Csókási lófrálás

Március 15-ét egy kis délutáni kirándulással ünnepeltük. Ha már elmaradt a Népek Tavasza megemlékeztünk kicsit róla, és a túra egyik szakaszára indultunk. Vagyis ha őszinte akarok lenni indulni nem ide indultunk, de ez lett belőle. A terv egy répáshutai kör volt, de Magos-kő magasságában jöttünk rá, hogy nem jó helyen vagyunk... Bükkszentkereszt helyett Bánkút felé fordultunk a Hámori tónál... Szóval jött az újratervezés, Szentléleknél megfordultunk, és Csókásnál álltunk meg, hogy elsétáljunk Andó-kútig és vissza. :D

Csodás napsütéses idő volt, és mint mostanában szinte mindig most is kódvadászatra indultunk, ezúttal két barlang és egy forrás szerepelt a listánkon. A csókási sorompónál parkoltunk le, és innen indultunk el a túrára. Szomorú volt látni hogy kiirtották a fákat az ikonikus kanyargó csókási út mellől...

Az első kódunkat a Csókási út melletti Sajt barlangnál gyűjthettük be. 4G nem igazán volt, ezért muszáj voltam a megérzéseimre hallgatni, amik tökéletesen működtek ezúttal. Már nagyon jól megy a "ha én barlang lennék merre lennék" című játék. Jelölve sajnos nincs a barlang, de az útról elég jól látható a bal kézre lévő nagy töbört, amiben a Sajt barlang bejárata található. Megkülönböztetetten védett barlang, labirintus jellegű járathálózata miatt a Bükk-vidék egyik különleges barlangja. A barlangra illik a neve, mert a járhatatlan méretű, de átlátható méretű nyílások és a lyukacsosra oldott mészkő egymásba nyíló járatai tényleg egy nagyon lyukas sajtra emlékeztetnek.

Bükk barlangjai igazolópont - Sajt-barlang

A barlanghoz leérni rendkívül sok ideig tartott, ugyanis tele volt az avar az akkor nyíló pirosló hunyorokkal. Mivel én még sosem találkoztam ezzel a virággal, így elég sok időt töltöttem a földön fetrengve való fényképezésükkel.

"A hunyorfajok évelő, kivétel nélkül mérgező növények: alkaloidjai az idegrendszerre és a szívre hatnak.  Virágzásuk a természetes élőhelyükön januártól márciusig jellemző. Csésze alakú, bókoló szirmokat hoz, köztük hosszú, sárga színű porzókat nevel. Levelei fényesek, mélyzöld színűek, jellemzően mélyen szeldeltek. 20-60 cm magasra nőhetnek meg.

A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) március-áprilisban virágzik, 6-8 cm átmérőjű virága kívül ibolyaszínű, vagy bordó-zöld árnyalatú. Hazánkban az Északi-középhegység gyertyános-tölgyeseiben fordul elő, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység tölgyeseiben és bükköseiben találkozhatunk vele. Jellemzően mészkedvelő faj."

  Védett, eszmei értéke 5 000,- Ft / / forrás Agroforum /

Más meglepetés is fogadott azonban minket az avarban a barlang környékén, egy tökéletesen lepucolt őzike lábikó... Természetesen én észre sem vettem volna, de az uram elég szemfüles. Állítólag egy őzike is ugrabugrált körülöttem, amíg én a földön hemperegtem virágot fotózva, de abból sem érzékeltem semmit... Sose láttam még ilyet sem... Na jó egyszer Nagymezőn egy csípő csontot... De az Nagymező, távol a város zajától... Ez meg CSÓKÁS! Ilyenkor inkább bele sem gondolok milyen közel lehetnek hozzánk a ragadozók. Mondjuk amilyen figyelmes vagyok, valószínűleg észre sem venném, akkor sem ha 5 méterre sétál el tőlem az erdőben...

Az izgalmakat, a virágokat és a barlangot magunk mögött hagyva tovább indultunk a beton úton a következő áldozatunk, az Ördögkút-zsomboly irányába. Mondanom sem kell, hogy a megcsócsált őzike lábikó és a jelölt turista útról való letérés nem volt jó kombináció az uramnál... Nem igazán örült az ötletnek, hogy jelöletlen utakon A SÖTÉT ERDŐ MÉLYÉN! karok én mindenféle lyukakat keresgélni, amikor bármikor felfalhat minket egy farkas fényes nappal! Így hű társunk lett egy jó nagy husáng is a túra hátralévő részében, miután letértünk a jelzésről.

Már annyira profinak éreztem magam barlang keresésben, hogy két nagy töbör aljára is lementem, azzal a felkiáltással, hogy én bizony érzem, hogy itt lesz az a barlang! A megérzésem ugyanis nem csalhat! Nos csalt... A barlang egy unalmas kis lyuk volt a jelöletlen út mellett bal kézre, és semmilyen töbör aljára nem kellett hozzá lemenni. Az Ördög-kút megkülönböztetetten védett barlang, Az inaktív víznyelőbarlang tektonikus törésvonalak mentén, a befolyó víz és karsztvízszint alatti oldódás hatására alakult ki. Kötéltechnikai eszközök alkalmazásával, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, könnyű mászással járható.

Bükk barlangjai igazolópont - Ördögkút

A barlangtól nem fordultunk vissza, hanem tovább haladtunk a széles erdei úton és egy éles bal kanyart véve kanyarodtunk vissza, hogy nemsokára újra visszatérjünk a sárga jelzésre. Innen már nem volt más dolgunk, mint lesétálni Andó-kútra és begyűjteni az utolsó kódot is. Figyeltem az uram út közben vajon mikor jön rá hova tartunk éppen, és mennyire fog káromkodni, hogy neki oda le kell mennie, de pláne azért, hogy onnan majd fel kell jönnie... Nos jelentem itt jött rá:

A sárga jelzésről letérve a zöld kör jelzést követve értük el a meredek lejtőn lefelé a túránk célpontját Andó-kutat. Hihetetlen nyugalom és béke fogadott itt minket, a madárcsicsergésen egy bicajoson kívül  senki nem volt itt, de ez nagyjából igaz volt az egész túrára is... Innen már nem volt más dolgunk a kód felírása után, mint ugyanazon az útvonalon visszasétálni, mint amin érkeztünk az Ördögkúti kitérőt leszámítva.

Bükk forrásai igazoló pont - Andó-kút

A túra számszaki adatai:

A túra időtartama: kb 3 óra volt a sok virágfotózással
A túra hossza: kb 8 km
Szintemelkedés: kb 250 méter (szinte csak a visszafelé úton)

Ha egy könnyed ebéd utáni kis sétára vágytok a természetben bátran ajánlom ezt a mini túrát. A visszaút mondjuk picit fárasztó az Andó-kútról induló  meredek örvénynek köszönhetően, de nem túl vészes. :) Hipp-hopp felér rajta az ember, és onnantól kezdve már jóformán csak szintben kell haladni újra.