Vár-forrás kód volt volt útban a Dédesi-Kisvár felé. Nem sokkal az után, hogy a sárga + kék kereszt + kék sáv jelzésből csak sárga + kék sáv jelzés lett meg is lett a forrásunk. Egész egyszerűen megtalálható a kék pötty jelzés mentél, szépen kiépített bővizű forrás, nem úgy mint az előző heti dél Bükk források, amikkel úgy meggyűlt a bajunk.

Bükk forrásai igazolópont - Vár-forrás

Innentől kezdve a Dédesi-Kisvár kereszteződésig viszonylag meredek ösvény vezetett fel, így többször is megálltunk útközben kicsit szusszanni a sárga és kék jelzést követve.

Dédesi-Kisvár a fák mögött

A szikla tövében tele volt az avar tavaszi lednekkel, melynek jellegzetessége, hogy a virágok az alap kék színből fokozatosan pirosodnak majd végül rózsaszín, vagy fehér színűvé válnak a virágzás során. Nagyon belopta magát a szívembe ez a kecses kis virágocska a mesés kékből rózsaszínbe átmenő ombre színével .

És ha a lednekben való gyönyörködés nem lett volna elég ott voltak a Kis Meténgek is és lila szőnyegként terítették be a talajt...

Dédesi-Kisvár nyergében lévő ismeretlen katona sírja

A Dédesi-Kisvárra nem vezet fel jelzett út, de a térkép jelöl egy kitaposott ösvényt felfelé, szépen követhető egyébként, de a végén igényel némi sziklába kapaszkodós mászást a tetőre való feljutás. Megéri a befektetett energiát, mert csúcsról fantasztikus 360 fokos panoráma nyílik a környékre. Láthatjuk a Dédesi Várat, a Bánkúti Petőfi kilátót a Bálványon, Nagyvisnyót, Mályinkát, és megannyi hegyoldalt közel s távol. Nagyon tetszett a látkép, és akár órákig is el tudtam volna itt sziesztázni a ragyogó napsütésben, de inkább nem időztünk fent sokáig, hanem miután kigyönyörködtem magam pár perc alatt azután indultunk is visszafelé.

mászós rész felfelé

elvirágzott leánykökörcsinek

Távolban a Bálvány a Petőfi kilátóval

A Kisvár északkeleti oldala népszerű sziklamászó hely. A mészkő sziklákon egykoron ténylegesen állt egy fellegvár, melynek nyomait 2009-ben azonosították. Feltehetőleg ez a fellegvár lehetett az előzménye a Dédes-várnak, és a kutatások szerint a két erődítményt sánc kötötte össze. A Dédes-vár és a Kisvár fokozottan védett természetvédelmi terület és régészeti oltalom alatt is áll.

Dédesi Várhegy

Dédesi Vár romjai a tetőn

Visszafelé majdnem ugyanazon az útvonalunk tértünk vissza az autóhoz, mint amin érkeztünk annyi különbséggel, hogy a bedőlt fás részt kihagytuk, és helyette egy vele párhuzamosan haladó jelöletlen erdészeti úton mentünk inkább megspórolva a kommandózást, ami lefelé nem volt olyan fárasztó, de felfelé nem hiszem, hogy kényelmes lett volna a farönkök kerülgetése.

Hazafelé menet megálltunk még a Kapu-bércre vezető piros háromszög jelzésnél az út mellett, hogy begyűjtsük a Lajos-forrás kódját. Ismét csak egy kiszáradt kis kő építményt találtam a fára festett kódnál... De ha már ott voltunk kimentünk Kapu-bérc ormára is megnézni a kilátást a Dédesi Várra és a Kisvárra. Ez a kis kiruccanás pedig további kb 1 km-el toldotta meg az aznapi túránkat.