Pünkösdi Alacsony Tátrában tett kiruccanásunk második napját
a Szlovák Paradicsom leghosszabb szurdokában, a Nagy-Sólyom völgyben töltöttük. Ezúttal nem
Podlesokból indultunk, hanem Sokoltól, itt hagytuk az autót a parkolóban, és
indultunk el az ismét nem túl rövid túránkra.
Ez szurdok nekem sokkal jobban tetszett, mint a Sucha Bela, mert vadregényesebb, érintetlenebb, és természetesebb hatása van. Nem is értettem egy ideig, miért népszerűbb a Sucha Bela, amikor ez a hely sokkal mesebelibb, és hangulatosabb. Az úton kidőlt mohás fák tették kalandossá a haladást, és a turista forgalom is jóval gyérebb volt ebben a völgyben, alig találkoztunk pár emberrel az utunk során. Séta közben csak ámultunk és bámultunk micsoda helyen járunk, és megegyeztünk benne, hogy mindkettőnknek sokkal jobban tetszik ez a túra, mint a tegnapi Sucha Bela. A lelkesedés az ámulat azonban a szurdok végéig tartott, onnantól kezdődött a fekete leves, három óra monoton hegyi út, egy jó ideig még természetesen felfelé, és kicsit elvette a lelkesedésünket az út végére. Ettől függetlenül azt mondom megérte a völgy a bele fektetett energiát, és biztos lehetett volna izgalmasabb visszautat is találni, de mi a legrövidebbet választottuk, mert erre volt csak időnk. Talán egy következő alkalommal újra visszatérünk ide és kalandosabb visszaúttal koronázzuk meg a túrát.
Ez szurdok nekem sokkal jobban tetszett, mint a Sucha Bela, mert vadregényesebb, érintetlenebb, és természetesebb hatása van. Nem is értettem egy ideig, miért népszerűbb a Sucha Bela, amikor ez a hely sokkal mesebelibb, és hangulatosabb. Az úton kidőlt mohás fák tették kalandossá a haladást, és a turista forgalom is jóval gyérebb volt ebben a völgyben, alig találkoztunk pár emberrel az utunk során. Séta közben csak ámultunk és bámultunk micsoda helyen járunk, és megegyeztünk benne, hogy mindkettőnknek sokkal jobban tetszik ez a túra, mint a tegnapi Sucha Bela. A lelkesedés az ámulat azonban a szurdok végéig tartott, onnantól kezdődött a fekete leves, három óra monoton hegyi út, egy jó ideig még természetesen felfelé, és kicsit elvette a lelkesedésünket az út végére. Ettől függetlenül azt mondom megérte a völgy a bele fektetett energiát, és biztos lehetett volna izgalmasabb visszautat is találni, de mi a legrövidebbet választottuk, mert erre volt csak időnk. Talán egy következő alkalommal újra visszatérünk ide és kalandosabb visszaúttal koronázzuk meg a túrát.
